Zalai borvidék
 |
Ezt a szócikket némileg át kellene dolgozni a wiki jelölőnyelv szabályainak figyelembevételével, hogy megfeleljen a Wikipédia alapvető stilisztikai és formai követelményeinek. |
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| Zalai borvidék | |
 | |
| Adatok | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Zalai témájú médiaállományokat. |
A Zalai borvidék (korábban: Balatonmelléki borvidék) elnevezése 2006 óta van érvényben. A Balaton borrégióhoz tartozik, a Balatontól nyugatra Zala vármegyében helyezkedik el. A borvidék többsége a filoxérát követően a csemegeszőlőnek adott otthont, vagy a pezsgőgyártáshoz felvásárlásra szánt bort készített. A borvidékhez tartozó községek a Zalai-dombság területén és a Keszthelyi-hegység északnyugati lejtőin találhatók. Jellemző szőlőfajták: olaszrizling, szürkebarát, cserszegi fűszeres, zweigelt, kékfrankos.[1]
Zala vármegye a szőlőtermeléshez ideális klimatikus viszonyokkal rendelkezik. A hőmérsékleti, csapadékeloszlási, széljárási adottságok optimálisak a minőségi bor előállításához.
A borvidék összes területe: 6383 ha
Hegyközségi nyilvántartás szerinti termőterület: 1514 ha
A borvidék részei[szerkesztés]
A Zalai borvidék Zala vármegyében, a Balatontól nyugatra helyezkedik el.
A borvidék települései szétszórtan találhatók egy viszonylag nagy területen.
Két körzet tartozik a borvidékhez: 1. Zala-menti körzet, melynek jelentős része a Kis-Balaton nyugati és északi része, 2. Muravidéki körzet
A borvidék települései[szerkesztés]
Bak, Becsehely, Csörnyeföld, Dobri, Eszteregnye, Homokkomárom, Kerkateskánd, Lenti, Letenye, Magyarszerdahely, Murarátka, Muraszemenye, Nagykanizsa, Rigyác, Söjtör, Szécsisziget, Tormafölde, Valkonya, Zajk, Bérbaltavár, Csáford, Dióskál, Egeraracsa, Galambok, Garabonc, Miháld, Nagyrada, Orosztony, Pakod, Sármellék, Szentgyörgyvár, Vindornyalak, Vindornyaszőlős, Zalabér, Zalakaros, Zalaszabar, Zalaszántó, Zalaszentgrót települések szőlő termőhelyi kataszter szerinti I. és II. osztályú határrészeibe tartozó területek.
Története[szerkesztés]
Már a középkorban is virágzó szőlő- és borkultúrája volt Zalának. Ezt bizonyítja egy 868-ból fennmaradt oklevél is, amely Zala menti szőlőművelésről tesz említést. Később IV. László által 1288-ban kiadott esztergomi vámtarifában zalai borok is szerepelnek. A török telepítések nyomán terjed el a csemegeszőlő, ami később a Zala völgyének szőlőtermesztésében is jelentős szerepet játszott.
A XVIII. században Zalában már a vörös bort adó szőlőket termesztették a legnagyobb sikerrel. A borvidéket ma is uraló Olaszrizlinget a XIX. század második felétől kezdték el telepíteni. A XIX. század első felében a mai zalai területeken, a borszőlő mellett már csemegeszőlőt is jelentős felületen termesztenek. Főbb fajták: a Chasselas fehér és piros változata, a Duhamel, a Wibert gyöngyszőlők, a Sárga mézes és a különböző muskotályok (közönséges, Hamburgi, Alexandriai, Ottonel).
A Filoxéra-vész Zala vármegyében is kipusztította az addigi szőlőterületek nagy részét. A megye egyes területeiről teljesen eltűntek az európai fajták. A Zala völgyét övező dombokat – az akkori piaci viszonyokhoz alkalmazkodva – zömmel csemegeszőlővel telepítették be. Ebben az időben vált uralkodó fajtává a Chasselas és az Olaszrizling. Zala szőlőtermesztésének akkori rangját jelzi, hogy 1874-ben a londoni borkiállításon egy zalaszabari rajnai rizling is rangos helyezést ért el.
Talajadottságok és klíma[szerkesztés]
Barna erdőtalaj, agyagbemosódásos barna erdőtalaj, rendzina, köves és földes kopárok, helyenként homokos-agyagos üledékek alkotják, lösztakaróval. A barna erdőtalajok vízmegtartó képességének köszönhetően a nyári melegben is megfelelő a szőlő növény vízellátása.
A borvidék területén az évi középhőmérséklet 9–11 °C. A szélsőségesen nagy hideg és a nagy meleg, amely jelentősen károsítaná a szőlőt, ritkábban fordul elő. A nagyobb hőmérsékleti ingadozásokat jelentősen tompítják a Zala menti ártéri területek. A Kis-Balaton visszaállításával a közeli dombokon a kiváló minőségű bor termelésének feltételei tovább javultak. A borvidéken a dombok É-D-i irányban húzódnak, amelyeket nyugat–kelet irányú völgyek szabdalnak. A borvidék klimatikus mutatói: napsütéses órák éves száma: 1950–2000 óra; évi középhőmérséklet: 9–11 C°; csapadékmennyiség a tenyészidőszak alatt: 400–450 mm; éves csapadék: 650–750 mm.
Szőlészet és borkészítés[szerkesztés]
Engedélyezett szőlőfajták[szerkesztés]
Fehér: Olaszrizling – Ottonel muskotály – Rajnai rizling – Rizlingszilváni (Müller Thurgau) – Sauvignon – Szürkebarát – Tramini – Chardonnay – Cserszegi fűszeres – Királyleányka – Furmint – Hárslevelű – Kövidinka – Pátria – Zenit – Zengő – Zöld veltelini – Bianca – Pintes – Irsai Olivér – Nektár – Pinot blanc – Rozália – Karát – Kabar
Vörös: – Cabernet franc – Cabernet sauvignon – Kékfrankos – Merlot – Pinot noir – Kékoportó – Zweigelt – Kadarka – Turán – Blauburger – Csókaszőlő – Syrah – Néró-Malbec (Cot)
Borászat[szerkesztés]
A zalai termőterület jellegzetessége, hogy az itt élő emberek a Zala megyére jellemző közepes (pl.: Szürkebarát (Pinot gris), Kékoportó (Portugieser)), illetve késői érésű (pl.: Olaszrizling, Kékfrankos, Kadarka) szőlőfajtákat általában a déli, délkeleti, illetve délnyugati kitettségű domboldalakon termesztik.
A zalai tájon termelt pezsgő története az 1960-as évekre vezethető vissza, jelentős beszállítója lett a magyarországi nagy pezsgőgyártó cégeknek (pl. Pannonvin, Törley).
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Zalai borvidék bemutatása Borászportál.hu
.svg){kind=small}