Fehér-parti 3. sz. barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Fehér-parti 3. sz. barlang
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz3,5 m
Mélység0,5 m
Magasság0,5 m
Függőleges kiterjedés1 m
Tengerszint feletti magasságkörülbelül 152 m
Ország Magyarország
Település Tihany
Földrajzi táj Balaton-felvidék
Típus elsődlegesen hidrotermális
Barlangkataszteri szám 4463-10

A Fehér-parti 3. sz. barlang a Tihanyi-félszigeten, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén található barlang.

Leírás[szerkesztés]

A tihanyi apátsági templomtól körülbelül 1,2 kilométernyire délre, az Akasztó-hegy északkeleti, meredek, suvadásos falában, a Fehér-part aljában (a törmeléklejtő tetején) található három barlang (a Fehér-parti 1. sz. barlang, a Fehér-parti 2. sz. barlang és a Fehér-parti 3. sz. barlang), valamint több kisebb üreg. Megközelíteni legcélszerűbb az Akasztó-hegy északi részénél levő autóparkolótól a zöld jelzésű turistaösvényen dél felé haladva. Fel kell menni az Akasztó-hegyre, majd a második érintett forráskúpnál, ahol pihenőpad is van, le lehet ereszkedni a Fehér-part sziklafalának tövébe, annak északi részénél. (Ez körülbelül 300 méteres út.) Nagyjából 5–6 méterrel délebbre és 1 méterrel magasabban van, mint a Fehér-parti 2. sz. barlang. A közvetlen megközelítésénél ajánlatos felső kötélbiztosítást alkalmazni, mert a szája előtt igen meredek (60–70°-os) a laza törmeléklejtő és ennek a tetején csak 10–20 centiméteres a párkány. A barlang teljes járható (kúszható) hossza 3,5 méter, a térfogata körülbelül 1 köbméter. Egy helyi jelentőségű, kis barlang.

A sziklafal alsó részéből északkelet felé néző 2 méter hosszú és 30 centiméter magas bejáratát egy kis, 30 centiméter átmérőjű oszlop osztja ketté, a nagyobbik, északi rész felé 120 centiméter, a kisebbik rész felé 70 centiméter bebújót hagyva. Maga a barlang majdnem mindenütt a bejárathoz hasonló alacsony rés. Alját kőzetlisztes, homokos, mészkőtörmelékes, száraz üledék alkotja. Közepén a mennyezet 5–6 centiméterre megközelíti a barlang alját, majd e mögött meredeken szakad le egy 50 centiméter mély, körülbelül 1 négyzetméter alapterületű akna – ez a guggolós rész a legtágasabb hely a barlangban. Az arasznyinál alig magasabb oldalfalakban szép gömbös oldalfülkék látszanak. A lapos, rés-szerű barlang bal oldali végéből többször megtörő járhatatlan nyílás vezet a bejáratot magába foglaló sziklafal felszínére.

A pannon homok és pleisztocén lemezes forrásmészkő gejziritjének határán alakult ki a barlang. Az üreg tetejét lemezes forrásmészkő, az oldalait mésszel cementált homok és kőzetliszt alkotja. A feküjét pedig meszes kőzetlisztből álló üledék tölti ki. A barlang elsődlegesen forróvízi oldódással, kiöblítődéssel keletkezett. E genetikai fázist támasztják alá az üstszerű oldásformák és a befelé tartó csatornajáratok. A későbbi genetikai fázisban pedig a kifagyásnak és kimállásnak is jelentős szerep jutott. A barlangot magába foglaló Fehér-part sziklafala suvadással alakult ki. A suvadást pedig valószínűleg a korábbi idők sokkal nagyobb méretű, kőzethatármenti üregesedése okozta. Így valószínűleg a régi, nagyobb barlangnak csak a maradványa maradt meg napjainkra. A száraz és poros barlang klímája a környezet klímájához hasonló. Néhány ízeltlábú faj és néha rókák élnek benne. Az ásatása minden bizonnyal nem járna eredménnyel, de a jelenleg is fennálló suvadásveszélyt növelné. Jelentősége a helyzetéből adódó kétfázisú kialakulásmód miatt van.

Előfordul az irodalmában Akasztó-dombi barlangüregek (Eszterhás 1987) – valószínűleg közülük az egyik üreg –, Akasztó-hegy-barlangüregei (Eszterhás 1987) – valószínűleg közülük az egyik üreg –, Akasztó-hegyi 4. barlang (Eszterhás 1984), Akasztó-hegyi-barlang (Eszterhás 1987), Akasztó-hegyi barlangüregek (Bertalan 1976) – valószínűleg közülük az egyik üreg –, Akasztó-hegyi-résbarlang (Eszterhás 1984), Fehér-parti 3. barlang (Eszterhás 1983), Fehér-parti 3.sz. barlang (Eszterhás 1989) és Fehér-part-üregei (Eszterhás 1987) – valószínűleg közülük az egyik üreg – néven is. A Fehér-parti 3. sz. barlang név először 2001-ben jelent meg az irodalmában.

Kutatástörténet[szerkesztés]

A barlang alighanem régen ismert, nyitott szájú üreg, melyet először Vitális István említett 1908-ban, a Fehér-partról szóló, földtani leírásban Eszterhás Istvánnak az 1987-es tanulmánya szerint. Vitális István tanulmányában azonban nincs említés barlangról. Később Bertalan Károly állapította meg a legjellemzőbb adatait és az adatok alapján került az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal barlangkatalógusába. Az 1970-es évek elején Pék József készített egy barlangtérképet egy Akasztó-hegyi-barlang nevű barlangról, de a barlangtérkép és a jelenleg ismert adatok összevetésének a hiánya miatt nem sikerült megállapítani, hogy melyik akasztó-hegyi barlangról szerkesztette a barlangtérképet. Bertalan Károly említette meg a „Magyarország barlangleltára” című, 1976-ban befejezett kéziratában az Akasztó-hegyi barlangüregek összefoglaló nevet. A leírásban az olvasható, hogy Tihanyban, a tihanyi apátságtól délre, körülbelül 1,2 kilométerre, az Akasztó-hegy meredek, északkeleti oldalán, sziklák lábánál, a forrásmészkő feküjében lévő pannon homokban vannak a pár méter hosszú, kimállott sziklaüregek. A kéziratnak az üregekre vonatkozó része egy kézirat alapján íródott. Valószínűleg az üregek egyike a Fehér-parti 3. sz. barlang.

A jelenleg rendelkezésre álló adatok szerint a biztosan erre a barlangra vonatkozó, írott említés először Eszterhás István 1983-as, tihanyi szpeleográfiai jelentésében szerepel. A korábbi kutatók valószínűleg nem jártak benne az alpinista technikát igénylő megközelítés és a szűk járatok miatt. Pék József talán. 1983-ban Eszterhás István mérte fel és készítette el az alaprajzi barlangtérképét két metszettel. Kordos László 1984-ben megjelent könyvének az országos barlanglistájában meg lett említve nyomtatásban az Akasztó-hegyi barlangüregek összefoglaló név és egy térképen van a helyük feltüntetve. 1987-ben Eszterhás István írta le részletesen a barlangot. Eszterhás Istvánnak a „Magyarország nemkarsztos barlangjainak listája” című, 1989-es kéziratában szerepel és az összesítés szerint gejziritben keletkezett. A lista az 1989 végéig ismertté vált, 220 darab nemkarsztos objektumot tartalmazza, amelyek közül 203 darab a barlang és 17 darab a mesterséges üreg, valamint az összeállítás szerint Kordos László 1984-es barlanglistájában 119 darab nemkarsztos barlang van felsorolva.

Az Eszterhás István által írt, „Magyarország nemkarsztos barlangjainak lajstroma” című, 1993-as kéziratban szerepel. A felsorolás az 1993. év végéig ismertté vált, 520 darab nemkarsztos objektumot tartalmazza, amelyek közül 478 darab a barlang és 42 darab a mesterséges üreg. A 2001. november 12-én elkészült, „Magyarország nemkarsztos barlangjainak irodalomjegyzéke” című kézirat barlangnévmutatójában szerepel a neve a barlanggal foglalkozó 12 darab írás megjelölésével. A FIR feldolgozását Szentes György készítette.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Bertalan Károly: Bakonyi barlangok adatgyűjteménye. Kézirat. Veszprém, Budapest. 1932–1976. A kézirat megtalálható az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal adattárában.
  • Eszterhás István: A Tihanyi-félsziget barlangkatasztere. Kézirat, 1984. 45–46, 123. oldal és mellékelve három fénykép. A kézirat megtalálható a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat Adattárában és a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon. (Néhány oldallal és fényképpel bővebb, mint az 1987-es nyomtatott változat. A kéziratot csak barlangonként szétdarabolva láttam.)
  • Eszterhás István: A Bakony nemkarsztos barlangjainak genotipusai és kataszteri jegyzéke. Kézirat. Budapest, 1986. Szerződéses munka az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatalnak.
  • Pék József: Térkép az Akasztó-hegyi-barlangról. Kézirat, 1970–1972? (Eszterhás István 1987-es tanulmányában szó van róla, de a publikációban az is olvasható, hogy a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat térképtárában található térképhez nem sikerült hozzájutni.)
  • –: OKTH barlangkatalógus. Kézirat, 1975–1983. (18 karton a 25-től a 42. sorszámig tartalmazza a tihanyi barlangok egy részét.)

További információk[szerkesztés]