Gödrösi Explóziós-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Gödrösi Explóziós-barlang
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz15,8 m
Mélység6,5 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés6,5 m
Tengerszint feletti magasság147 m
Ország Magyarország
Település Tihany
Földrajzi táj Balaton-felvidék
Típus gőzrobbanásos
Barlangkataszteri szám 4463-5
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gödrösi Explóziós-barlang témájú médiaállományokat.

A Gödrösi Explóziós-barlang gőzrobbanással kialakult barlang, amely a Tihanyi-félszigeten, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén található.

Leírás[szerkesztés]

A barlang a Gödrös-tető délnyugati oldalában, 147 méter tengerszint feletti magasságban, Gáspár Imre Tihany-Gödrös, Jegenye sor 2. számmal jelzett nyaralójának telkén nyílik. A kaputól kissé jobbra eső épület jobb oldalánál, hátul, az egykori bányafalban van a barlangbejárat.

A feltöltött telket északnyugatról 3,5 méterre kiemelkedő, nagyjából függőleges bányafal határolja. E falból néz délnyugat felé a barlang másfél méter széles, három méter magas bejárata. A barlang jelenleg feltárt állapotában jól látszik az a rés, mely mentén a forró víz és gőz szétfeszítette a bazalttufitban levő kürtőt. A bejárattal szemközt és a mennyezet jobb oldalán pedig omladékkal kitöltve folytatódik a rés a felszín felé. Reális lehetőség mutatkozik arra, hogy lefelé tágítva teljesen ki lehet bontani az explóziós kürtőt, előre bontva pedig a barlang felett lévő platón, a bejárattól körülbelül 10 méterre látható, üreges beszakadásig el lehet jutni. A barlang vízszintes kiterjedése 6,8 méter, a hossza 15,8 méter. A legalsó és a legfelső pontja közti különbség 6,5 méter. A térfogata körülbelül 18 köbméter.

A barlang 1985-ben eltávolított kitöltése három rétegből tevődött össze. A legfelső egy köbméternyi anyag többségében fahulladék, kisebb részben építési törmelék az 1977–1985 közti évekből. Az ez alatti, körülbelül két köbméternyi anyag kisebb része építési törmelék, nagyobb része szándékos rongálásból, ásványgyűjtők által hagyott meddőből állt és klimatikus mállásból származó törmelék az 1930–1976 közti évekből. A legalsó három köbméternyi anyag szögletes törésű tufitból álló törmelék, mellyel a balesetveszélyesnek látszó üreget a feltárás után a kőbányászok igyekeztek betömni még az 1930-as évek előtt.

A Gödrösi Explóziós-barlang név 1987-ben bukkant fel az irodalmában. Előfordul az irodalmában Explóziós-barlang (Eszterhás 1983), Gödrösi-explóziós-barlang (Eszterhás 1983), Gödrösi-Explóziós-barlang (Eszterhás 1983), Kiss-féle bánya 1. sz. diatrémaürege (Eszterhás 1987), Kiss-féle bánya 1. sz. explóziós catornája (Eszterhás 1984), Tihanyi Gödrös explóziós csatornái (Eszterhás 1987), Tihanyi „Gödrös” explóziós csatornái (Bertalan 1976), tihanyi „Gödrös” explóziós csatornái (Kordos 1984) és Tihanyi Gödrös Explóziós csatornája (Eszterhás 1984) néven is.

Kialakulás[szerkesztés]

A barlangot körülvevő kőzet, attól távolabb vörösesbarna lapillibreccsából, kisebb bazaltbombákból álló, kissé délre dőlő, nyugodt településű bazalttufit. Közvetlenül a barlangnál szürke hamu-lapillitufitból mésszel összecementálódott breccsa, melynek dőlése megállapíthatatlan, de anyaga szerint, abba a diatréma-tölcsérbe tartozik, melynek centruma a barlangtól körülbelül 15 méterrel délre jól látható a bányafalban. A barlang a diatrématölcsérben történt explóziós gőzrobbanás útján keletkezett. A gőzrobbanásos üregek a tufában általában hamar összedőlnek, de ez esetben nem tufáról, hanem tufitról van szó. Mégpedig olyan tufit képződményről, amely nemcsak gőz, hanem vele együtt forró meszes oldatok hatására ömlött szét a diatrématölcsérből a tófenéken. E meszes oldatok akadályozták meg a gőzrobbanás alkotta üreg összedőlését, egyrészt úgy, hogy cementálták a robbanás helyét körülfogó repedésrendszert, másrészt úgy, hogy kitöltötték a robbanással keletkezett üreget. A későbbi lassú lehűlés hatására az üreget kitöltő oldatból kivált a mész, a kondenzációs magokon egy–két milliméteres, gömbhéjas szerkezetű pizolitokat alkotva, majd ezek sokasága a falakat kérgezte be fodros, csipkés alakzatokat képezve.

Az elfelejtett barlang jelentősége egyedülálló, hiszen a pliocén idején bazalttufitban gőzrobbanással keletkezett és különös pizolitokkal bekérgezett barlang hazánkban csak ez az egy van. A jelenlegi helyzete, védelme nem megnyugtató és nagyon omlásveszélyessé vált. A teljes feltárására, majd az állagvédő kiépítésére feltétlenül szükség van. Minél előbb, amíg végképp tönkre nem megy, el kell érni, hogy a barlang a jelentőségének megfelelő kezelésben és védelemben részesüljön.

Kutatástörténet[szerkesztés]

Forróvízi pizolitok a barlangban

A barlangot az 1920-as évek végén, vagy az 1930-as évek elején tárta fel a bányaművelés. Hoffer Andrásnak az 1943-ban megjelent publikációja szerint 1931-ben a Gödrös-tetőnek a délnyugati oldalában, körülbelül 120 méter hosszan több, kisebb-nagyobb bazalttufabánya van. Az északi részen működött Kiss Lajos bányája, amely két barlangot tárt fel, közülük a nagyobbik a Gödrösi Explóziós-barlang. Egyebek közt a barlangról azt írta, hogy a nyílása 3,5 méter magas, másfél méter széles és néhány méterig lehet bele látni. A szögletes, tuskós falán és a nyílása körül is dús kalcitbevonat van. Az 1976-ban befejezett, „Magyarország barlangleltára” című kéziratban az olvasható, hogy Tihanyban, az Óvár magassági ponttól körülbelül 600 méterre, nyugatra, 150 méter tengerszint feletti magasságban, a Gödrös nyugati peremén, egy kőfejtőből nyílik a bejárata. A vulkáni explóziós tölcsér néhány méter mély. A kéziratban egy tanulmány alapján lett feldolgozva.

Egyébként teljesen feledésbe merült, annyira, hogy a községi tanács a barlangot rejtő bánya területét magánszemélynek üdülőtelekként eladta és arra építési engedélyt adott. Így történhetett meg, hogy az egykori Kiss-féle bányaudvar részben feltöltésre került és rajta pihenőparkot alakítottak ki, valamint a bányafalhoz támaszkodó nyaralóházat építettek közvetlenül a barlang mellett. 1983-ban Füsi Lajos segítségével Eszterhás István azonosította és mérte fel a barlangot. Az Alba Regia Barlangkutató Csoport 1983. évi évkönyvében az van írva, hogy 4,5 méter hosszú, 14 köbméter térfogatú és egy térképen van jelölve a helye, valamint egy fényképen látható a bejárata. Bazalttufában képződött és régi kőbánya tárta fel. Explóziós vulkáni tevékenység eredménye. A felismerhető diatréma közelében található, gázrobbanással kialakult üreg, amelyet nem töltött ki utólag a bazalttufa, hanem nagy mésztartalmú vizek öblítették át és kérgezték be mésszel. Az 1983. évi MKBT Beszámolóban meg vannak ismételve az évkönyvben leírtak. Az 1984-ben megjelent, Eszterhás István által írt, „Lista a Bakony barlangjairól” című összeállítás említi három névváltozatát és azt, hogy ötször két méteres, két méter magas, vulkanikus eredetű barlang. Kordos László 1984-ben kiadott könyvének az országos barlanglistájában meg lett említve tihanyi „Gödrös” explóziós csatornái összefoglaló néven és térképen van feltüntetve a helye. 1985-ben az OKTH megbízásából az Alba Regia Barlangkutató Csoport néhány tagja eltávolított a barlangból körülbelül hat köbméter törmeléket, ezáltal megismerve a korábban rejtett részeket és kor, valamint minőség, származás szerint meghatározta a barlang kitöltését. Az 1988. évi Karszt és Barlangban az olvasható, hogy a bazalttufitban gőzrobbanással keletkezett, 15,8 méter hosszú és 6,5 méter mély barlang részletesen tanulmányozva van. Az 1989. évi Karszt és Barlang különszámában le van írva angolul. Az van leírva, hogy a 16 méter hosszú barlang gőz- és gázrobbanás miatt jött létre. Eszterhás Istvánnak a „Magyarország nemkarsztos barlangjainak listája” című kéziratában 15,8 méteres hosszal és 6,5 méteres mélységgel szerepel. A lista az 1989 végéig ismertté vált, 220 darab nemkarsztos objektumot tartalmazza, amelyek közül 203 darab a barlang és 17 darab a mesterséges üreg, valamint az összeállítás szerint Kordos László 1984-es barlanglistájában 119 darab nemkarsztos barlang van felsorolva. A felsorolásban az olvasható, hogy bazalttufitban keletkezett.

Az 1991. évi Borsodi Műszaki-Gazdasági Életben publikált tanulmányban a gőzrobbanásos barlangok egyik magyarországi példájaként meg van említve a neve. A vulkánszpeleológiai kollektíva 1992. évi évkönyvébe bekerült az 1991. évi tanulmány német nyelvű változata. Az Eszterhás István által írt, „Magyarország nemkarsztos barlangjainak lajstroma” című kéziratban szerepel 15,8 méteres hosszúsággal és 6,5 méteres mélységgel, valamint azzal az információval, hogy bazalttufitban jött létre. A felsorolás az 1993. év végéig ismertté vált, 520 darab nemkarsztos objektumot tartalmazza, amelyek közül 478 darab a barlang és 42 darab a mesterséges üreg. 2001-ben a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat Vulkánszpeleológiai Kollektívája kutatta a barlangot. A 2001. november 12-én elkészült, „Magyarország nemkarsztos barlangjainak irodalomjegyzéke” című kézirat barlangnévmutatójában szerepel a barlanggal foglalkozó 28 darab írás megjelölésével. A 440. tétel nem említi, a 438. tétel említi. A FIR feldolgozását Szentes György készítette el.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]