Nyársas-hegyi-üreg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Nyársas-hegyi-üreg
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz3 m
Mélység1 m
Magasság1 m
Függőleges kiterjedés2 m
Tengerszint feletti magasságkörülbelül 170 m
Ország Magyarország
Település Tihany
Földrajzi táj Balaton-felvidék
Típus hidrotermális
Barlangkataszteri szám 4463-7

A Nyársas-hegyi-üreg a Tihanyi-félszigeten, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén található barlang.

Leírás[szerkesztés]

A Nyársas-hegy csúcsát alkotó, hatalmas forráskúp keleti, meredek oldalában, körülbelül 170 méter tengerszint feletti magasságban van. A csúcsról előbb délre, majd keletre, végül északra forduló ösvény vezet a függőleges gejziritfal tövébe, melyben a barlang bejárata nyílik. Az ösvény járószintjétől körülbelül egy méterrel magasabban van a barlang. Másfél méter széles és egy méter magas a bejárata.

A barlang befelé egyre alacsonyodó, szűkülő, a második méter után már szinte járhatatlan, de további néhány méterig még belátható. E szűk, járhatatlan csatornái 25–30 fokosan lejtve, előre és jobbra vannak. A barlang alját, úgy tűnik, vastag rétegben alkotja a gejzirittörmelékes kőzetliszt. A bekúszható hossza három méter, a magassága egy métertől fokozatosan csökken 25 centiméterig, majd járhatatlanul folytatódik és a szélessége átlagosan 130 centiméter. A térfogata körülbelül két köbméter.

A meszes hidrokvarcit falakon jól láthatók az oldási nyomok. A barlangot valószínűleg egy parazita forrás oldotta ki. Jelenleg teljesen száraz, a klímája alig tér el a felszínitől. Helyi jelentőségű, kis méretű barlang.

A Nyársas-hegyi-üreg név 1983-ban bukkant fel az irodalomban. Előfordul az irodalmában Nyársas-hegy 2. ürege (Eszterhás 1984), Nyársas-hegy alsó ürege (Eszterhás 1984) és Nyársas-hegy üregei (Eszterhás 1987) néven is.

Kutatástörténet[szerkesztés]

A barlang minden valószínűség szerint régen nyitott és ismert üreg. Ennek ellenére irodalmi említése 1984 előtt alig volt és azok is csak utaltak a létezésére. Eszterhás Istvánnak a „Magyarország nemkarsztos barlangjainak listája” című, 1989-es kéziratában szerepel és az összesítés szerint gejziritben keletkezett, három méter hosszú, valamint 70 centiméter magas. A lista az 1989 végéig ismertté vált, 220 darab nemkarsztos objektumot tartalmazza, amelyek közül 203 darab a barlang és 17 darab a mesterséges üreg. Az Eszterhás István által írt, „Magyarország nemkarsztos barlangjainak lajstroma” című, 1993-as kéziratban meg vannak ismételve a barlang 1989-es adatai. A felsorolás az 1993. év végéig ismertté vált 520 darab nemkarsztos objektumot tartalmazza, amelyek közül 478 darab a barlang és 42 darab a mesterséges üreg. A 2001. november 12-én elkészült, „Magyarország nemkarsztos barlangjainak irodalomjegyzéke” című kézirat barlangnévmutatójában szerepel a neve a barlanggal foglalkozó 11 darab írás megjelölésével. A FIR feldolgozását Szentes György készítette el.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Eszterhás István: A Bakony barlanglajstroma. Kézirat, 1983. A kézirat megtalálható a Bakonyi Természettudományi Múzeumban, Zirc.
  • Eszterhás István: A Tihanyi-félsziget barlangkatasztere. Kézirat, 1984. A kézirat megtalálható a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat Adattárában és a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon. (Néhány oldallal és fényképpel bővebb, mint az 1987-es nyomtatott változat. A kéziratot csak barlangonként szétdarabolva láttam.)
  • Eszterhás István: A Bakony nemkarsztos barlangjainak genotipusai és kataszteri jegyzéke. Kézirat. Budapest, 1986. Szerződéses munka az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatalnak.
  • Pávai-Vajna Ferenc: A forró oldatok és gőzök-gázok szerepe a barlangképződésnél. Hidrológiai Közlöny, 1931. (10. köt.) 115–122. old.
  • Seifert – Pávai-Vajna Ferenc: Über die Rolle heisser Lösungen, Dämpfe und Gase bei der Höhlenbildung. Mitteilungen über die Höhlen- und Karstforschung, 1937. 104. old.

További információk[szerkesztés]