Levendula (növénynemzetség)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Infobox info icon.svg
Levendula
Levendula virágai
Levendula virágai
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Asteridae
Csoport: Euasterids I
Rend: Ajakosvirágúak (Lamiales)
Család: Árvacsalánfélék (Lamiaceae)
Alcsalád: Nepetoideae
Nemzetség-
csoport
:
Ocimeae
Alnemzetség-
csoport
:
Lavandulinae
Nemzetség: Lavandula
L.
Típusfaj
Lavandula angustifolia
L.
Alnemzetségek
  • Lavandula Upson & S. Andrews subgen. nov.
  • Fabricia (Adams.) Upson & S. Andrews, comb.nov.
  • Sabaudia (Buscal. & Muschl.) Upson & S. Andrews, comb. et stat. nov.
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Levendula témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Levendula témájú médiaállományokat és Levendula témájú kategóriát.

A levendula (Lavandula) az árvacsalánfélék családjába tartozó növénynemzetség 39 fajjal és több hibrid fajjal. Őshonos Európában; megtalálható az Atlanti-óceánban fekvő Zöld-foki Köztársaság szigetcsoportjaitól és a Kanári-szigetektől DK-Európán keresztül Észak- és Kelet-Afrikában, a Mediterráneumban, DNy-Ázsián keresztül DK-Indiáig. A nemzetség sok tagja kerti dísznövényként ültetett a mérsékelt éghajlaton, felhasználják továbbá fűszerként, és a belőle kivont illóolajat számtalan kozmetikai termékben.

A nemzetség leggyakrabban használt faja a közönséges levendula (Lavandula angustifolia), amit sokszor csak levendulaként említenek. Az 1700-as években került Magyarországra.

Elnevezés[szerkesztés]

A levendula elnevezést a latin lavare (mosni) kifejezésre vezetik vissza.[1] Más magyarázat szerint a latin livere (kékes színű) szóból ered.[2]

Leírás[szerkesztés]

A nemzetség egyéves vagy néhány évig élő évelő fajokból, félcserje vagy cserje termetű növényekből áll.[3] A levél alakja változatos a nemzetségben: néhány termesztett fajnál egyszerű lándzsás; másoknál szárnyas, néha többszörösen szárnyas és tagolt. A legtöbb faj levelei finom szőrökkel fedettek, amelyek az illóolajat tartalmazzák.[3] A virágok örvökben állnak, a virágzati szár a levelek fölé emelkedik. Néhány fajnál murvalevelek is megfigyelhetők. A virágok színe kék vagy lila, a vadon előforduló fajoknál ritkán feketés lila vagy sárgás. A csésze csöves. A párta is csöves, általában 5 karéjos .[3][4]

Rendszertani története[szerkesztés]

A L. stoechas, L. pedunculata és L. dentata ismert volt a római időkben.[5]

A középkortól az európai fajokat két külön csoportra osztották a nemzetségen belül, Stoechas (L. stoechas, L. pedunculata, L. dentata) és Lavandula (L. spica és L. latifolia) néven, míg Linné rendszerezte őket. Linné csak öt fajt sorolt a nemzetségbe a Species Plantarum-ban 1753-ban, ezek: L. multifida, L. dentata, L. stoechas, L. spica.

1790-re ismertté vált a L. pinnata és a L. carnosa. (Utóbbi átkerült a Anisochilus nemzetségbe).

1826-ra Frédéric Charles Jean Gingins de la Sarraz 12 fajt sorolt három fajcsoportba, majd 1848-ra 18-ra bővült a fajok száma.[5]

Az első modern osztályozások egyikét Dorothy Chaytor készítette 1937-ben Kew Garden-ben.

28 faj számára 6 fajcsoportot állított fel, de maradtak fajok, amiket nem tudott besorolni egyikbe sem.

Az általa készített fajcsoportok: Stoechas, Spica, Subnudae, Pterostoechas, Chaetostachys és Dentatae.

Az újabban készült Upson és Andrews által alkotott osztályozásban a Lavandula 3 alnemzetségre oszlik:

  • Lavandula alnemzetség – főleg fás cserjék ép levelekkel. Ez tartalmazza azokat a fajokat, amelyeket dísznövényként vagy az illóolajukért termesztenek. Megtalálhatók a Mediterráneumban.
  • Fabricia alnemzetség – cserjék és lágyszárúak; az Atlanti-óceántól Indiáig megtalálhatók. Néhány dísznövény is tartozik közéjük.
  • Sabaudia alnemzetség – két faj tartozik ide, amelyek az Arab-félsziget délkeleti részén és Eritreában honosak. Néha a saját Sabaudia nemzetségükhöz sorolják őket.

Ezen túlmenően számos hibrid és nemesített fajta áll termesztésben.[3]

Fajok[szerkesztés]

L. dentata
L. latifolia
L. canariensis
L. stoechas
L. rotundifolia
L. pinnata

Upson és Andrews (2004) osztályozása alapján

I. alnemzetség Lavandula Upson & S. Andrews subgen. nov.

1. fajcsoport Lavandula (3 faj)
subsp. angustifoliaKatalónia, Pireneusok;
subsp. pyrenaica – DK-Franciaország és a szomszédos olaszországi területeken;
Hibrid fajok
2. fajcsoport Dentatae Suarez-Cerv. & Seoane-Camba (1 faj)
var. dentata (rosea, albiflora), candicans (persicina) Batt.
3. fajcsoport Stoechas Ging. (3 faj)
subsp. atlantica – Marokkó hegyvidéki területein;
subsp. cariensis – Nyugat-Törökország;
subsp. lusitanica – az Ibériai-félsziget déli részén;
subsp. pedunculata – Ibériai-félsziget;
subsp. sampaiana – az Ibériai-félsziget DNy-i részén
subsp. stoechas – Mediterráneum;
subsp. luisieri Portugália és a szomszédos spanyol területeken;
Fajcsoportok közötti hibridek (Dentatae és Lavendula)

II. alnemzetség Fabricia (Adams.) Upson & S. Andrews, comb.nov.

4. fajcsoport Pterostoechas Ging. (16 faj)
subsp. antinae
subsp. marrana
subsp. tibestica
subsp. minutolii
subsp. tenuipinna
Hibrid
5. fajcsoport Subnudae Chaytor (10 faj)
subsp. ayunensis
subsp. dhofarensis
6. fajcsoport Chaetostachys Benth. (2 faj)
7. fajcsoport Hasikenses Upson & S. Andrews, sect. nov. (2 faj)

III. alnemzetség Sabaudia (Buscal. & Muschl.) Upson & S. Andrews, comb. et stat. nov.

8. fajcsoport Sabaudia (Buscal. & Muschl.) Upson & S. Andrews, comb. et stat. nov. (2 faj)

Termesztés[szerkesztés]

L. angustifolia

Termesztésben leggyakrabban a közönséges levendulával (L. angustifolia) (korábban L. officinalis) találkozhatunk. Számos nemesített fajtája van. Más elterjedt dísznövényként használatos fajok a L. stoechas, L. dentata, és a L. multifida. Mivel a fajtákat világszerte ültetik kertekbe, a természetes elterjedési területükön kívül is megtalálhatók vadon.

A levendula fajok legjobban száraz, jó vízelvezetésű homokos vagy kavicsos talajokon fejlődnek teljes napsütötte fekvésben.[7] Nincs különösebb trágyázási igényük. Magas páratartalmú helyeken a gyökerek hajlamosak a rothadásra gombafertőzés következtében.[8]

A levendula fómás betegsége (Phoma lavendulae) erősen károsíthatja a növényt. Május végétől a fertőzött hajtások lehervadnak, majd elhalnak. Az idősebb, fertőzött szárrészekről a bőrszövet szürke pikkelyekben leválik. Védekezés: a fertőzött részeket meg kell semmisíteni; dugványokat csak az egészséges tövekről szabad szedni.

Néhány esetben a levendula fajok inváziós fajokká válhatnak; például Ausztráliában a Lavandula stoechas gyorsan terjed; szerte az Ausztrál kontinensen előfordul; és 1920 óta Victoria államban káros gyomnövényként tartják számon.[9] Spanyolország egyes részein szintén gyomnövény.[10]

Levendula olaj[szerkesztés]

A kereskedelmi termesztésben főleg az illóolajáért termesztik, aminek fertőtlenítő,[11][12] gyulladáscsökkentő[13] hatása ismert. Illatanyagként a kozmetikai iparban hasznosítják.

A közönséges levendulából nyert illóolaj édeskés illatú; kenőcsök, krémek, parfümök alkotórésze. A hibrid levendula (Lavandula × intermedia) illóolaja hasonló, de kevésbé édes illatú, annak következtében, hogy magasabb a terpén (azon belül kámfor) tartalma. A hibrid levendulát bizonyos helyeken előnyben részesítik nagyobb virága és könnyebb betakaríthatósága miatt, annak ellenére, hogy illóolaját egyesek kissé gyengébb minőségűnek tartják.[14]

Fűszerként[szerkesztés]

Levendulás sütemény

A provance fűszerkeverék amerikai kiadásának része (az eredeti franciában nincsen).[15] A virágok bőséges nektárt adnak, amiből jó minőségű méz állítható elő. A virágokat lehet kandírozni, néha sütemény dekorációként használják. A csokoládés desszertekhez különösen jól illik.[16] Fekete és zöld teához is szokták keverni ízesítőként. Bár Franciaországban sokféleképpen felhasználják, nem tartozik a hagyományos francia konyha fűszerei közé.

Gyógyászati felhasználás[szerkesztés]

Levendulacsokrok rovarriasztásra

Az I. világháborúban kórházakban használták az illóolaját.[7] Gyakran használják más növényekkel együtt az aromaterápiában. A levendulavirágokkal töltött pánácska segíti az alvást és az ellazulást.[7] Nyugtató teakeverékekben szintén megtalálható.

Egy 2010-ben publikált tanulmány szerint magas linalool és linalil-acetát tartalmú illóolaj kapszulázott formában jelentősen hatékonynak bizonyult a szorongás és az ahhoz kapcsolódó alvászavarok kezelésében.[17]

Elővigyázatosság[szerkesztés]

Az illóolaj használata nem ajánlott terhes és szoptató nőknek, mivel a hatásokról hiányosak az ismeretek. Serdülőkor előtti és serdülő fiúknak használata figyelmet igényel, mert a hormonális hatások gynecomastiát (mellnagyobbodást) okozhatnak. Továbbá felléphet bőrirritáció is.[18][19]

Egyéb felhasználás[szerkesztés]

Levendula termékek

A virágzati szárak szárított virágkötészetben is felhasználhatók. Ruhák közé téve a molyok távoltartására használják.

Képek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Concise Oxford Dictionary
  2. Upson és Andrews nyomán, mivel nincs semmilyen bizonyíték arra, hogy akár az ókori görögök, akár a rómaiak használták volna mosásra.
  3. ^ a b c d Upson T, Andrews S. The Genus Lavandula.. Royal Botanic Gardens, Kew (2004) 
  4. L. H. Bailey. Manual of Cultivated Plants. MacMillan Publishing Company 
  5. ^ a b szerk.: Lis-Balchin M: Lavender: The genus Lavandula. Taylor and Francis (2002) 
  6. ^ a b c d e f g h i j Priszter Szaniszló. Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda Kiadó, 161., 411. o. ISBN 963 9121 22 3 (1999) 
  7. ^ a b c Mrs. M. Grieve, A Modern Herbal, Vol. II (New York: Dover Publications, Inc., 1971; ISBN 0-486-22799-5)
  8. Kathleen Norris Brenzel, Editor, The Sunset Western Garden Book, 7th Edition
  9. Carr, G.W, Yugovic, J.V and Robinson, K.E.. `Environmental Weed Invasions in Victoria - conservation and management implications' 1992 Pub: Department of Conservation and Environment and Ecological Horticulture, Victoria, Australia
  10. Csurches S., Edwards R.; National Weeds Program, Potential Environmental Weeds in Australia, Candidate Species for Preventative Control; Queensland Department of Natural Resources. January 1998 ISBN 0-642-21409-3
  11. (2006) „Antiparasitic activity of two Lavandula essential oils against Giardia duodenalis, Trichomonas vaginalis and Hexamita inflata”. Parasitology research 99 (6), 722–8. o. DOI:10.1007/s00436-006-0234-8. PMID 16741725.  
  12. (2001) „Antibacterial activity of essential oils and their major constituents against respiratory tract pathogens by gaseous contact”. Journal of Antimicrobial Chemotherapy 47 (5), 565–73. o. DOI:10.1093/jac/47.5.565. PMID 11328766.  
  13. (2003) „Anti-inflammatory and analgesic properties of the leaf extracts and essential oil of Lavandula angustifolia Mill”. Journal of Ethnopharmacology 89 (1), 67–71. o. DOI:10.1016/S0378-8741(03)00234-4. PMID 14522434.  
  14. National Non-Food Crops Centre. "Lavender". Hozzáférés ideje: 2009-04-23.
  15. Ez a szócikk részben vagy egészben a Herbes de Provance című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  16. [1] Purple Haze Lavender Farm - Cooking with Lavender
  17. (2010) „Silexan, an orally administered Lavandula oil preparation, is effective in the treatment of 'subsyndromal' anxiety disorder: a randomized, double-blind, placebo controlled trial”. International clinical psychopharmacology 25 (5), 277–87. o. DOI:10.1097/YIC.0b013e32833b3242. PMID 20512042.  
  18. Lavender: MedlinePlus Supplements. National Institutes of Health, 2012. november 9. (Hozzáférés: 2013. november 5.)
  19. Lavender: Science and Safety. National Center for Complementary and Alternative Medicine, 2007. március 1. (Hozzáférés: 2013. november 5.)

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Lavandula című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]

  • Chaytor D A.. A taxonomic study of the genus Lavandula (1937) 
  • Upson T, Andrews S., Harriott G.. The Genus Lavandula (2004) 
  • GRIN: Lavandula. United States Department of Agriculture. (Hozzáférés: 2013. november 20.)

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]