Pávai-Vajna Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pávai-Vajna Ferenc
Somogyi Árpád 1989-ben felállított mellszobra Pávai-Vajna Ferencről Hajdúszoboszlón
Somogyi Árpád 1989-ben felállított mellszobra Pávai-Vajna Ferencről Hajdúszoboszlón
Született Pávai-Vajna Ferenc
1886. március 6.
Csongva
Elhunyt 1964. január 12. (77 évesen)
Szekszárd
Nemzetisége magyar magyar
Foglalkozása geológus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pávai-Vajna Ferenc témájú médiaállományokat.

Pávai-Vajna Ferenc (Csongva, 1886. március 6.Szekszárd, 1964. január 12.) geológus, a magyar hévízkutatás úttörője, a hévizes barlangkeletkezési elmélet megalapozója.

Életrajza[szerkesztés]

A nagyenyedi kollégiumban tanult, természetrajz tanára Szilády Zoltán volt. Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, ahol 1910-ben geológiai doktorátust szerzett. 1911-től a selmeci bányászati akadémia ásvány-földtani tanszékén Böckh Hugó tanársegédje volt. 1914-ben az erdélyi, 1915-1918-ban a horvátországi, 1918-tól a dunántúli szénhidrogén-kutatásban vett részt, 1920 végétől a Pénzügyminisztérium bányászati főosztályán geológiai szakértőként dolgozott. 1930-tól 1944-ig a Földtani Intézet főgeológusa volt. 1950-1956 között ugyancsak a Földtani Intézetben tevékenykedett. A tudományos világtól elszakítva, kitelepítésben, igen nehéz körülmények között, egy mázai bányászlakásban élte le utolsó éveit. Hajdúszoboszlón lett végső nyughelyére helyezve, a város saját halottjának tekinti és nevét a helyi gyógyvíz viseli.

Munkássága[szerkesztés]

Munkássága főként a kőolajföldtan és vízföldtan területére terjedt ki, Papp Simonnal a hazai kőolaj- és földgázkutatás úttörői voltak. Pávai-Vajna Ferencnek köszönhetjük több jelentős gyógy- és hévizünk feltárását (Szeged, Hajdúszoboszló, Karcag, Debrecen, Szolnok). Ő tűzte ki a Rudas gyógyfürdőnél a nagy mennyiségű gyógyvizet adó fúrások helyét, valamint a tabáni, az alsó Margit-szigeti és a II. városligeti mélyfúrást. 1928-ban ő hívta fel a figyelmet a Görömbölytapolcai-barlang vizének jelentőségére, s harcosan kiállt annak hasznosítása érdekében. Törekvését több mint harminc év után valósították meg.

Fiatal korában aktív barlangkutató volt. Számos barlangot (különösen Erdély területéről) ő írt le és térképezett fel először. A hévíz kutatása kapcsán felismerte a mélyből feltörő víz barlangképző hatását, ezzel új barlangkeletkezési elméletet állított fel, és megalapozta a hévizes barlanggenetikát. Idős korában főként a hévizekből nyerhető energia hasznosításával foglalkozott. Javaslatára létesültek az alföldi hévízkutak mellett az első hévizekkel fűtött kertészetek.

Emlékezete[szerkesztés]

Utcanévtáblája Solymáron
  • Hajdúszoboszlón az egykori hajdú kerületi központ, egy általános iskola (Pávai Vajna Ferenc Általános Iskola) és a Hajdúböszörmény felé vezető út viseli a nevét.
  • Hajdúszoboszló Város Díszpolgára lett 1991-ben.
  • 2012. szeptemberében utcát neveztek el az emlékére Solymáron.[1]

Munkái[szerkesztés]

  • Az Erdélyi Medence ÉNy-i peremének tektonikai viszonyai. Földtani Közlöny, 1913.
  • A Dunántúl földgáz és petróleum kincseiről. Bány. Koh. Lapok, 1919.
  • Magyarország hévizei. Hidrológiai Közlöny, 1927-1928.
  • Magyarország hévizei s azok felkeresése és kitermelése. Bány. Koh. Lapok, 1928.
  • A forró oldatok és gőzök-gázok szerepe a barlangképződésnél. Hidrológiai Közlöny, 1930.
  • Hőenergiabányászat és lehetőségei. Magyar Mérnök és Építész Egylet Közl., 1932.
  • Új gyógyforrások Budán. Hidrológiai Közlöny, 1933.
  • A Tabán új termális gyógyforrásai. Hidrológiai Közlöny, 1937.
  • A bp.-i melegforrások kérdése. Földtani Értesítő, 1939.

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozás[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. H. A. [Hegedűs András]: Új utcanevek születtek. Solymári Magazin II. évf. 10. szám, 2012. október