Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(EMKE szócikkből átirányítva)
Az EMKE egykori székháza Kolozsváron
Bethlen Gábor (1837-1897), az EMKE első elnöke (1885-1897)[1]

Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE). 1885-1946; 1991-; Székhely: Kolozsvár.

Rövid története (1885-1946)[szerkesztés]

Sándor József főtitkár

Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, rövidítve EMKE (egyes források szerint a név Erdélyrészi volt)[2] 1885. április 12-én alakult Kolozsvár központtal az 1861 óta működő nagyszebeni ASTRA (Asociațiunea Transilvană pentru Literatura Română și Cultura Poporului Român), az erdélyi románság művelődési szervezete mintájára, társadalmi összefogás révén, az erdélyi magyarság közművelődésének és népjólétének fejlesztése céljából. Az első világháborúig alapító és rendes tagjainak száma mintegy húszezerre gyarapodott, tevékenysége 16 vármegyére terjedt ki. Működésének első három évtizedében 268 népiskolát, 77 óvodát, árvaházat, Algyógyon földművesiskolát, 214 nép- és 24 katonai könyvtárat tartott fönn; 431 községben 12 ezer írástudatlant oktatott, olvasó- és dalosköri, ifjúságnevelő mozgalmat indított. Ipar- és földbirtokpolitikai szerepet is vállalt: elsőként hozott létre Erdélyben ipari, fogyasztási és hitelszövetkezeteket. Mintegy 80 irodalmi, történelmi, tudományos ismeretet terjesztő kiadványa közül az erdélyi Úti-kalauz (Sándor József és Merza Gyula szerkesztésében, 1891) és a négyféle kiadásban 19 000 példányban terjesztett EMKE-daloskönyv (összeállította Deák Gerő, 1892-1904) volt a legnépszerűbb. A helyi ipar fejlesztése érdekében nemzetiségi különbségtevés nélkül tevékenykedett.

Az EMKE közadakozásból gyűlt vagyona az első világháború után a hadikölcsön s földbirtokainak az agrárreform javára történt kisajátítása következtében elveszett. Bár jogi személyiségét a tőkés-földesúri Romániában újra megszerezte, egy évtizedig alapszabályait nem hagyták jóvá, így tevékenysége szűk körre korlátozódott, az 1930-as évektől viszont működése gazdagabban bontakozott ki. Évtizedeken át vezetője Sándor József, az Országos Magyar Párt (OMP) bukaresti szenátora. Az 1941-es március 15-i kolozsvári ünnepséget, ahol tüntetés zajlott le a nemzetiszocialista háborús politika és terjeszkedés ellen, az EMKE hagyományos kereteiben népművelő szerepet vállaló munkásértelmiségi csoport (Balogh Edgár, Jordáky Lajos, Józsa Béla, Nagy István) szervezte. Az itt demokrata szellemű beszédet mondó Sándor Józsefet egy szervezett jobboldali támadás rövidesen leszorította az élről, s az EMKE demokratikus újjászervezésére csak 1944 végén került sor. Sándor József újjáválasztott elnök mellett a főtitkári tisztet Kiss Jenő vállalta, s az új EMKE megkezdte népszerű könyvek kiadását: többek közt 1945-ben Nagy István Özönvíz előtt című drámáját, Bözödi György Erdély szabadságharca című 1848-49-es irat-, levél- és cikkgyűjteményét (Balogh Edgár előszavával) és Műkedvelők színháza cím alatt Csokonai, Szemere György, Móricz, Tömörkény és Tamási egy-egy egyfelvonásosát. Az EMKE ügykörét 1946-ban a Magyar Népi Szövetség (MNSZ) közművelődési osztálya, majd a művelődés szocialista állami szervei vették át.

Az EMKE újjáalakulása[szerkesztés]

1991. április 20-án az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület újjáalakult.

Díjak, elismerések[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Vasárnapi Ujság 1897/27
  2. Balás Gábor (szerk.): A székely művelődés évszázadai, Panoráma Kiadó, 1988. ISBN 9632433459

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]