Akasztó-hegyi-üreg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Akasztó-hegyi-üreg
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz2,8 m
Mélység1,8 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés1,8 m
Tengerszint feletti magasságkörülbelül 194 m
Ország Magyarország
Település Tihany
Földrajzi táj Balaton-felvidék
Típus hévforráskürtő-maradvány
Barlangkataszteri szám 4463-11

Az Akasztó-hegyi-üreg a Tihanyi-félszigeten, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén található barlang.

Leírás[szerkesztés]

A tihanyi Akasztó-hegy csúcsától körülbelül 50 méternyire, északra van. Megközelíthető az akasztó-hegyi autóparkolótól a zöld jelzésű turistaösvényen dél felé. A csúcs előtt körülbelül 50 méternyire, a gerincen vezető ösvényről kell letérni, balra, a Balaton felé körülbelül 10 métert kell menni és ott található a gejzirit sziklák közötti szakadásban, körülbelül 194 méter tengerszint feletti magasságban.

A barlang bejárata északkelet felé néz, egy méter széles és 40 centiméter magas. A bejáratot előbb kiszélesedő, majd fokozatosan szűkülő és 280 centiméter után már járhatatlanná feltöltődött, zsákszerű üreg követi. A barlang alja 30 fokosan lejt befelé. A bejáratnál 40 centiméter magas mennyezete egy méter után már csak 30 centiméter, tovább pedig fokozatosan alacsonyodik. A barlangba csak bekúszni lehet, majd testhelyzet-változtatás nélkül visszaaraszolni. A hossza 2,8 méter és a térfogata körülbelül egy köbméter.

A kőbányászat által erősen megbontott forráskúp aljában található a barlang. A közvetlen szomszédságában, tőle három méterre, délre van egy járhatatlan, 30 fokos lejtésű szűk lyuk, mely három méterig egyenesen bemérhető volt és benne róka lakott. Továbbá a barlang és a rókakotorék között egy még szűkebb lyuk is van. Nyilvánvaló, hogy mindhárom képződmény ugyanannak a rendszernek a része. A már korábban lefejtett kúpban lévő barlang kürtőmaradványai. A barlangban és a többi lyukban forróvíz oldotta üstök és kannelúrák láthatók. Az előterük félköríves beszakadásnak látszó felszíne lehetett az egykori nagyobb barlang. Kis jelentőségű barlangrom, a további kutatása nem látszik célszerűnek.

Előfordul az irodalmában Akasztó-dombi 5 barlangüreg (Eszterhás 1984), Akasztó-dombi barlangüregek (Eszterhás 1987), Akasztó-hegyi 5. barlang (Eszterhás 1987), Akasztó-hegyi 5 barlang (Eszterhás 1984), Akasztó-hegyi barlangüregek (Bertalan 1976), Akasztó-hegyi üreg (Eszterhás 1984) és Róka-lyuk (Eszterhás 1984) – ezt a nevet Szobonya Károly adta neki – néven is. Az Akasztó-hegyi-üreg név először 1983-ban jelent meg az irodalmában (Eszterhás 1983).

Kutatástörténet[szerkesztés]

Az 1976-ban befejezett, „Magyarország barlangleltára” című kéziratba Bertalan Károly azt írta az Akasztó-hegyi barlangüregekről, hogy Tihanyban, a tihanyi apátságtól délre, körülbelül 1,2 kilométerre, az Akasztó-hegy meredek, északkeleti oldalán, sziklák lábánál, a forrásmészkő feküjében lévő pannon homokban vannak a pár méter hosszú, kimállott sziklaüregek. A kéziratnak az üregekre vonatkozó része egy kézirat alapján íródott. 1983-ban Eszterhás István és Szobonya Károly kereste meg és mérte fel a barlangot, a felmérés alapján Eszterhás István készített egy alaprajzi barlangtérképet és egy hosszmetszet barlangtérképet egy keresztmetszettel, valamint a környékét ábrázoló helyszínvázlaton és a Tihanyi-félsziget térképén bejelölte a helyét. Eszterhás István említette meg a barlangot először írásban, beazonosíthatóan „A Bakony barlanglajstroma” és a „Jelentés a Tihanyi-félsziget szpeleográfiai terepbejárásáról” című, 1983-ban készült kézirataiban, Akasztó-hegyi-üreg néven.

Az 1984-ben kiadott tanulmányban olvasható négy névváltozata és az, hogy posztvulkánikus, 2×1 méteres, valamint 40 centiméter magas. Az 1984-ben megjelent, „Magyarország barlangjai” című könyv országos barlanglistájában még az Akasztó-hegyi barlangüregek összefoglaló név szerepel és egy térképen van a helyük feltüntetve. Eszterhás Istvánnak a „Magyarország nemkarsztos barlangjainak listája” című kéziratában az olvasható, hogy 2,8 méter hosszú, 30 centiméter magas és gejziritben jött létre. A lista az 1989 végéig ismertté vált, 220 darab nemkarsztos objektumot tartalmazza, amelyek közül 203 darab a barlang és 17 darab a mesterséges üreg. Az Eszterhás István által írt, „Magyarország nemkarsztos barlangjainak lajstroma” című kéziratban meg vannak ismételve az 1989-es információk. A felsorolás az 1993. év végéig ismertté vált, 520 darab nemkarsztos objektumot tartalmazza, amelyek közül 478 darab a barlang és 42 darab a mesterséges üreg. A 2001. november 12-én elkészült, „Magyarország nemkarsztos barlangjainak irodalomjegyzéke” című kézirat barlangnévmutatójában szerepel a neve a barlanggal foglalkozó 10 darab írás megjelölésével. A FIR feldolgozását Szentes György készítette el.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Bertalan Károly: Bakonyi barlangok adatgyűjteménye. Veszprém, Budapest. 1932–1976. Kézirat. A kézirat megtalálható az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal adattárában.
  • Eszterhás István: A Bakony barlanglajstroma. Kézirat, 1983. A kézirat megtalálható a Bakonyi Természettudományi Múzeumban, Zirc.
  • Eszterhás István: A Tihanyi-félsziget barlangkatasztere. Kézirat, 1984. A kézirat megtalálható a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat Adattárában és a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon. (Néhány oldallal és fényképpel bővebb, mint az 1987-es nyomtatott változat.)
  • Eszterhás István: A Bakony nemkarsztos barlangjainak genotipusai és kataszteri jegyzéke. Kézirat. Budapest, 1986. Szerződéses munka az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatalnak.

További információk[szerkesztés]