Ugrás a tartalomhoz

Lábaspotrohúak

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lábaspotrohúak
Fonálfarkú ősrovar (Campodea staphylinus)
Fonálfarkú ősrovar (Campodea staphylinus)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Belső szájszervűek (Entognatha)
Rend: Lábaspotrohúak (Diplura)
Börner, 1904
alrendek

a szövegben

Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Lábaspotrohúak témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Lábaspotrohúak témájú kategóriát.

A lábaspotrohúak (Diplura) a hatlábúak (Hexapoda) altörzsének egyik, részben bizonytalan rendszertani helyzetű rendje. Nevüket (diploos - kettő, oura - farok), két feltűnő, fonál- vagy fogószerű potrohfüggelékükről kapták. Közel 700, eddig leírt fajukból hazánkban 10 ismeretes.

Származásuk, elterjedésük

[szerkesztés]

A rend leszármazásának molekuláris biológiai alapon lehetségesnek tűnő változatait a hatlábúaknál ismertetjük.

Megtaláljuk őket gyakorlatilag minden olyan szárazföldön, ahol van növényzet.

Megjelenésük, felépítésük

[szerkesztés]

Testük jól tagolt: toruk 3, megnyúlt potrohuk tíz jól megkülönböztethető szelvényből áll. A jellegzetes fartoldalékokon (cerci) kívül további ismérvük, hogy 1. potrohszelvényük hasoldalán 1 pár csökevényes láb nő, a 2-7.-en pedig lábcsuták és csípőhólyagok. Járásra használt lábaik rokonaikhoz hasonlóan a torukon nőnek.

Nyúlánk, de 1 cm-nél rövidebb,[1] sárgásfehér testüket finom sertékből álló bunda fedi.

Rágójukat és állkapcsukat a rovaroktól eltérően nem ízületek kötik össze a fej külső falával, hanem alaprészeik a fej belsejében helyezkednek el, és csak a hegyük nyúlik ki onnan. Alsó ajkuk nagyrészt összenőtt a fej falának szomszédos részeivel.

Csápjuk gyöngyfüzérszerűen ízelt, szemük nincs. Gyakran Malpighi-edényeik sincsenek.

A légzésüket vékony falú ventrális zacskók segítik. Ezek a potrohszelvények hasoldalán helyezkednek el párosával, többnyire behúzott állapotban. Ha a levegő nagyon nedves, a zacskókat vér duzzasztja meg, és ilyenkor hólyagszerűen előbuggyannak.

Életmódjuk, élőhelyük

[szerkesztés]

A talajban, illetve mohában tevékenykedő, mindenevő állatok. Vakok, a fényt kerülik. Több évig élnek.

Epimorfózissal fejlődnek — ez azt jelenti, hogy a kikelő ivadék testszelvényeinek száma megegyezik a felnőtt állatéval (imágóéval), amelyre külseje és életmódja is hasonlít. A felnőtt méretet fokozatosan, külön fejlődő, szelvényszerző szakaszok beiktatása nélkül éri el.[2]

Rendszertani tagolásuk

[szerkesztés]

A rendet két alrendre, illetve 3 öregcsaládra osztják fel:

A fentieken kívül nyilvántartanak még két, családba nem sorolt, kihalt nemet:

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Ulrich Sedlag, 1979: A csodálatos rovarvilág. Mezőgazdasági Könyvkiadó, 1982. ISBN 963 231 370 4, p. 183.
  2. Ulrich Sedlag, 1979: A csodálatos rovarvilág. Mezőgazdasági Könyvkiadó, 1982. ISBN 963 231 370 4, p. 182.

Források

[szerkesztés]