Fehér-parti 1. sz. barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Fehér-parti 1. sz. barlang
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz10 m
Mélység1 m
Magasság1 m
Függőleges kiterjedés2 m
Tengerszint feletti magasságkörülbelül 150 m
Ország Magyarország
Település Tihany
Földrajzi táj Balaton-felvidék
Típus elsődlegesen hidrotermális
Barlangkataszteri szám 4463-8

A Fehér-parti 1. sz. barlang a Tihanyi-félszigeten, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén található barlang.

Leírás[szerkesztés]

A tihanyi apátsági templomtól körülbelül 1,2 kilométernyire délre, az Akasztó-hegy északkeleti, meredek, suvadásos falában, a Fehér-part aljában, a törmeléklejtő tetején található három barlang, a Fehér-parti 1. sz. barlang, a Fehér-parti 2. sz. barlang és a Fehér-parti 3. sz. barlang, valamint több kis üreg. Megközelíteni a legcélszerűbb az Akasztó-hegy északi részénél levő autóparkolótól a zöld jelzésű turistaösvényen dél felé haladva. Fel kell menni az Akasztó-hegyre, majd a második érintett forráskúpnál, ahol pihenőpad is van, le lehet ereszkedni a Fehér-part sziklafalának tövébe, annak északi részénél. Ez körülbelül 300 méteres út.

A Fehér-part aljának legészakibb, legnagyobb, kettős nyílású ürege a Fehér-parti 1. sz. barlang. A törmeléklejtő keskeny peremén lehet elérni a nagyjából 150 méter tengerszint feletti magasságban lévő barlangot. A barlang hossza 10 méter, a térfogata körülbelül 6 köbméter. A barlang egy hét méter széles fronton két egy méter magas bejárattal és egy járhatatlan lyukkal nyílik a sziklafal aljában. A nagyobbik, északi bejárat három méter, a kisebbik egy méter széles. A nagyobbik bejárat egy alacsony, 80 centiméter magas és 3,5×2 méter alapterületű fülkében folytatódik. A fülke hátsó, jobb oldali végében egy 15–20°-os, befelé lejtő, nagyjából körszelvényű kürtőcsatorna vezet be a hegy alá, amely körülbelül 2,5 méter után járhatatlanná szűkül. A nagyobbik bejárat mellett lévő, jobb oldali falon oldásos üstök és egy, a külszínre nyíló járhatatlan lyuk figyelhetők meg. A fülke bal oldalából, a talptól kissé magasabban egy átbújó nyílik a kisebbik bejárat folytatásában lévő üregbe és e falon is láthatók oldásos üregek. A kisebbik, déli bejáraton át egy zsákszerű, 60 centiméter magas, 80 centiméter széles és 280 centiméter hosszú üregbe lehet kúszni, amely az előbb említett átbújón keresztül van kapcsolatban a nagyobbik bejárat folytatásában lévő fülkével.

A pannon homok és pleisztocén, lemezes forrásmészkő gejziritjének a határán alakult ki a barlang. Az üreg tetejét lemezes forrásmészkő, az oldalait mésszel cementált homok és kőzetliszt alkotja. A feküjét pedig meszes kőzetlisztből álló üledék tölti ki. A barlang elsődlegesen forróvízi oldódással, kiöblítődéssel keletkezett. E genetikai fázist támasztják alá az üstszerű oldásformák és a befelé tartó csatornajáratok. A későbbi genetikai fázisban pedig a kifagyásnak és kimállásnak is jelentős szerep jutott. A barlangot magába foglaló Fehér-part sziklafala suvadással alakult ki. A suvadást pedig valószínűleg a korábbi idők sokkal nagyobb méretű, kőzethatármenti üregesedése okozta. Így valószínűleg a régi, nagyobb barlangnak csak a maradványa maradt meg napjainkra. A száraz és poros barlang klímája a környezet klímájához hasonló. Néhány ízeltlábú faj és néha rókák élnek benne. Az ásatása minden bizonnyal nem járna eredménnyel, de a jelenleg is fennálló suvadásveszélyt növelné. Jelentősége a helyzetéből adódó, kétfázisú kialakulásmód miatt van.

Előfordul az irodalmában Akasztó-dombi 2. barlangüreg (Eszterhás 1984), Akasztó-dombi barlangüregek (Eszterhás 1987) – valószínűleg közülük az egyik üreg –, Akasztó-hegyi 2. barlang (Eszterhás 1984), Akasztó-hegyi-barlang (Eszterhás 1987), Akasztó-hegyi barlangüregek (Bertalan 1976) – valószínűleg közülük az egyik üreg –, Fehér-parti 1. barlang (Eszterhás 1983) és Fehér-parti 1.sz. barlang (Eszterhás 1989) néven is. A Fehér-parti 1. sz. barlang név először 2001-ben jelent meg az irodalmában.

Kutatástörténet[szerkesztés]

A barlang alighanem régen ismert, nyitott szájú üreg, melyet először Vitális István említ 1908-ban, a Fehér-partról szóló földtani leírásban Eszterhás István 1987-es tanulmánya szerint. Vitális István tanulmányában azonban nincs említés barlangról. Később Bertalan Károly veszi fel a legjellemzőbb adatait és az adatok alapján kerül az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal barlangkatalógusába. Az 1970-es évek elején Pék József készített egy barlangtérképet egy Akasztó-hegyi-barlang nevű barlangról, de a barlangtérkép és a jelenleg ismert adatok összevetésének a hiánya miatt nem sikerült megállapítani, hogy melyik akasztó-hegyi barlangról szerkesztette a barlangtérképet. Bertalan Károly említi a „Magyarország barlangleltára” című, 1976-ban befejezett kéziratában az Akasztó-hegyi barlangüregek összefoglaló nevet. A leírásban az olvasható, hogy Tihanyban, a tihanyi apátságtól délre, körülbelül 1,2 kilométerre, az Akasztó-hegy meredek, északkeleti oldalán, sziklák lábánál, a forrásmészkő feküjében lévő pannon homokban vannak a pár méter hosszú, kimállott sziklaüregek. A kéziratnak az üregekre vonatkozó része egy kézirat alapján íródott. Valószínűleg az üregek egyike a Fehér-parti 1. sz. barlang.

A jelenleg rendelkezésre álló adatok szerint a biztosan erre a barlangra vonatkozó, írott említés először Eszterhás István 1983-as, tihanyi szpeleográfiai jelentésében szerepel. 1983-ban Eszterhás István és Szobonya Károly mérték fel és Eszterhás István készítette el az alaprajzi barlangtérképét három metszettel. Kordos László 1984-ben megjelent könyvének az országos barlanglistájában meg lett említve az Akasztó-hegyi barlangüregek összefoglaló név és egy térképen van a helyük feltüntetve. 1987-ben Eszterhás István írta le részletesen a barlangot. Eszterhás Istvánnak a „Magyarország nemkarsztos barlangjainak listája” című, 1989-es kéziratában szerepel és az összesítés szerint gejziritben keletkezett. A lista az 1989 végéig ismertté vált 220 darab nemkarsztos objektumot tartalmazza, amelyek közül 203 darab a barlang és 17 darab a mesterséges üreg, valamint az összeállítás szerint Kordos László 1984-es barlanglistájában 119 darab nemkarsztos barlang van felsorolva.

Az Eszterhás István által írt, „Magyarország nemkarsztos barlangjainak lajstroma” című, 1993-as kéziratban szerepel. A felsorolás az 1993. év végéig ismertté vált 520 darab nemkarsztos objektumot tartalmazza, amelyek közül 478 darab a barlang és 42 darab a mesterséges üreg. A 2001. november 12-én elkészült, „Magyarország nemkarsztos barlangjainak irodalomjegyzéke” című kézirat barlangnévmutatójában szerepel a neve a barlanggal foglalkozó 12 darab írás megjelölésével. A FIR feldolgozását Szentes György készítette el.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Bertalan Károly: Bakonyi barlangok adatgyűjteménye. Kézirat. Veszprém, Budapest. 1932–1976. A kézirat megtalálható az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal adattárában.
  • Eszterhás István: A Tihanyi-félsziget barlangkatasztere. Kézirat. Isztimér, 1984. A kézirat megtalálható a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat Adattárában és a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon. 42–44, 121. oldal és egy oldal fényképmelléklet (Néhány oldallal és fényképpel bővebb, mint az 1987-es nyomtatott változat. A kéziratot csak barlangonként szétdarabolva láttam.)
  • Eszterhás István: A Bakony nemkarsztos barlangjainak genotipusai és kataszteri jegyzéke. Kézirat. Budapest, 1986. Szerződéses munka az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatalnak.
  • Pék József: Térkép az Akasztó-hegyi-barlangról. Kézirat, 1970–1972? (Eszterhás István 1987-es tanulmányában szó van róla, de a publikációban az is olvasható, hogy a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat térképtárában található térképhez nem sikerült hozzájutni.)
  • –: OKTH barlangkatalógus. Kézirat, 1975–1983. (18 karton a 25-től a 42. sorszámig tartalmazza a tihanyi barlangok egy részét.)

További információk[szerkesztés]