Csúcs-hegyi alsó üreg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Csúcs-hegyi alsó üreg
Hossz5 m
Mélység0 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés0 m
Tengerszint feletti magasságkörülbelül 188 m
Ország Magyarország
Település Tihany
Földrajzi táj Balaton-felvidék
Típus rombarlang

A Csúcs-hegyi alsó üreg a Tihanyi-félszigeten, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén található rombarlang.

Leírás[szerkesztés]

A Csúcs-hegy csúcsától 120 méterrel dél–délkeletre lévő, kis kúpban található a rombarlang. A Csúcs-hegyre délről vezető sárga jelzésű turistaösvény elhalad előtte. Körülbelül 188 méter tengerszint feletti magasságban van. A rombarlang egy délről nyugat felé forduló, ív alakú sziklafolyosó. A hossza öt méter, a szélessége másfél méter és a falak magassága 1,5–2 méter. A jelenlegi oldalfalak aláhajlóak, mutatva a hajdani boltozatot. A falak alsó részében több helyen keskeny, mély csatorna látszik. A rekonstruálható barlang mérete a következő lehetett: délre néző 3–3,5 méter hosszú, 1,5 méter széles és 50–70 centiméter magas üreg.

Az egykori barlang feküje bazalttufa. Az oldalfalakat alul lemezes hidrokvarcit, legfelül pedig sejtes hidrokvarcit alkotja. A falakban az öblös oldásnyomok, csatornák jól látszanak. Az emberi felelőtlenség egy kicsi, de kőzethatár-menti kifejlődése miatt különösen érdekes barlangot semmisített meg a tájvédelmi körzetté nyilvánítás után. A jelenlegi állapotában egy jelentőségét vesztett barlangrom.

A Csúcs-hegyi alsó üreg név 1983-ban bukkant fel az irodalmában. Előfordul az irodalomban Csucs-hegyi alsó üreg (Eszterhás 1983), Csucs-hegyi-alsó-üreg (Eszterhás 1993), Csucs-hegyi-üreg (Eszterhás 1984), Csúcs-hegy alsó ürege (Eszterhás 1987), Csúcs-hegyi-alsó-üreg (Eszterhás 1989) csúcs-hegyi Alsó-üreg (Kordos 1984) és Csúcshegyi alsó üreg (Bertalan 1976) néven is.

Kutatástörténet[szerkesztés]

Először Halász Árpád (1960) említette, de még mint barlangot, majd ezt erősítette meg Bertalan Károly (1976) és ezen információk alapján került be az OKTH barlangkatalógusába. Az 1976-ban befejezett, „Magyarország barlangleltára” című kéziratban az van írva, hogy Tihanyban, a Csúcs-hegy alatt, 100 méterre, palás, mikroréteges, kovás mészkőben van az utólag kioldott üreg. Halász Árpád 1962-ben kutatta. A kéziratnak a barlangra vonatkozó része egy kézirat alapján íródott.

1983-ban Eszterhás István azonosította és ekkor derült ki, hogy időközben berobbantották, így mennyezete leszakadt és anyagát beépítették az előtte elhaladó turistaútba. A felszakadt barlang alján lévő törmelék és az útba épített kövek anyaga megegyezik a kúp felső régiójának anyagával, míg annak alsó zónájában jól megkülönböztethető, másféle gejzirit van. Az 1984-ben megjelent, „Magyarország barlangjai” című könyv országos barlanglistájában meg van említve egy névváltozata és térképen van a helye feltüntetve.

Eszterhás Istvánnak a „Magyarország nemkarsztos barlangjainak listája” című, 1989-es kéziratában szerepel és az összesítés szerint gejziritben keletkezett, három méter hosszú, valamint 70 centiméter magas barlangmaradvány. A lista az 1989 végéig ismertté vált, 220 darab nemkarsztos objektumot tartalmazza, amelyek közül 203 darab a barlang és 17 darab a mesterséges üreg, valamint az összeállítás szerint Kordos László 1984-es barlanglistájában 119 darab nemkarsztos barlang van felsorolva. Az Eszterhás István által írt, „Magyarország nemkarsztos barlangjainak lajstroma” című, 1993-as kéziratban meg vannak ismételve a barlangrom 1989-es adatai. A felsorolás az 1993. év végéig ismertté vált 520 darab nemkarsztos objektumot tartalmazza, amelyek közül 478 darab a barlang és 42 darab a mesterséges üreg. A 2001. november 12-én elkészült, „Magyarország nemkarsztos barlangjainak irodalomjegyzéke” című kézirat barlangnévmutatójában szerepel a neve a rombarlanggal foglalkozó 14 darab írás megjelölésével. A FIR feldolgozását Szentes György készítette el.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Buckó Emmi: A Tihanyi-félsziget geomorfológiája. In: Bialik István szerk.: Magyarázó a Balaton környéke 1:10.000 építésföldtani térképsorozatához – Tihany. A Magyar Állami Földtani Intézet kiadványa, Budapest, 1970. 47–55, 91. old.
  • Eszterhás István: A Tihanyi-félsziget barlangkatasztere. Kézirat, 1984. A kézirat megtalálható a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat Adattárában és a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon. (Néhány oldallal és fényképpel bővebb, mint az 1987-es nyomtatott változat.)
  • Eszterhás István: A Bakony nemkarsztos barlangjainak genotipusai és kataszteri jegyzéke. Kézirat. Budapest, 1986. Szerződéses munka az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatalnak.
  • Halász Árpád: Tihany félsziget földtörténete. Kézirat, 1960. A kézirat megtalálható a MÉV Adattárában, Pécs.