Kardos madársisak

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Infobox info icon.svg
Kardos madársisak
Přírodní park Baba681.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Eszmei érték: 10 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Növények
Törzs: Zárvatermők
Osztály: Egyszikűek
Rend: Spárgavirágúak
Család: Kosborfélék
Alcsalád: Kosborformák
Nemzetség: Cephalanthera
Tudományos név
Cephalanthera longifolia
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kardos madársisak témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kardos madársisak témájú médiaállományokat és Kardos madársisak témájú kategóriát.

A kardos madársisak (Cephalanthera longifolia) az kosborfélék családjába tartozó, Magyarországon védett, erdei növényfaj.

Megjelenése[szerkesztés]

Virágai

A kardos madársisak 25-40 cm magas, lágyszárú, évelő növény. Váltakozó állású, szinte két sorba rendeződő 8-11 szárlevelének alakja lándzsás, felül szálas-lándzsás; hosszuk 7-12 cm, szélességük 1-2,5 cm. Erezetük párhuzamos, élük ép.

Május-júniusban nyílik. 8-20 virága nyúlánk, laza fürtöt alkot. A virágzat alsó két tagja esetében a murvalevelek hosszabbak lehetnek mint a magház, de fölöttük minden esetben rövidebbek (ezen tulajdonsága alapján különböztethető meg a nagyon hasonló fehér madársisaktól). A legalsó murvalevél hossza 1,5-2 cm. Virágai leggyakrabban fehérek, de ismert sárgás (lus. lutea) és vajszínű (lus. ochroleuca) változata is. A virágok nem nyílnak ki teljesen, sisakszerűen ráborulnak a mézajakra. A külső lepellevelek (szirmok) kihegyezett végű hosszúkás-tojásdadok, hosszuk 15-18 mm, szélességük 4-6 mm. A belső lepellevelek tojásdadok, hosszuk 14-16 mm, szélességük 5-7 mm. A 12-15 mm-es mézajak két részre tagolt, lehajló külső végén (epichil) narancssárga folt látható.

Termése 16-27 mm hosszú, 5-6 mm vastag toktermés, amely szeptember-októberre érik be és 1500-7500 apró magot tartalmaz.

Elterjedése[szerkesztés]

Eurázsiában honos, elterjedésének északi határa Dél-Skandináviában van, délen lenyúlik Észak-Afrikába; nyugaton a Brit-szigetekig, kelet felé Iránon át egészen a Pamírig előfordul. Magyarországon a hegy- és dombvidékeken gyakori (Északi-középhegység, a Dunántúl minden jelentősebb hegysége és dombsága), de kisebb mértékben a síkságok erdeiben is előfordul a Tiszántúlon és a Szigetközben. A Duna-Tisza közén is ismert néhány állománya.

Életmódja[szerkesztés]

Bükkösök, fenyvesek, nyirkos-sziklás ligeterdők, gyertyános- és száraz tölgyesek, gesztenyések, pusztafüves lejtők növénye. Alföldön homoki nyárasokban is megtelepszik. A talaj kémhatását illetően a legkevésbé válogatós magyarországi orchidea-faj, pH 4,6-8 között előfordul, de inkább kicsit mészkedvelő. A nagyon száraz vagy vízzel állandóan átitatott talajokból hiányzik. Közepesen árnyéktűrő, legjobban félárnyékban nő; réti példányai kisebbek.

Geofiton, minden évben gyöktörzséből hajt ki, az elhalt hajtások után megmaradt ripacsokból a gyöktörzsön megbecsülhető a növény kora. Egy csehországi vizsgálatban 22 éves példányt is találtak. A többi kosborfajhoz hasonlóan gombákkal (pl. a Thelephoraceae és Pyronemataceae család tagjai) gyökérkapcsoltságot (mikorrhizát) létesít, de viszonylag kevéssé támaszkodik a gombák által szállított vízre és ásványi anyagokra, azok fonalai csak a gyökerek csúcsát kolonizálják. Előfordulnak csökkent klorofilltartalmú példányai is, amelyek főleg a gombától szerzik be a tápanyag- és vízszükségletet (mikoheterotrófia).

A kardos madársisak április elején hajt ki. Április vége-június közepe között virágzik, középnapja átlagosan május 22-re esik. A növény 18-24 napig virágzik, az egyes virágok 7-11 napig nyílnak árnyékban és 5-7 napig napfényen. Nektárt nem termel, a beporzó rovarokat (főleg a Andreana, Halictus, Lasioglossum nemekbe tartozó méheket) más fajok nektárt tartalmazó virágának utánzásával téveszti meg. Izraelben a zsályalevelű szuharhoz (Cistus salviofous) hasonlít leginkább. A megtermékenyülési ráta alacsony, a virágok 16-17%-ból fejlődik termés. Természetes körülmények között nem önbeporzó, de mesterségesen megtermékenyíthető saját pollenjével. Vegetatívan is szaporodhat a rizóma darabolódása révén. A fehér madársisakkal ritkán hibridizálódhat (C. x schulzei).

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Nagy területen elterjedt, gyakori faj, ezért a Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján státusza nem fenyegetett. Elsősorban élőhelyének elvesztése, erdőirtások, virágszedés fenyegetheti. Kártevői nem jelentősek, a levéltetveken kívül magházát bogarak rághatják meg. Magyarországon eddig összesen 589 állományát térképezték fel, amelyből 523 1990 után is ismert; visszaszorulása 11%-os. Teljes egyedszáma százezres nagyságrendű, fennmaradása nem veszélyeztetett. 1988 óta védett, eszmei értéke 10 000 Ft.

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]