Szarkádi-gejzírbarlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szarkádi-gejzírbarlang
Hossz3 m
Mélység? m
Magasság0,6 m
Függőleges kiterjedés? m
Tengerszint feletti magasságkörülbelül 187 m
Település Tihany
Földrajzi táj Balaton-felvidék
Típus hidrotermális
Barlangkataszteri szám nincs

A Szarkádi-gejzírbarlang rombarlang, amely a Tihanyi-félszigeten, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén található.

Leírás[szerkesztés]

A Szarkádi-tető nyugati részén lévő, azon forráskúp északkeleti tövében van, melynek tetejére térképezési pontot telepítettek. (A betonból készült jelnek nincs felirata.) Megtalálható, ha a sárga jelzésű turistaösvényről észak felé letérünk a sárga + jelzésű ösvényre, majd ezen körülbelül 50 métert kell haladni egy tisztásig. (Elérhető az ellenkező irányból is a sárga + jelzésű ösvényen.) A tisztásról kelet felé két másik forráskúpot elhagyva, nagyjából 50 méterre található a harmadik gejzírkúp északnyugati oldalában. Ugyanabban a forráskúpban van mint a Szarkádi III. kúp 2. ürege.

A 3 méter széles és 60 centiméter magas szája északkelet felé néz. Belseje, úgy szélességét, mint magasságát tekintve kiöblösödik. Alján a kőtörmelék kis dombot alkot. Falain mindenütt öblösödések, mennyezetén két félgömbös kürtő van. Törmelékes feküjéből pedig mély rések tartanak lefelé. A hossza 3 méter, a legnagyobb szélessége 4 méter és az átlagos magassága 70 centiméter, a legmagasabb részén 140 centiméter. A térfogata 6 köbméter körüli. Hidrotermális oldódással, meszes hidrokvarcitban keletkezett. Oldódások és újrakérgeződések látszanak benne. A klímája hasonló a környezetééhez. Szúnyogok, pókok és egyéb ízeltlábúak szoktak benne tartózkodni. Jelenleg csak helyi jelentőségű, kis barlangrom. A további kutatásra, feltárásra alkalmas a rombarlang.

Előfordul az irodalmában Szarkádi III. kup 1. ürege (Eszterhás 1984), Szarkádi III. kúp 1. ürege (Szenti, Eszterhás 2001), Szarkádi III. kúp ürege (Eszterhás 1987) és Szarkádi-gejzirbarlang (Eszterhás 1983) néven is. A Szarkádi-gejzírbarlang név először 1987-ben jelent meg nyomtatásban.

Kutatástörténet[szerkesztés]

Írásos említése először Eszterhás István 1983-as tihanyi szpeleográfiai jelentésében szerepelt. 1983-ban Eszterhás István és Jákói István mérték fel és Eszterhás István készítette el az alaprajzi térképét két metszettel. Kordos László 1984-ben megjelent könyvének országos barlanglistájában meg lett említve a Tihany, Szarkádi-mező gejzírkúpjának üregei kifejezés, ami a barlanglista szerint azonos a Hálóeresztői-kőfülkével és térképen van feltüntetve a helye. A Hálóeresztői-kőfülke azonos a Szarkádi-sziklaeresszel, a Szarkádi-üreggel és a Szarkád-tetői-barlanggal. 1987-ben Eszterhás István írta le részletesen a rombarlangot. Eszterhás Istvánnak a „Magyarország nemkarsztos barlangjainak listája” című, 1989-es kéziratában szerepel és az összesítés szerint gejziritben keletkezett. A lista az 1989 végéig ismertté vált 220 darab nemkarsztos objektumot tartalmazza, amelyek közül 203 darab a barlang és 17 darab a mesterséges üreg, valamint az összeállítás szerint Kordos László 1984-es barlanglistájában 119 darab nemkarsztos barlang van felsorolva.

Az Eszterhás István által írt, „Magyarország nemkarsztos barlangjainak lajstroma” című, 1993-as kéziratban szerepel. A felsorolás az 1993. év végéig ismertté vált 520 darab nemkarsztos objektumot tartalmazza, amelyek közül 478 darab a barlang és 42 darab a mesterséges üreg. A 2001. november 12-én elkészült „Magyarország nemkarsztos barlangjainak irodalomjegyzéke” című kézirat barlangnévmutatójában szerepel a neve a rombarlanggal foglalkozó 8 darab írás megjelölésével. A FIR feldolgozását Szentes György készítette.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Eszterhás István: A Tihanyi-félsziget barlangkatasztere. Kézirat. Isztimér, 1984. 72, 132. oldal és egy oldal fényképmelléklet. A kézirat megtalálható a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat Adattárában és a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon. (Néhány oldallal és fényképpel bővebb, mint az 1987-es nyomtatott változat.)
  • Eszterhás István: A Bakony nemkarsztos barlangjainak genotipusai és kataszteri jegyzéke. Kézirat. Budapest, 1986. Szerződéses munka az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatalnak.

Külső hivatkozás[szerkesztés]