Vállusi Vadlán-lik
| Vállusi Vadlán-lik | |
| Hossz | 4,5 m |
| Mélység | 0 m |
| Magasság | 3,5 m |
| Függőleges kiterjedés | 3,5 m |
| Tengerszint feletti magasság | 260 m |
| Ország |  Magyarország |
| Település | Vállus |
| Földrajzi táj | Keszthelyi-fennsík |
| Típus | hasadékbarlang |
| Barlangkataszteri szám | 4440-61 |
| Elhelyezkedése | |
 Vállusi Vadlán-lik
Pozíció Magyarország térképén
| |
 é. sz. 46° 50′ 38″, k. h. 17° 18′ 35″46.843889°N 17.309694°EKoordináták: é. sz. 46° 50′ 38″, k. h. 17° 18′ 35″46.843889°N 17.309694°E | |
A Vállusi Vadlán-lik a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén található egyik barlang. A Magyarországon található 4 Vadlán-lik közül az egyik. A másik három a Gyenesdiási Vadlány-lik, a Rezi Vadlán-lik és a Vadlán-lik, amelyek szintén a Balaton környékén helyezkednek el.
Leírás
[szerkesztés]Kék barlang (kék Ω) jelzésű ösvény vezet hozzá. A turistatérképeken is jelzett barlang sziklafal aljában, a kiszáradt patak medre felett kb. 5 m-re, keskeny, ovális bejárattal nyílik. Turistatérképeken régóta rossz helyen jelölik, összekeverik a Vállusi Kis-barlang helyével. Felső triász fődolomitban keletkezett. Könnyen járható. Bejárásához világítóeszköz szükséges.
Az, hogy kiről (milyen vad leányról) lett elnevezve, nem állapítható meg. Előfordul irodalmában Vadlán-lik (Bertalan, Schőnviszky 1973–1974), Vadlánlik (Margittay 1942), vadlán-lik (Pápa 1943), Vadlán-liktya (Eszterhás 1984), Vadlány-barlang (Pápa 1943), Vadlány-lik (Fehér, Varga 1996), Vadlány-lyuk (Hazslinszky 1999), Vállusi 1. sz. barlang (Eszterhás 1984), Vállusi-barlang (Láng 1962), Vállusi-sziklaodu (Bertalan, Schőnviszky 1973–1974), Vállusi Vadlánlik (Bertalan 1976) és vállusi Vadlán-lik (Kordos 1984) neveken is.
Kutatástörténet
[szerkesztés]A helyiek által régen ismert barlang. Nyomtatásban először 1942-ben lett említve. Az 1943-ban kiadott és Pápa Miklós által írt tanulmányban olvasható, hogy egész különleges helyet foglalnak el a barlangok romantikus történetében a Vadlány-barlangok, vagy ahogy a nép nevezi a vadlán-likak. A Balaton közelében négy is van, Dióson, Válluson, Rezi vára közelében és a Kovácsi-hegyen.
Az 1954. évi Földrajzi Értesítőben az van írva, hogy a Válluson lévő Vadlánlik egy hidrotermális hatásokat mutató kis dolomithasadék. Az 1965. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban publikált és Dornyay Béláról szóló nekrológban szó van arról, hogy a Balaton és környéke című útikönyvben Dornyay Béla bemutatja a vállusi Vadlánlikat.
Az 1975. évi Földrajzi Értesítőben szó van arról, hogy a Vállus külterületén található Vállusi vadlánlik fődolomitban jött létre. A barlang egy kőfülke. A Szobakő-barlangnál sokkal kisebb, amely szintén kőfülke. A Bertalan Károly és Schőnviszky László által írt, 1976-ban megjelent Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában meg van említve a Keszthelyi-hegységben lévő barlang Vadlán-lik néven Vállusi-sziklaodu névváltozattal. A barlangnévmutatóban fel van sorolva 3 irodalmi mű, amelyek foglalkoznak a barlanggal.
Az 1976-ban befejezett Magyarország barlangleltára című kéziratban az olvasható, hogy a Bakonyban és a Keszthelyi-hegységben, Válluson helyezkedik el a Vállusi Vadlánlik. A Kisláz-tető K-i sziklafalában van a bejárata. Meszes dolomitban jött létre a kis hasadékbarlang. A kézirat barlangra vonatkozó része 3 irodalmi mű alapján lett írva. Az 1984-ben napvilágot látott Lista a Bakony barlangjairól című összeállítás szerint a Keszthelyi-hegységben, a 4440-es barlangkataszteri tájegységben, Válluson helyezkedik el a Vadlán-lik, amelynek további nevei Vadlán-liktya, Vállusi-sziklaodu és Vállusi 1. sz. barlang. Karsztos üreg.
Kordos László 1984-ben kiadott könyvének országos barlanglistájában szerepel a barlang vállusi Vadlán-lik néven. A listához kapcsolódóan látható a Déli-Bakony, a Balaton-felvidék és a Keszthelyi-hegység barlangjainak földrajzi elhelyezkedését bemutató 1:500 000-es méretarányú térképen a barlang földrajzi elhelyezkedése. 1995-ben Fehér Csaba Endre és Varga Miklós a Keszthelyi-fennsík denevérfaunájának vizsgálatakor egy hím barna hosszúfülű-denevért figyeltek meg benne. Alaprajz térképét, hosszmetszet térképét és két keresztmetszet térképét Micheller Szilvia szerkesztette meg 2000-ben a saját felmérése alapján.
Irodalom
[szerkesztés]- Bertalan Károly – Schőnviszky László: Bibliographia spelaeologica hungarica. Register (Mutatók). 1931–1945. Karszt- és Barlangkutatás, 1973–1974. (Megjelent 1976-ban.) 8. köt. 216. old.
- Bertalan Károly: Magyarország barlangleltára. Kézirat, 1976. (A kézirat megtalálható a Magyar Állami Földtani Intézetben.)
- Bohn Péter: Keszthelyi-hegység geomorfológiai felépítéséből adódó környezetvédelmi feladatok. Földrajzi Értesítő, 1975. (24. évf.) 1. füz. 5. old.
- Dornyay Béla (Darnay /Dornyay/ Béla): A Keszthelyi-hegység hidrotermális jelenségei. Földrajzi Értesítő, 1954. (3. évf.) dec. (4. füz.) 668. old.
- Eszterhás István: Lista a Bakony barlangjairól. A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei, 1984. (3. köt.) 25. old.
- Fehér Csaba Endre – Varga Miklós: A Keszthelyi-hegység barlangi denevérfaunájának vizsgálata. Kézirat, 1996. február 10.
- Hazslinszky Tamás: Barlangi mondák, regék és hiedelmek. Kézirat, 1999. 33. old.
- Kordos László: Magyarország barlangjai. Gondolat Könyvkiadó, Budapest. 1984. 279., 307. old.
- Láng Sándor: A Bakony geomorfológiai vázlata. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1962. 6–7. füz. 91. old.
- Margittay Rikárd: A Balaton vidékének barlangjai. Barlangvilág, 1942. 12. köt. 3–4. füz. 79. old.
- Margittay Rikárd: A Balaton-vidék barlangjai. Archiválva 2016. május 13-i dátummal a Wayback Machine-ben Balatoni Kurir, 1942. július 30. 2. old.
- Pápa Miklós: A barlangok romantikája. Barlangvilág, 1943. (13. köt.) 1–2. füz. 15. old.
- Pápa Miklós: Dr. Darnay (Dornyay) Béla (1887–1965). Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1965. 3–4. füz. 42. old.
