Óvári-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Óvári-barlang
Hossz2,5 m
Mélység? m
Magasság? m
Függőleges kiterjedés? m
Tengerszint feletti magasságkörülbelül 170 m
Ország Magyarország
Település Tihany
Földrajzi táj Balaton-felvidék
Típus atektonikus

Az Óvári-barlang a Tihanyi-félszigeten, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén található barlang.

Elhelyezkedés[szerkesztés]

Az Óvár tetejének meredek északi falában, az Orosz-kő kőzettörmelékébe temetkező, alsó, nyugat felé eső részén, körülbelül 170 méter tengerszint feletti magasságban található. Elérhető az Óvár legmagasabb pontján lévő kilátó- és pihenőhelyről, nyugat felé, a fal alá kerülő zöld jelzésű turistaösvényen körülbelül 300 métert haladva. Természetesen a Tihanyi-hajóállomásról is megközelíthető a zöld jelzésű úton, másfél kilométeres utat megtéve. A nyugati, 5. Barátlakástól 8–10 méterrel tovább nyugat felé hatalmas darab sziklarész vált le a falból. Ebben található a barlang.

Leírás[szerkesztés]

A sziklarész alja előrébb csúszott, de teteje nekitámaszkodik a falnak, két végén nyitott, áltektonikus barlangot képezve.

A barlang a sziklafallal párhuzamos, a gyalogúttól körülbelül két méterrel magasabban van. Az egyik nyílása nyugat felé, a másik északkelet felé néz. Az előbbi 150 centiméter széles és 90 centiméter magas, az utóbbi szélessége szintén 150 centiméter és a magassága 120 centiméter. A két nyílást egy 2,5 méter hosszú, alagútszerű üreg köti össze. A barlang főtéjében a rés végighúzódik, a nyugati nyílás közelében kis labirintust alkotva. Az alját mindkét irányban kifelé lejtő törmelék alkotja. A térfogata körülbelül két köbméter.

A sziklafal teljes szelvényében változatos összetételű bazalttufit rétegekből áll. Az Óvári-barlang üregét laza szerkezetű homokos bazalttufit meszes és kevésbé meszes rétegei veszik közre. A kialakulását a sziklacsúszást eredményező suvadásnak köszönheti. A jellege szerint így áltektonikus barlang. A megmaradásának ideje erősen korlátozott, ha a következő suvadás feltételei kialakulnak, bizonyára lezuhan ez a támaszkodó sziklatömb, mely jelenleg részt vesz a barlang alkotásában. Csupán szpeleogenetikai jelentőségű, egyébként nagyon omlásveszélyes barlang.

Kutatástörténet[szerkesztés]

Sziklaomlásról, suvadásról többen is írtak, (Cholnoky 1942, Dornyay 1942, Zákonyi 1958, Uzsoki 1980) de, hogy ezek barlangot hoztak volna létre, azt csak Eszterhás István említette először, 1983-ban. Eszterhás Istvánnak a „Magyarország nemkarsztos barlangjainak listája” című kéziratában szerepel az, hogy a barlang 2,5 méter hosszú, 1,2 méter magas és bazalttufitban jött létre. A lista az 1989 végéig ismertté vált, 220 darab nemkarsztos objektumot tartalmazza, amelyek közül 203 darab a barlang és 17 darab a mesterséges üreg. Az Eszterhás István által írt, „Magyarország nemkarsztos barlangjainak lajstroma” című kéziratban meg vannak ismételve az 1989-es információk azzal a különbséggel, hogy másfél méter magas. A felsorolás az 1993. év végéig ismertté vált, 520 darab nemkarsztos objektumot tartalmazza, amelyek közül 478 darab a barlang és 42 darab a mesterséges üreg. A 2001. november 12-én elkészült, „Magyarország nemkarsztos barlangjainak irodalomjegyzéke” című kézirat barlangnévmutatójában szerepel a neve a barlanggal foglalkozó 13 darab írás megjelölésével. A FIR feldolgozását Szentes György készítette el.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Cholnoky Jenő: Tihanyi barátlakások. Balatoni Szemle, 1942. (1. évf.) 4. sz. 118–122. old. (Nem említi a barlangot.)
  • Dornyay Béla: Ásatás a tihanyi Barátlakások közt 1942-ben. Balatoni Szemle, 1942. (1. évf.) 6–7. sz. 212–219. old. (Nem említi a barlangot.)
  • Eszterhás István: A Bakony barlanglajstroma. Kézirat, 1983. A kézirat megtalálható a Bakonyi Természettudományi Múzeumban, Zirc.
  • Eszterhás István: A Tihanyi-félsziget barlangkatasztere. Kézirat. Isztimér, 1984. A kézirat megtalálható a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat Adattárában és a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon. (Néhány oldallal és fényképpel bővebb, mint az 1987-es nyomtatott változat. A kéziratot csak barlangonként szétdarabolva láttam.)
  • Eszterhás István: A Bakony nemkarsztos barlangjainak genotipusai és kataszteri jegyzéke. Kézirat. Budapest, 1986. Szerződéses munka az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatalnak.
  • Uzsoki András: Balatonfüred, Tihany. Panoráma kiadó, Budapest, 1980. (Nem említi a barlangot.)
  • Zákonyi Ferenc: Tihany és környéke. Budapest, 1958. (Nem említi a barlangot.)