Antalffy Gyula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Antalffy Gyula
Született 1912. október 24.
Karcag
Elhunyt 1997. március 7. (84 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar[1]
Foglalkozása újságíró,
művelődéstörténész,
szakíró
Iskolái Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (1930–1933)
Sírhelye Farkasréti temető (41-3-11)[2][3]
SablonWikidataSegítség

Antalffy Gyula (Karcag, 1912. október 24.Budapest, 1997. március 7.) magyar újságíró, művelődéstörténeti író.

Életrajza[szerkesztés]

Karcagon született és ott tanult. Végzős gimnazista korában lírai költeményeket is írt. 1930-33 között a budapesti tudományegyetemen angol-magyar-történelem szakos hallgató volt. Antalffy Gyula másodéves egyetemista korában ösztöndíjat kapott Angliába. 1930-ban a Karcagi Naplót is szerkesztette. 1933-tól a Szabadság, 1936-45-ben a Kis Újság és a Pesti Hírlap munkatársa volt. 1945-1946-ban a Magyar Nemzeti Front napilapja, a Szabadság alapítója és szerkesztőbizottsági tagja volt. 1946-1949-ben a Kis Újság felelős szerkesztője, 1955-1958-ban a Képes Magyarország munkatársa, majd 1958-1975 között a Magyar Nemzet olvasószerkesztője volt. 1975-ben ment nyugdíjba. Budapesten hunyt el, sírja a Farkasréti temetőben található. Antalffy Gyula nagyon népszerűen írt. Az ő javaslatára indult meg a Magyar Nemzetben a Fürdőlevelek című sorozat. Célja az ismeretterjesztés volt, és főként az, hogy a hazai természeti kincsekre felhívja olvasói figyelmét.

Művei[szerkesztés]

  • A honi utazás históriája, regényes kultúrtörténet, 1943
  • Magyar évszakok, lírai tájrajzok, 1955
  • Börzsöny, tájmonográfiája, 1957
  • A Himalájától a Balatonig. Lóczy Lajos életregénye, 1964
  • Édes hazánk (honismeret tizenéveseknek), 1966
  • Így utaztunk hajdanában, kultúrtörténet [1976]
  • A Thousand Years of Travel in Old Hungary, regényes kultúrtörténet, 1980
  • Reformkori magyar városrajzok, kultúrtörténeti írás, 1982
  • A reformkor Balatonja, kultúrtörténeti írás, 1984
  • Boldog barangolások. Tájrajzok, 1987
  • A mázai remete. Pávai-Vajna Ferenc emléktáblájára. In: Magyar Nemzet 49. 1986. 92. 4.
  • Az Áchim ügy címmel a Magyar Nemzet 1986. december 31-ei számában megjelent tanulmánya nagy vitát kavart. História 87/056.[halott link]

Kitüntetései[szerkesztés]

  • Magyar Szabadság Érdemrend 1947
  • A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje 1948
  • A Munka Érdemrend arany fokozata 1962, 1970
  • Rózsa Ferenc-díj III. fokozat 1965[4]
  • Pro Natura emlékérem 1975
  • Aranytoll 1978, (MÚOSZ)

Online elérhető műszemelvény[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF catalogue général (francia nyelven). Francia Nemzeti Könyvtár. (Hozzáférés: 2017. március 25.)
  2. https://www.epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
  3. https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
  4. Koszorúzás és kitüntetések a magyar sajtó napján. Népsport, XXI. évf. 244. sz. (1965. december 9.)

Irodalom[szerkesztés]

  • Csatár Imre: Antalffy Gyula (1912–1997) = Karcag a magyar művelődés történetében. Tanulmányok. Karcag: Önkorm., 2001. 181–186. [1]
  • Metzl János ism.: Antalffy Gyula: Reformkori városrajzok. In: Soproni Szemle 1984. 191. oldal