Egynyári seprence

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Egynyári seprence
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Core eudicots
Csoport: Asteridae
Csoport: Euasterids II
Rend: Fészkesvirágzatúak (Asterales)
Család: Őszirózsafélék (Asteraceae)
Alcsalád: Őszirózsaformák (Asteroideae)
Nemzetség-
csoport
:
Astereae
Alnemzetség-
csoport
:
Conyzinae
Nemzetség: Erigeron
L.
Fajcsoport: Erigeron sect. Phalacroloma
Faj: E. annuus
Tudományos név
Erigeron annuus
(L.) Pers.
Szinonimák
Szinonimák
  • Aster annuus L.
  • Aster stenactis E.H.L.Krause
  • Cineraria corymbosa Moench
  • Diplopappus annuus Bluff & Fingerh.
  • Diplopappus dubius Cass.
  • Doronicum bellidiflorum Schrank
  • Erigeron annuus f. discoideus Vict. & J.Rousseau
  • Erigeron annuus var. discoideus (Vict. & J.Rousseau) Cronquist
  • Erigeron bellidioides Spenn.
  • Erigeron diversifolius Rich. ex Rchb.
  • Erigeron heterophyllus Muhl. ex Willd.
  • Erigeron strigosus Bigelow
  • Phalacroloma acutifolium Cass.
  • Phalacroloma annuum Dumort.
  • Pulicaria annua Gaertn.
  • Pulicaria bellidiflora Wallr.
  • Stenactis annua (L.) Cass. ex Less.
  • Stenactis annua Cass.
  • Stenactis dubia Cass.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Egynyári seprence témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Egynyári seprence témájú médiaállományokat és Egynyári seprence témájú kategóriát.

Az egynyári seprence (Erigeron annuus) a fészkesvirágzatúak (Asterales) rendjébe, ezen belül az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó faj.

Származása, elterjedése[szerkesztés]

Észak-Amerika keleti részéről származik, de mára Európában, így hazánkban is elterjedt. Nyugat-Európában 1635-ben tűnt fel egy botanikus kertben, mint dísznövény. Mára Európa 150 legveszélyesebb invazív növénye között tartják számon (Szabó).

Megjelenése, felépítése[szerkesztés]

50–100 cm magasra nő. Szára bogernyősen ágas dudvaszár. Alsó levelei széles lándzsásak, majdnem kerekdedek, durván fűrészesek, hirtelen nyélben keskenyedők, a felső levelek keskenyebbek, lándzsásak, ülők.

Összetett, sugaras szimmetrikus virágzata csöves és nyelves virágokból áll. A 15–20 mm széles virágok laza sátorozó bogernyőben nyílnak. A több sorban álló pártát igen keskeny, fonalszerű sziromlevelek keretezik. Csöves virágai sárgák, a nyelvesek fehérek. A törzsváltozat nyelves virágai 7–10 mm hosszúak, rendszerint halványlilák, ibolyáspirosak vagy halványkékek. A fészekpikkelyek gyengén szőrösek.

Termése kaszat, a termés csúcsán bóbitával. A bóbita szőrei két sorban állnak, de a külső sor sertéi igen rövidek.

Szaporodása[szerkesztés]

Gyors terjedésének egyik oka, hogy jellemzően ivartalanul szaporodik (az ivaros utódok ritkák). Egy-egy növény akár 10 000 vele genetikailag azonos klón magot is hozhat (Szabó).

Magvait a szél terjeszti.

Életmódja, termőhelye[szerkesztés]

Amint erre neve is utal, egyéves növény. Őshazájában a füves rétek és a préri jellegzetes növénye. Hazánkban vízpartokon, töltéseken, vágásokban, ártéri ligetekben, gyomtársulásokban gyakori (Szabó).

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]