Vitális István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Vitális István
Életrajzi adatok
Született1871. március 14.
Pusztaszenttornya
Elhunyt1947. november 9. (76 évesen)
Budapest
Ismeretes mint geológus
Iskolái Eötvös Loránd Tudományegyetem
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
Budapesti Tudományegyetem
Pályafutása
Szakterület geológia
Kutatási terület teleptan, őslénytan
Tudományos fokozat bölcsészdoktor (1904)
Munkahelyek
Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola, Sopron r. főiskolai tanár (1918–34), ny. r. egyetemi tanár (1934–41)
Akadémiai tagság levelező tag (1920),
rendes tag (1945)

Vitális István (Pusztaszenttornya, 1871. március 14.Budapest, 1947. november 9.) geológus, paleontológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A Kárpát-medence számos táján végzett szénteleptani felvételezéseivel hozzájárult a magyarországi szénbányászat kibontakozásához, emellett jelentősek őslénytani kutatásai is.

Vitális Sándor (1900–1976) geológus, hidrológus apja.

Életútja[szerkesztés]

A szarvasi evangélikus főgimnáziumban érettségizett 1890-ben, majd 1895-ben megszerezte természetrajz–földrajz szakos tanári oklevelét a Budapesti Tudományegyetemen. 1893-ban rövid ideig gyakornokoskodott id. Lóczy Lajos mellett a műegyetemen. Gyakorlati évében, 1894–1895-ben a Trefort utcai főgimnáziumban tanított, majd 1895-től 1912-ig a selmecbányai evangélikus főgimnázium földrajz–természetrajz tanára volt. Időközben 1904-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett a Budapesti Tudományegyetemen. Ekkor már egy éve, 1903 óta a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Főiskola ásványtani és földtani tanszékén is oktatott adjunktusi címmel, 1908 után pedig paleontológiai előadásokat is tartott. 1912-ben az ásványtan és földtan rendkívüli, 1918-ban rendes tanárává nevezték ki a selmecbányai főiskolán. A Felvidék elcsatolásakor Sopronba menekített tanintézettel – új nevén Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskolával – tartott, s 1923-tól 1941-es nyugdíjba vonulásáig a földtan és telepismerettan rendes főiskolai, 1934 után egyetemi tanáraként vezette a tanszéken folyó oktatómunkát. Egyidejűleg 1919–1920-ban a főiskola rektori, 1920–1922-ben prorektori tisztét is betöltötte.

Munkássága[szerkesztés]

Jelentős eredményeket ért el a Kárpát-medencei kőszén-előfordulások teleptani kutatása területén, eredményeivel hozzájárult a magyarországi szénbányászat kibontakozásához és fejlődéséhez. 1907-től a Magyar Állami Földtani Intézet külső munkatársaként végzett földtani felvételezéseket, többek között a Balaton környékén, a Selmeci-körhegységben, a Medves-vidéken, a Sajó–Hernád-síkon, az Erdélyi-medencében, a Belső-Bécsi-medencében (Egbell környékén) és a Kárpátalján. Teleptani térképezéseivel egyebek mellett hozzájárult a ZircJásd vidéki (dudari) eocén, az Esztergom környéki (liget-hegyi, kecske-hegyi) alsó eocén, a NagyegyházaMány környéki paleocén barnakőszéntelepek, a mátraalji pannoniai lignit-előfordulások, valamint a magyaregregynagymányoki liász kőszénvagyon feltárásához és kiaknázásához. Teleptani vizsgálatai kiterjedtek a Halimba vidéki bauxit-, az úrkúti mangán-, valamint a Kárpát-medencei magnezit-előfordulások kutatására is.

Pályája során őslénytannal is foglalkozott, leírta a Lajta-hegység cápafogait, a balatoni kecskekörmöket. A Sopron vidéki üledékes kőzetekben felfedezett korábban ismeretlen fajokat, így például a Pannon-tenger kagylófaunájának néhány képviselőjét (pl. Limnocardium soproniense, Congeria soproniensis), valamint az Orygoceras és a Baglivia csiganemeket (ez utóbbit a szarmata és a pannoniai emeletek közötti átmenet korjelző fosszíliájaként határozta meg).

A bányavíz elleni védekezés módjaként elsőként javasolta a geofizikai mérések alkalmazását.

Társasági tagságai és elismerései[szerkesztés]

1920-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1945-ben rendes tagjává választották. 1943-ban<!-MÉL. és MTudLex.: 1942-ben--> a Magyarhoni Földtani Társulat tiszteleti tagjává választották, 1945-től haláláig a társaság elnöke volt. Ugyancsak tiszteleti tagja volt az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületnek.

Főbb művei[szerkesztés]

  • A balatonvidéki bazaltok. Budapest: Kilián. 1911.  
  • Magyarország szénelőfordulásai. Sopron: Röttig-Romwalter ny. 1939.  
  • Sopron környékének szármáciai és pannóniai-pontusi üledékei és kövületei. Sopron: Athenaeum ny. 1951.  
  • A szén keletkezése és kárpát-medencei előfordulásai. Rudabánya: Bányászattörténeti Kutatások Alapítvány. 2012.  

Emlékezete[szerkesztés]

Születése századik évfordulóján, 1971-ben avatták fel emléktábláját a zirci Bakonyi Panteonban, 1981-ben pedig a nagyegyházi bányaüzemnél leplezték le mellszobrát.

Források[szerkesztés]