Balogh Kálmán (geológus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Balogh Kálmán
Született 1915. október 19.
Kolozsvár
Elhunyt 1995. április 7. (79 évesen)
Budapest
Foglalkozása geológus
Emléktáblája Lillafüreden, a Szent István-barlang bejáratánál

Balogh Kálmán (Kolozsvár, 1915. október 19.Budapest, 1995. április 7.) geológus, egyetemi tanár (JATE), a Borsod, Gömör és Torna jeles kutatója, 1953-ban rövid ideig a Magyar Állami Földtani Intézet igazgatója.

Élete, szakmai pályafutása[szerkesztés]

Édesapja Balogh Kálmán tanítóképző intézeti tanár volt, édesanyja Illés Julianna.

1933-ban vették fel a debreceni Tisza István Tudományegyetemre, ahol 1938-ban földrajz-természetrajz szakos tanári oklevelet szerzett, és 1940-ben földtanból doktorált.

1935. szeptember 1-jétől az egyetem Ásvány- és Földtani Intézetének díjtalan gyakornoka volt, majd 1939. szeptember 1-jétől díjas gyakornoka és fizetéstelen tanársegéd. 1940. szeptember 1-jétől 1942. augusztus 31-ig fizetéstelen tanársegéd. Közben Budapesten az Országos Természettudományi Múzeum Föld- és Őslénytárában is gyakornok volt, majd 1941-től a Magyar Állami Földtani Intézet munkatársa.

1944-ben katonai szolgálatra hívták be, és amerikai hadifogságba esett.

1946-tól ismét a Földtani Intézetben dolgozott geológusként, és 1952-ben osztályvezetővé nevezték ki. 1966-tól nyugdíjazásáig (1977-ig) a szegedi JATE Földtani-Őslénytani Tanszékének volt tanszékvezető egyetemi tanára. Nyugdíjazása után a Földtani Intézet tudományos tanácsadójaként dolgozott tovább.

1952-ben a föld- és ásványtudomány kandidátusa, majd 1961-ben doktora lett.

1952–53-ban ő volt a Földtani Közlöny főszerkesztője, 1963-tól 1966-ig a Magyarhoni Földtani Társulat alelnöke.

1972–1979 között ő vezette az MTA Földtani Bizottságát.

1947-ben vette feleségül Kerekes Irént, Gyermekeik:

  • Kálmán (szül. 1949.),
  • Gábor (szül. 1951.).

Szakmai tevékenysége[szerkesztés]

Főként az Aggtelek–Rudabányai-hegység, a Bükk és a Mecsek földtani térképezésével foglalkozott (disszertációjában Pelsőcardó környékét írta le). Szakmailag irányította az ország egységes, 1:200 000 méretarányú földtani térképének elkészítését.

Kiemelten foglalkozott a mezozoós képződmények rétegtanával; őt tekinthetjük a modern szemléletű üledékes kőzettan magyarországi megalapítójának.

Elismerései[szerkesztés]

Főbb művei[szerkesztés]

  • Balogh Kálmán (1950): Az észak-magyarországi triász rétegtana. Földtani Közlöny 80. 231–237. o.
  • Balogh Kálmán (1964): A Bükk hegység földtani képződményei. A Magyar Állami Földtani Intézet Évkönyve 48. 2. 245–719. o.
  • Balogh Kálmán–Rónai András (1965): Magyarázó Magyarország 200 000-es földtani térképsorozatához. L-34-III. Eger. Magyar Állami Földtani Intézet kiadása
  • Balogh Kálmán et al. (1966): Magyarázó Magyarország 200 000-es földtani térképsorozatához M-34-XXXII Salgótarján. Magyar Állami Földtani Intézet. Budapest. 155 p.
  • Balogh, Kálmán–Kozur, Heiz–Pelikán, Pál (1984): Die Deckenstruktur des Bükkgebirges. Geologisch–Paläontologische Mitteilungen Innsbruck 13. 3. 89–96. o.
  • Balogh Kálmán (szerk.) (1991–1992): Szedimentológia I–III. Akadémiai Kiadó. Budapest. 547 p, 355 p, 400 p.

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]