Lábaspotrohúak
 | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Fonálfarkú ősrovar (Campodea staphylinus)
| ||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||
| ||||||||||
| alrendek | ||||||||||
|
a szövegben | ||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Lábaspotrohúak témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Lábaspotrohúak témájú kategóriát. |
A lábaspotrohúak (Diplura) a hatlábúak (Hexapoda) altörzsének egyik, részben bizonytalan rendszertani helyzetű rendje. Nevüket (diploos - kettő, oura - farok), két feltűnő, fonál- vagy fogószerű potrohfüggelékükről kapták. Közel 700, eddig leírt fajukból hazánkban 10 ismeretes.
Származásuk, elterjedésük[szerkesztés]
A rend leszármazásának molekuláris biológiai alapon lehetségesnek tűnő változatait a hatlábúaknál ismertetjük.
Megtaláljuk őket gyakorlatilag minden olyan szárazföldön, ahol van növényzet.
Megjelenésük, felépítésük[szerkesztés]
Testük jól tagolt: toruk 3, megnyúlt potrohuk tíz jól megkülönböztethető szelvényből áll. A jellegzetes fartoldalékokon (cerci) kívül további ismérvük, hogy 1. potrohszelvényük hasoldalán 1 pár csökevényes láb nő, a 2-7.-en pedig lábcsuták és csípőhólyagok. Járásra használt lábaik rokonaikhoz hasonlóan a torukon nőnek.
Nyúlánk, de 1 cm-nél rövidebb,[1] sárgásfehér testüket finom sertékből álló bunda fedi.
Rágójukat és állkapcsukat a rovaroktól eltérően nem ízületek kötik össze a fej külső falával, hanem alaprészeik a fej belsejében helyezkednek el, és csak a hegyük nyúlik ki onnan. Alsó ajkuk nagyrészt összenőtt a fej falának szomszédos részeivel.
Csápjuk gyöngyfüzérszerűen ízelt, szemük nincs. Gyakran Malpighi-edényeik sincsenek.
A légzésüket vékony falú ventrális zacskók segítik. Ezek a potrohszelvények hasoldalán helyezkednek el párosával, többnyire behúzott állapotban. Ha a levegő nagyon nedves, a zacskókat vér duzzasztja meg, és ilyenkor hólyagszerűen előbuggyannak.
Életmódjuk, élőhelyük[szerkesztés]
A talajban, illetve mohában tevékenykedő, mindenevő állatok. Vakok, a fényt kerülik. Több évig élnek.
Epimorfózissal fejlődnek — ez azt jelenti, hogy a kikelő ivadék testszelvényeinek száma megegyezik a felnőtt állatéval (imágóéval), amelyre külseje és életmódja is hasonlít. A felnőtt méretet fokozatosan, külön fejlődő, szelvényszerző szakaszok beiktatása nélkül éri el.[2]
Rendszertani tagolásuk[szerkesztés]
A rendet két alrendre, illetve 3 öregcsaládra osztják fel:
- Dicellurata alrend 1 öregcsaláddal:
- fogófarkú ősrovarszerűek (Japygoidea) öregcsalád 5 családdal:
- Dicellurata - Rhabdura alrend 2 öregcsaláddal:
- fonálfarkú ősrovarszerűek (Campodeoidea) öregcsalád 3 családdal:
- fonálfarkú ősrovarok (Campodeidae)
- Octostigmatidae
- Procampodeidae
- Projapygoidea öregcsalád 3 családdal:
- fonálfarkú ősrovarszerűek (Campodeoidea) öregcsalád 3 családdal:
A fentieken kívül nyilvántartanak még két, családba nem sorolt, kihalt nemet:
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Ulrich Sedlag, 1979: A csodálatos rovarvilág. Mezőgazdasági Könyvkiadó, 1982. ISBN 963 231 370 4, p. 183.
- ↑ Ulrich Sedlag, 1979: A csodálatos rovarvilág. Mezőgazdasági Könyvkiadó, 1982. ISBN 963 231 370 4, p. 182.
Források[szerkesztés]
|
