Koktél

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Koktél
Cocktail1.jpg

A Wikimédia Commons tartalmaz Koktél témájú médiaállományokat.
Martini koktél

A koktél olyan ital, melyet alkoholos italok és egyéb összetevők, például ízesített szirupok, gyümölcslé, szódavíz, tej, tejszín, méz, cukor és/vagy fűszernövények (például mentalevél) összekeverésével állítanak elő.[1][2] Bár jobbára szeszes italt jelöl, léteznek alkoholmentes koktélok is. A koktél eredete nem tisztázott, és a nevének jelentéséről is számos elmélet született.

A világ legnépszerűbb koktéljai közé tartozik a Piña Colada, a Bloody Mary, a Mai Tai, a Mojito, az Aperol Spritz, a Margarita, a Martini, a Manhattan, a Daiquiri, a Whiskey Sour vagy a Negroni. A legnépszerűbb koktélok listáját évek óta az Old Fashioned vezeti.[3]

Etimológiája[szerkesztés]

A Harry Croswell-féle definíció

A cocktail szó az angolban eredetileg a kurta farkú lovakat jelölte,[2] és 1798-ban, a The Morning Post and Gazetteer-ben jelent meg először másmilyen értelemben.[4] A The Oxford English Dictionary szerint ital értelemben amerikai eredetű.[2] Amerikában 1803-ban, a The Farmer's Cabinet-ben említik először italként, bár feltehetően nem alkoholosként.[5] 1806-ban Harry Croswell írta le először a cocktail mint alkoholos ital definícióját a The Balance and Columbian Repository-ban, eképp: „serkentő szeszes ital, mely bármilyen töményszeszből, cukorból, vízből és keserűkből áll” és azt is megjegyzi, hogy az „ember fejébe száll”.[6]

Anatoly Liberman szerint valószínűsíthető, hogy a koktél szó valóban köthető a kurta farkú lovakhoz. A szokás szerint ugyanis a nem telivér lovak farkát megkurtították, őket hívták cocktailnek, majd később a szót elkezdték használni az olyan közönséges, faragatlan emberekre, akik úriembernek akartak látszani, de híján voltak az elvárt viselkedésnek. Croswell definíciója szerint a koktélhoz vizet tesznek, vagyis bár elfogadható alkoholos italként, fel van hígítva, nem „telivér”, akárcsak a cocktail lovak, illetve a cocktailnek nevezett ál-úriemberek. Elképzelhető, hogy így szállt át az alkoholos italra ez a megnevezés.[7]

Egyesek szerint a cocktail szó az angol cock ale („kakassör”) torzulása.[8][9][10]

A magyar nyelvbe az angol cocktail szóból került át,[11] viszonylag korán, Kecskeméthy Aurél 1877-es a Éjszak-Amerika 1876-ban című könyvében már megemlíti, és egy receptet is közöl. Ezt követően idegen szóként, ritkán volt használatos, angol–magyar szótárba csak 1937-ben került be, de idegen szavak szótárába is csak 1905-ben. A harmincas években megpróbálták magyarítani is gyöngyital néven, de ez nem terjedt el. Csak a második világháború után kezdték el használni és ez időtájt módosult a helyesírása is. Az ötvenes években két új jelentése is megragadt: a koktél mint összejövetel, parti, a hozzá kapcsolódó kifejezésekkel (koktélruha, koktélpohár, stb.); valamint az átvitt értelemben használatos „változatos egyveleg, érdekes keverék” jelentése.[12]

Kialakulása és jellemzői[szerkesztés]

A koktél eredete nem egészen tisztázott.[13] Az elérhető források alapján először égetett szeszek, víz, cukor és keserűk keveréke volt,[14] az 1860-as évekre pedig gyakran likőröket is felhasználtak.[15][14]

How to Mix Drinks; or, The Bon Vivant's Companion címmel Jerry Thomas csapos adott ki útmutatót 1862-ben csaposok számára, melyben tíz koktélrecept is szerepelt. A többi kevert italtól itt az különböztette meg a „koktél” néven szereplőket, hogy gyomorkeserűt is tartalmaztak.[14] Ma is több ismert koktél felel meg ennek a kitételnek, például a töretlenül népszerű[3] Old Fashioned, a Manhattan vagy Sazerac.

Az amerikai szesztilalom (1919–1933) idejében a koktélok nagy népszerűségnek örvendtek az illegális kocsmákban, több okból kifolyólag is. Ebben az időben whisky helyett inkább a gint preferálták, amit könnyebben és gyorsabban elő lehetett állítani illegálisan, ez szolgált a koktélok alapjául. A sokszor igen rossz minőségű alkohol rossz ízét édes hozzávalókkal fedték el, az édes italokat pedig gyorsabban el lehetett fogyasztani mint a tömény alkoholt, ami különösen fontos volt abban a korban, amikor az illegális kocsmákat bármikor ellenőrizhette a rendőrség és gyorsan kellett menekülni. Mindemellett nehéz volt bort vagy sört beszerezni, ezért a koktélok népszerű társasági italokká váltak.[16][17][18]

Az 1960-as és 1970-es években csökkent a népszerűségük, majd az 1980-as években a vodkának köszönhetően ismét megnőtt. A hagyományos koktélok reneszánszukat kezdtél élni a 2000-es években,[19] a 2000-es évek közepétől pedig elindultak a kísérletezések, a hagyományos alapokon nyugvó koktélok felfrissítése új összetevőkkel, valamint összetettebb ízvilágok kialakítása.[20]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. DeGroff, Dale. The Craft of the Cocktail. Potter (2002) 
  2. a b c cocktail – Definition of cocktail in English by Oxford Dictionaries. Oxford Dictionaries – English . (Hozzáférés: 2019. július 11.)
  3. a b The 50 best-selling cocktails in the world in 2019. Business Insider, 2019. január 6. (Hozzáférés: 2019. július 11.)
  4. Jared Brown & Anistatia Miller. Spirituous Journey: A History of Drink, Book Two. Mixellany Limited (2009). ISBN 978-0-9760937-9-4 
  5. Wondrich, David. Imbibe!: From Absinthe Cocktail to Whiskey Smash, a Salute in Stories and Drinks to "Professor" Jerry Thomas, Pioneer of the American Bar. Perigee Trade (2007). ISBN 978-0-399-53287-0 
  6. The Balance and Columbian Repository Archiválva 2014. július 13-i dátummal a Wayback Machine-ben., May 13, 1806, No. 19, Vol. V, page 146
  7. Liberman, Anatoly. "The State of English Etymology", in Cloutier, Robert A. et al. (ed.). Studies in the History of the English Language V: Variation and Change in English Grammar and Lexicon: Contemporary Approaches. Berlin, New York: Walter de Gruyter, 161–185. o. (2010). ISBN 978-3-11-022033-9 
  8. cocktail, n. and adj.. oed.com, 2011. június 1. (előfizetés szükséges))
  9. Chrysti. Verbivore's feast: a banquet of word & phrase origins. Helena, MT: Farcountry Press (2004). ISBN 978-1-56037-265-3 
  10. Powers, Madelon. Faces along the bar: lore and order in the workingman's saloon, 1870–1920. Chicago: University of Chicago Press, 272–273. o. (1998. augusztus 15.). ISBN 978-0-226-67768-2 
  11. koktél. Magyar etimológiai szótár. (Hozzáférés: 2019. július 11.)
  12. (1968) „Szó- és szólásmagyarázatok”. Magyar Nyelvőr 92 (1), 231–233. o.  
  13. The surprising history of the cocktail. telegraph.co.uk . (Hozzáférés: 2012. december 13.)
  14. a b c Thomas, Jerry. How To Mix Drinks: or, The bon-vivant's companion... (1862) 
  15. (1880. február 15.) „The Democracy in Trouble”. Chicago Daily Tribune 1880, 4. o. (Hozzáférés ideje: 2014. június 26.)  
  16. Regan, Gary. The Joy of Mixology. Potter (2003) 
  17. Eric Felton. „Celebrating Cinco de Drinko”, 2008. november 28. 
  18. The Prohibition-era origins of the modern craft cocktail movement”, The Conversation, 2019. január 15. (Hozzáférés ideje: 2019. január 17.) 
  19. Anthony Dias Blue. The Complete Book of Spirits. Harper Collins, 58. o. (2004) 
  20. Jared Brown. Mixologist: The Journal of the American Cocktail. Ready Writers Publishing Company (2007) 

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a cocktail című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés]