Hármas-hegyi-átjáróbarlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Hármas-hegyi-átjáróbarlang
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz6,5 m
Mélység0,5 m
Magasság1 m
Függőleges kiterjedés1,5 m
Tengerszint feletti magasságkörülbelül 180 m
Ország Magyarország
Település Tihany
Földrajzi táj Balaton-felvidék
Barlangkataszteri szám 4463-12

A Hármas-hegyi-átjáróbarlang a Tihanyi-félszigeten, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén található barlang.

Elhelyezkedés[szerkesztés]

Az Aranyház délkeleti szomszédságában lévő forráskúp-mező északi részében, az Aranyháztól 150 méternyire, keletre található. Megkönnyíti a megtalálást a tőle 20 méternyire, délnyugatra lévő, bánya által kipreparált, csak két sarkán támaszkodó, 2,5 méter magas, több tonnás gejzirit-ingókő. A bejárat körülbelül 180 méter tengerszint feletti magasságban helyezkedik el.

Leírás[szerkesztés]

Mint átjáróbarlangnak, két bejárata van. Az egyik északkelet felé néz, 1,4 méter magas és 3,5 méter széles, a másik délre néz, 1,5 méter magas és 4,3 méter széles. Az északkeleti bejárat hét méter széles, két méter magas, egy méter beugrású sziklaeresz alá nyílik, így ennek méretei is hozzátartoznak a barlanghoz. Mindkét bejárat mögött bemélyedés található a barlang alján, a középső zónában pedig egy inkassziós halom. E halom fölött a mennyezeten hidrotermálisan oldott 2,5 méter magas kürtő. A barlang két bejárat közti hossza 6,5 méter, átlagos szélessége 2,5 méter, közepes magassága 1,5 méter, térfogata hozzávetőleg 25 köbméter.

A barlangot magába foglaló kőzet többségében alig kovás forrásvízi mészkő, melyet nagyjából középmagasságban 20°/280° dőlésű, lemezes, meszes hidrokvarcit oszt meg. A lemezes rétegek feküjében a forrásmészkő könnyen porló, meszes kőzetlisztbe megy át. Oldásos formákat a falak magasabb részén és a mennyezeten láthatunk, az alsó régiókban az inkasszió jellemző. Több helyen látszik a mesterséges tágítás nyoma is. A barlang teljesen száraz, poros. Ásatása, bár lehetséges, de nem látszik célszerűnek.

Tihanyi mércével számolva a nagyobb barlangok közé tartozik, de kieső, nehezen megtalálható elhelyezkedése miatt, jelentősége kicsi. A kőfejtő működése idején alkalmi pihenő- és raktárhelyiségnek számított, mint néhány régi szerszámmaradvány mutatja azt.

A Hármas-hegyi-átjáróbarlang név 1983-ban bukkant fel az irodalomban. Előfordul az irodalmában 2/3-barlang (Eszterhás 1984) és Hármas-hegyi-átjáró (Eszterhás 1984) néven is.

Kutatástörténet[szerkesztés]

A kőfejtő munkások által bizonyára korábban is ismert és használt barlangot először Halász Árpád (1959, 1967) említette. Leírta a morfológiáját, a geológiáját, barlangtérkép-vázlatot és fényképet készített róla. A leltározó, kataszterező munkája során Eszterhás István (1983, 1987) írta le a fő alapadatait. A barlang közelében még néhány kisebb, barlangméretet meg nem haladó, hidrotermális oldódással keletkezett üreg található. Halász Árpád (1967) ezek közül is említett egyet.

Eszterhás Istvánnak a „Magyarország nemkarsztos barlangjainak listája” című kéziratában szerepel az, hogy 6,5 méter hosszú, másfél méter magas és a barlangmaradvány gejziritben jött létre. A lista az 1989 végéig ismertté vált, 220 darab nemkarsztos objektumot tartalmazza, amelyek közül 203 darab a barlang és 17 darab a mesterséges üreg. Az Eszterhás István által írt, „Magyarország nemkarsztos barlangjainak lajstroma” című kéziratban meg vannak ismételve az 1989-es információk. A felsorolás az 1993. év végéig ismertté vált, 520 darab nemkarsztos objektumot tartalmazza, amelyek közül 478 darab a barlang és 42 darab a mesterséges üreg. A 2001. november 12-én elkészült, „Magyarország nemkarsztos barlangjainak irodalomjegyzéke” című kézirat barlangnévmutatójában szerepel a neve a rombarlanggal foglalkozó nyolc darab írás megjelölésével. A FIR feldolgozását Szentes György készítette el.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Eszterhás István: A Tihanyi-félsziget barlangkatasztere. Kézirat, 1984. A kézirat megtalálható a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat Adattárában és a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon. (Néhány oldallal és fényképpel bővebb, mint az 1987-es nyomtatott változat.)
  • Eszterhás István: A Bakony nemkarsztos barlangjainak genotipusai és kataszteri jegyzéke. Kézirat. Budapest, 1986. Szerződéses munka az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatalnak.
  • Halász Árpád: A tihanyi gejziritek barlangüregei. Kézirat. Balatonfüred, 1959. A kézirat megtalálható Zákonyi Ferenc magánkönyvtárában.
  • Halász Árpád: Jelentés a Tihanyi-félsziget barlangjainak tanulmányozásáról. Kézirat, 1967. A kézirat megtalálható a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat Adattárában.

További információk[szerkesztés]