Bükki borvidék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bükki borvidék
Riolittufába vájt pincesor Bükkzsércen
Riolittufába vájt pincesor Bükkzsércen
Adatok
Minőségbesorolási kategória I., II. osztályú szőlőkataszter, nemzetközi besorolása nincs
Besorolás éve 1970
Ország  Magyarország
Régió Észak-Magyarország
Megye Borsod-Abaúj-Zemplén megye
Borrégió Egri borrégió
Éghajlat kontinentális
Talajösszetevők riolittufán kialakult lösz, fekete nyiroktalaj és agyagos barna erdőtalaj
Régió területe 17 600 ha[1]
Szőlőterület 1750 ha[1]
Szőlőfajták Olaszrizling, Chardonnay, Cserszegi fűszeres, Leányka, Müller-Thurgau, Tramini, Ottonel muskotály és kevés Kékfrankos, Cabernet sauvignon, Cabernet franc, Merlot és Zweigelt
Érési időszak szeptember, október

A Bükki borvidék (korábbi nevén Bükkaljai borvidék) a Bükk-vidék központi hegyeinek déli részén található. Hivatalosan 1970-ben nyilvánították borvidékké. Termőterülete 17 600, szőlőterülete 1750 hektár.[1] Bár kiterjedése viszonylag nagy, az ültetvények elszórtan, számos esetben egymástól távol helyezkednek el.

Története[szerkesztés]

A Bükk-vidék lejtőin és völgyeiben a vadszőlő őshonos növényként évezredek óta jelen van. Szőlőművelésről a 14. század elejéről maradtak fenn először írásos emlékek, 1503. február 11-én pedig II. Ulászló erősítette meg Miskolc város korábbi borszabadalmát. A 18. század során az Avason hatalmas pincerendszer alakult ki, melyek nemespenésszel borított belsejében rengeteg bort érleltek. A hegyaljai szőlőkből is került ide must és a komoly export miatt a miskolci borok több országban híresek és kedveltek voltak. A 19–20. században főként pezsgő alapborok készültek a környéken.

A filoxéra-járványt a terület nagyon megszenvedte, az egykori szőlőültetvények nagy részét mára kivágták, helyüket beépítették. Jelenleg az avasi pincék egy része használaton kívül van, de még létezik, mint ahogy Görömböly egykor nevezetes pincesora is jó állapotban található.

A borvidék jellemzői[szerkesztés]

Talaja: riolittufán kialakult lösz, fekete nyiroktalajok, barnaföldek és agyagbemosódásos erdőtalajok. Éghajlata napfényben gazdag, de csapadékban szegény és az országos átlagnál hűvösebb, így elsősorban a fehér borok termelésének kedvez.

A borvidékhez a következő települések szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei tartoznak: Aszaló, Bogács, Borsodgeszt, Bükkaranyos, Bükkzsérc, Cserépfalu, Cserépváralja, Edelény, Emőd, Harsány, Kács, Kisgyőr, Kistokaj, Mályi, Megyaszó, Mezőkövesd, Miskolc, Nyékládháza, Sály, Szikszó, Tard, Tibolddaróc, Vatta.

Termesztett szőlőfajták[szerkesztés]

Fehérszőlők közül a Pinot blanc, Olaszrizling, Chardonnay, Cserszegi fűszeres, Leányka, Müller-Thurgau, Tramini, Ottonel muskotály, Zenit, Zengő a jellemzőek, kékszőlők közül elsősorban a Kékfrankos, de megtalálható a Cabernet sauvignon, Cabernet franc, Merlot és a Zweigelt is.

Az itt készült borok általában könnyedek, elegáns savúak, vékonyak, gyümölcsösek.

Nyaranta Bükkvinfest néven borversenyen mérik össze a vidék borainak minőségét.

Borászatok, Pincészetek[szerkesztés]

Gallay Kézműves Pince www.gallaypince.com

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c Eger borrégió (magyar nyelven). Magyar Borok Háza. (Hozzáférés: 2012. december 17.)

Források[szerkesztés]

  • Dr. Seregi Andrásné: Italismeret (BGF KVIFK, 2005)
  • 97/2004 (VI. 3.) FVM rendelet a borok eredetvédelmi szabályairól
  • 9/2006 (II. 3.) FVM rendelet a borok eredetvédelmi szabályairól szóló 97/2004 (VI. 3.) FVM rendelet módosításáról
  • 104/2004 (VI. 3.) FVM rendelet a borkészítésre alkalmas szőlőfajták osztályba sorolásáról

További információk[szerkesztés]