Nyársas-hegyi-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Nyársas-hegyi-barlang
A Nyársas-hegyi-barlang
A Nyársas-hegyi-barlang
Hossz3 m
Mélység0,6 m
Magasság1 m
Függőleges kiterjedés1,6 m
Tengerszint feletti magasságkörülbelül 185 m
Ország Magyarország
Település Tihany
Földrajzi táj Balaton-felvidék
Típus hidrotermális
Barlangkataszteri szám 4463-6

A Nyársas-hegyi-barlang a Tihanyi-félszigeten, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén található barlang.

Leírás[szerkesztés]

Tihany belterületének közvetlenül a déli szomszédságában emelkedik a feketefenyővel beültetett Nyársas-hegy. A 187 méter magas hegy csúcsát egy nagy méretű, körülbelül 70 méter átmérőjű forráskúp alkotja. A barlang a csúcstól két méterrel alacsonyabban, hét–nyolc méterrel keletre, a Balaton felé található.

A barlang három bejárata egy akácbozóttal benőtt, 100–120 centiméter mély, három–négy méter széles gejziritben alakult sziklaszorosból nyílik, annak voltaképp a beboltozott vége. Genetikailag nyilván a sziklaszoros is része a barlangnak, oldalában látszanak is üstszerű oldások – csupán a mennyezete hiányzik. A déli, a legnagyobb (70×70 centiméteres) bejáraton célszerű bejutni a barlangba, aminek három méteres hossza a második és mellette lévő harmadik kijáratig öt szépen boltozott üstszerű fülkét fűz fel jobbra tartó íve mentén. Az első, a negyedik és az ötödik fülkében a fal mellett lefelé, valószínűleg a kürtő felé tartó mélyedések vannak, a második és harmadik fülkében pedig a mennyezeten szép formájú boltozódások láthatók. A második fülkének a legdélibb részéből egy oldott kémény nyílik a felszínre. A feltűnően sok törmelék- és szemétfeltöltődés miatt az átlagos magassága csak 60 centiméter. 1934-ben Hoffer még egy méter magasnak írta le a barlangot és lefelé nyíló üregeknek említette a ma csak mélyedésnek számító jelenségeket. A szélessége a fülkének 120–150 centiméter és a befűződéseknél 60–70 centiméter. A térfogata körülbelül négy köbméter.

A barlang falában és a mennyezetében igen jól látszanak a hidrotermális oldásnak a nyomai, mint üstszerű bemélyedések, barázdák, kannelurák és átlyuggatott kőnyelvek. A törmelék és a szemét kiásása során még számos szép oldásnyomot ismernénk meg a barlangban és az is elképzelhető hogy a félsziget egyik leglátványosabb barlangjává válna – esetleg történelmi leletek is előkerülhetnének. A jelenlegi elhanyagolt állapotában a jelentősége csekély, de a feltárása biztató lenne.

A Nyársas-hegyi-barlang név 1983-ban bukkant fel az irodalomban. Előfordul az irodalmában 4/1-barlang (Eszterhás 1984), Nyársas-hegy 1. ürege (Eszterhás 1984), Nyársas-hegyi-gejzirüreg (Eszterhás 1984), Nyársashegyi gejzirüreg (Bertalan 1976), Nyársas-hegyi-gejzírüreg (Kordos 1984), Nyársas-hegy üregei (Eszterhás 1987), Róka-lyuk (Eszterhás 1984) és Rókalyuk (Bertalan 1976) néven is.

Kutatástörténet[szerkesztés]

A barlang bizonyára igen régóta ismert, ezt mutatja törmelékkel, szeméttel való majdnem teljes kitöltöttsége is. Az első irodalmi említése 1931-ből való. Az 1976-ban befejezett, „Magyarország barlangleltára” című kéziratban az van írva, hogy a Nyársashegyi gejzirüreg Tihanyban, a Nyársas-hegy csúcsának kelet–délkeleti oldalán, három méterre a csúcs alatt, 195 méter tengerszint feletti magasságban van. A hidrokvarcitban keletkezett forráskürtő másfél méter hosszú, egy méter széles, egy méter magas és törmelék szűkíti. A kéziratnak a barlangra vonatkozó része három hivatkozás alapján íródott. Az 1984-ben kiadott tanulmányban olvasható a neve és négy névváltozata, valamint az, hogy posztvulkánikus, 5×1 méteres és egy méter magas. Kordos László 1984-ben megjelent könyvének az országos barlanglistájában meg lett említve nyomtatásban két névváltozata és egy térképen van a helye feltüntetve.

Eszterhás Istvánnak a „Magyarország nemkarsztos barlangjainak listája” című, 1989-es kéziratában szerepel és az összesítés szerint gejziritben keletkezett, három méter hosszú, valamint 60 centiméter magas. A lista az 1989 végéig ismertté vált, 220 darab nemkarsztos objektumot tartalmazza, amelyek közül 203 darab a barlang és 17 darab a mesterséges üreg, valamint az összeállítás szerint Kordos László 1984-es barlanglistájában 119 darab nemkarsztos barlang van felsorolva. Az Eszterhás István által írt, „Magyarország nemkarsztos barlangjainak lajstroma” című, 1993-as kéziratban meg vannak ismételve a barlang 1989-es adatai. A felsorolás az 1993. év végéig ismertté vált 520 darab nemkarsztos objektumot tartalmazza, amelyek közül 478 darab a barlang és 42 darab a mesterséges üreg. A 2001. november 12-én elkészült, „Magyarország nemkarsztos barlangjainak irodalomjegyzéke” című kézirat barlangnévmutatójában szerepel a neve a barlanggal foglalkozó 16 darab írás megjelölésével. A 418. és a 440. tétel nem említi, a 417. és a 439. tétel említi. A FIR feldolgozását Szentes György készítette el.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Bertalan Károly: Bakonyi barlangok adatgyűjteménye. Veszprém, Budapest. 1932–1976. Kézirat. A kézirat megtalálható az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal adattárában.
  • Dornyay Béla – Zákonyi Ferenc: Balatonfelvidék útikalauz. 1955. 47–49. old.
  • Eszterhás István: A Bakony barlanglajstroma. Kézirat, 1983. A kézirat megtalálható a Bakonyi Természettudományi Múzeumban, Zirc.
  • Eszterhás István: A Tihanyi-félsziget barlangkatasztere. Kézirat, 1984. A kézirat megtalálható a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat Adattárában és a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon. (Néhány oldallal és fényképpel bővebb, mint az 1987-es nyomtatott változat. A kéziratot csak barlangonként szétdarabolva láttam.)
  • Eszterhás István: A Bakony nemkarsztos barlangjainak genotipusai és kataszteri jegyzéke. Kézirat. Budapest, 1986. Szerződéses munka az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatalnak.
  • Halász Árpád: Jelentés a Tihanyi-félsziget barlangjainak tanulmányozásáról. Kézirat, 1967. A kézirat megtalálható a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat Adattárában.
  • Hoffer András: A Tihanyi félsziget vulkáni képződményei. Földtani Közlöny, 1943. (73. köt.) 375–429. old.
  • Pávai-Vajna Ferenc: A forró oldatok és gőzök-gázok szerepe a barlangképződésnél. Hidrológiai Közlöny, 1931. (10. köt.) 115–122. old.
  • Seifert – Pávai-Vajna Ferenc: Über die Rolle heisser Lösungen, Dämpfe und Gase bei der Höhlenbildung. Mitteilungen über die Höhlen- und Karstforschung, 1937. 104. old.

További információk[szerkesztés]