Armand Fallières
|
Ez a történelmi személyről szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
| Armand Fallières | |
 | |
| Franciaország elnöke Andorra társhercege | |
| Hivatali idő 1906. február 18. – 1913. február 18. | |
| Előd | Émile Loubet |
| Utód | Raymond Poincaré |
| Franciaország miniszterelnöke és belügyminisztere. | |
| Hivatali idő 1883. január 29. – 1883. február 17. | |
| Előd | Charles Duclerc |
| Utód | Jules Ferry Pierre Waldeck-Rousseau |
| Született | 1841. november 1. Mézin |
| Elhunyt | 1931. június 22. (89 évesen) Villeneuve-de-Mézin |
| Sírhely | Mézin |
| Párt | Alliance démocratique |
| Házastársa | Jeanne Fallières |
| Gyermekei | André Fallières |
| Foglalkozás | jogász |
| Iskolái |
|
| Halál oka | szívinfarktus |
| Díjak |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Armand Fallières témájú médiaállományokat. | |
Clément Armand Fallières (Mézin, 1841. november 1. – Lannes, 1931. június 22.) francia jogász és politikus. A Harmadik Francia Köztársaság 9. elnöke és 16. miniszterelnöke.
Életútja
[szerkesztés]Ügyvédként telepedett le Néracban és később a város polgármestere, 1876-ban pedig képviselője lett. A kamarában a köztársasági balpárthoz csatlakozott és Gambetta legbensőbb párthíve lett. 1880-ban a belügyminiszterium helyettes államtitkárává nevezték ki, 1882. augusztus 7-én belügyminiszter, Duclerc bukása után pedig, 1883. január 20-tól február 18-ig ideiglenes miniszterelnök volt. Ferry alatt közoktatásügyi (1883-85), Rouvier alatt (1887) belügyi, Tirard alatt (1888) igazságügyi miniszter volt, 1889. február 21-től pedig közoktatásügyi miniszter, mely tárcát azonban 1890 március havában (Tirard alatt), a kultusz tárcával cserélte föl. 1890. június 8-án a Lot-et-Garonne megyében szenátorrá választották.
Források
[szerkesztés]- Bokor József (szerk.). Fallieres, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
