Fehértorkú denevér

Fehértorkú denevér
	Pihenő fehértorkú denevér
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
	Magyarországon védett; Természetvédelmi érték: 50 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülők (Theria);
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Laurasiatheria;
Rend:	Denevérek (Chiroptera);
Alrend:	Kis denevérek (Microchiroptera);
Család:	Simaorrú denevérek (Vespertilionidae);
Alcsalád:	Vespertilioninae;
Nemzetség:	Vespertilionini;
Nem:	Vespertilio; (Linnaeus, 1758)
Faj:	V. murinus;
Tudományos név
	Vespertilio murinus; Linnaeus, 1758
Elterjedés
	Az elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Fehértorkú denevér témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Fehértorkú denevér témájú médiaállományokat és Fehértorkú denevér témájú kategóriát.

A fehértorkú denevér (Vespertilio murinus) az emlősök (Mammalia) osztályának a denevérek (Chiroptera) rendjébe, ezen belül a kis denevérek (Microchiroptera) alrendjébe és a simaorrú denevérek (Vespertilionidae) családjába tartozó faj.

A Vespertilio emlősnem típusfaja.

Előfordulása

A fehértorkú denevér keleti faj, legnyugatibb előfordulása szigetszerűen nyúlik Európába. Megtalálható Közép-, és Kelet-Európában, Skandinávia déli részén, Kelet-Franciaországban, Olaszország északi és Németország déli részén, valamint Szibériában, Afganisztánban, Iránban. Magyarországon ritka. Az Északi-középhegységben van a legjelentősebb állománya, de a Mecsekben és a Bakonyban is él. Néhány adat az alföldi ártéri területekről is ismert.^[2]

Alfajai

Vespertilio murinus murinus
Vespertilio murinus ussuriensis

Megjelenése

A fehértorkú denevér testhossza 5-6,3 centiméter, farokhossza 4-4,5 centiméter, magassága 0,8-1 centiméter, alkarhossza 4-4,7 centiméter és testtömege 12-14 gramm. Szőrzetének vége néha ezüstösen csillog. Fehéres torka és mellkasának felső tája erősen elüt a test többi részétől. A fülkagyló széles, erőteljes domborulattal, a fülfedő alacsony és nagy. A farok elég rövid, az utolsó csigolya szabadon lóg ki a vitorlából. A sarkantyú kissé hosszabb mint a lábszár, a farokvitorla szegélyének több mint a felét teszi ki. A sarkantyúkaréj gyengén fejlett.^[2]

Életmódja

A fehértorkú denevér kedveli a hegyvidéki erdőket, de nem kerüli a nyílt, művelt területeket sem. Már kora este repül, gyorsan és egyenesen, rendszerint nagy magasságban. Éles hangja emberi füllel is jól hallható. Tápláléka lepkékből, tegzesekből, kétszárnyúakból, recésszárnyúakból áll.^[3] Társas faj, fa- és sziklaüregekben, mindig nagy csoportokban telel át. Ősszel költözik. A legnagyobb ismert vándorlása 900 km. A hideget jól tűri, kevésbé védett helyeken is áttelel.^[4]

Szaporodás

A közepes méretű szülőkolóniák 30-50 egyedből állnak, melyben a nőstények évente két utódot hoznak a világra.^[4]

Rokon faj

A Vespertilio denevérnem másik élő faja, a Vespertilio sinensis.

Jegyzetek

↑ A vidékfejlesztési miniszter 100/2012. (IX. 28.) VM rendelete a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet és a növényvédelmi tevékenységről szóló 43/2010. (IV. 23.) FVM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 128. sz. (2012. szeptember 28.) 20903–21019. o.
↑ ^a ^b Szatyor Miklós: Európa denevérei. Budapest, Pro Pannonia Kiadó, 2000, 123. oldal. ISBN 963-9079-58-8
↑ Bihari Zoltán: Denevérhatározás és denevérvédelem. Budapest, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Kiadó, 1996, 42. oldal. ISBN 963-04-6335-0
↑ ^a ^b Szatyor Miklós: Európa denevérei. Budapest, Pro Pannonia Kiadó, 2000, 124. oldal. ISBN 963-9079-58-8

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. október 2.)
Josef Reichholf: Emlősök. Ford. Schmidt András. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 548 218 3 ISSN 1219-3178
Greenfo.hu Archiválva 2016. március 9-i dátummal a Wayback Machine-ben
Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul)

További információk

http://www.termeszetvedelem.hu/index.php?pg=vf_1744

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] A vidékfejlesztési miniszter 100/2012. (IX. 28.) VM rendelete a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet és a növényvédelmi tevékenységről szóló 43/2010. (IV. 23.) FVM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 128. sz. (2012. szeptember 28.) 20903–21019. o.

[Európa-2] Szatyor Miklós: Európa denevérei. Budapest, Pro Pannonia Kiadó, 2000, 123. oldal. ISBN 963-9079-58-8

[3] Bihari Zoltán: Denevérhatározás és denevérvédelem. Budapest, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Kiadó, 1996, 42. oldal. ISBN 963-04-6335-0

[Európa2-4] Szatyor Miklós: Európa denevérei. Budapest, Pro Pannonia Kiadó, 2000, 124. oldal. ISBN 963-9079-58-8

[1]

[2]

[3]

[4]