Ugrás a tartalomhoz

Koktél

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Koktél
Alkoholtartalom%
A Wikimédia Commons tartalmaz Koktél témájú médiaállományokat.
Martini koktél

A koktél olyan ital, elsősorban ún. bárital, melyet alkoholos italok és egyéb összetevők, például ízesített szirupok, gyümölcslé, szódavíz, tej, tejszín, méz, cukor és/vagy fűszernövények (például mentalevél) összekeverésével állítanak elő.[1][2] Bár jobbára szeszes italt jelöl, léteznek alkoholmentes koktélok is. A koktél eredete nem tisztázott, és a nevének jelentéséről is számos elmélet született.

A világ legnépszerűbb koktéljai közé tartozik a piña colada, a Bloody Mary, a Mai Tai, a Mojito, az Aperol Spritz, a Margarita, a Martini, a Manhattan, a Daiquiri, a Whiskey Sour vagy a Negroni. A legnépszerűbb koktélok listáját évek óta az Old Fashioned vezeti.[3]

Etimológiája

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A Harry Croswell-féle definíció

A cocktail szó az angolban eredetileg a kurta farkú lovakat jelölte,[2] és 1798-ban, a The Morning Post and Gazetteer-ben jelent meg először másmilyen értelemben.[4] A The Oxford English Dictionary szerint ital értelemben amerikai eredetű.[2] Amerikában 1803-ban, a The Farmer's Cabinet-ben említik először italként, bár feltehetően nem alkoholosként.[5] 1806-ban Harry Croswell írta le először a cocktail mint alkoholos ital definícióját a The Balance and Columbian Repository-ban, eképp: „serkentő szeszes ital, mely bármilyen töményszeszből, cukorból, vízből és keserűkből áll” és azt is megjegyzi, hogy az „ember fejébe száll”.[6]

Anatoly Liberman szerint valószínűsíthető, hogy a koktél szó valóban köthető a kurta farkú lovakhoz. A szokás szerint ugyanis a nem telivér lovak farkát megkurtították, őket hívták cocktailnek, majd később a szót elkezdték használni az olyan közönséges, faragatlan emberekre, akik úriembernek akartak látszani, de híján voltak az elvárt viselkedésnek. Croswell definíciója szerint a koktélhoz vizet tesznek, vagyis bár elfogadható alkoholos italként, fel van hígítva, nem „telivér”, akárcsak a cocktail lovak, illetve a cocktailnek nevezett ál-úriemberek. Elképzelhető, hogy így szállt át az alkoholos italra ez a megnevezés.[7]

Egyesek szerint a cocktail szó az angol cock ale („kakassör”) torzulása.[8][9][10]

A magyar nyelvbe az angol cocktail szóból került át,[11] viszonylag korán, Kecskeméthy Aurél 1877-es a Éjszak-Amerika 1876-ban című könyvében már megemlíti, és egy receptet is közöl. Ezt követően idegen szóként, ritkán volt használatos, angol–magyar szótárba csak 1937-ben került be, de idegen szavak szótárába is csak 1905-ben. A harmincas években megpróbálták magyarítani is gyöngyital néven, de ez nem terjedt el. Csak a második világháború után kezdték el használni és ez időtájt módosult a helyesírása is. Az ötvenes években két új jelentése is megragadt: a koktél mint összejövetel, parti, a hozzá kapcsolódó kifejezésekkel (koktélruha, koktélpohár stb.); valamint az átvitt értelemben használatos „változatos egyveleg, érdekes keverék” jelentése.[12]

Kialakulása és jellemzői

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Lángoló koktélok

A koktél eredete nem egészen tisztázott.[13] Az elérhető források alapján először égetett szeszek, víz, cukor és keserűk keveréke volt,[14] az 1860-as évekre pedig gyakran likőröket is felhasználtak.[15][14]

How to Mix Drinks; or, The Bon Vivant's Companion címmel Jerry Thomas csapos adott ki útmutatót 1862-ben csaposok számára, melyben tíz koktélrecept is szerepelt. A többi kevert italtól itt az különböztette meg a „koktél” néven szereplőket, hogy gyomorkeserűt is tartalmaztak.[14] Ma is több ismert koktél felel meg ennek a kitételnek, például a töretlenül népszerű[3] Old Fashioned, a Manhattan vagy Sazerac.

Az amerikai szesztilalom (1919–1933) idejében a koktélok nagy népszerűségnek örvendtek az illegális kocsmákban, több okból kifolyólag is. Ebben az időben whisky helyett inkább a gint preferálták, amit könnyebben és gyorsabban elő lehetett állítani illegálisan, ez szolgált a koktélok alapjául. A sokszor igen rossz minőségű alkohol rossz ízét édes hozzávalókkal fedték el, az édes italokat pedig gyorsabban el lehetett fogyasztani mint a tömény alkoholt, ami különösen fontos volt abban a korban, amikor az illegális kocsmákat bármikor ellenőrizhette a rendőrség és gyorsan kellett menekülni. Mindemellett nehéz volt bort vagy sört beszerezni, ezért a koktélok népszerű társasági italokká váltak.[16][17][18]

Az 1960-as és 1970-es években csökkent a népszerűségük, majd az 1980-as években a vodkának köszönhetően ismét megnőtt. A hagyományos koktélok reneszánszukat kezdtél élni a 2000-es években,[19] a 2000-es évek közepétől pedig elindultak a kísérletezések, a hagyományos alapokon nyugvó koktélok felfrissítése új összetevőkkel, valamint összetettebb ízvilágok kialakítása.[20]

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ DeGroff, Dale (2002). The Craft of the Cocktail. Potter.
  2. 1 2 3 "cocktail – Definition of cocktail in English by Oxford Dictionaries". Oxford Dictionaries – English. 2017. szeptember 24. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2019. július 11.
  3. 1 2 "The 50 best-selling cocktails in the world in 2019". Business Insider. 2019. január 6. Hozzáférés: 2019. július 11.
  4. ↑ Jared Brown & Anistatia Miller (2009). Spirituous Journey: A History of Drink, Book Two. Mixellany Limited. ISBN 978-0-9760937-9-4.
  5. ↑ Wondrich, David (2007). Imbibe!: From Absinthe Cocktail to Whiskey Smash, a Salute in Stories and Drinks to "Professor" Jerry Thomas, Pioneer of the American Bar. Perigee Trade. ISBN 978-0-399-53287-0.
  6. ↑ The Balance and Columbian Repository Archiválva 2014. július 13-i dátummal a Wayback Machine-ben., May 13, 1806, No. 19, Vol. V, page 146
  7. ↑ Liberman, Anatoly. "The State of English Etymology", in Cloutier, Robert A. et al. (ed.) (2010). Studies in the History of the English Language V: Variation and Change in English Grammar and Lexicon: Contemporary Approaches. Berlin, New York: Walter de Gruyter. 161–185. o. ISBN 978-3-11-022033-9. {{cite book}}: |first= has generic name (súgó)
  8. ↑ "cocktail, n. and adj" (Third ed.). oed.com. 2011. június [2005]. (előfizetés szükséges))
  9. ↑ Chrysti (2004). Verbivore's feast: a banquet of word & phrase origins. Helena, MT: Farcountry Press. 68. o. ISBN 978-1-56037-265-3.
  10. ↑ Powers, Madelon (1998. augusztus 15.). Faces along the bar: lore and order in the workingman's saloon, 1870–1920. Chicago: University of Chicago Press. 272–273. o. ISBN 978-0-226-67768-2.
  11. ↑ "koktél". Magyar etimológiai szótár. Hozzáférés: 2019. július 11.
  12. ↑ "Szó- és szólásmagyarázatok" (PDF). Magyar Nyelvőr. 92 (1): 231–233. 1968.
  13. ↑ "The surprising history of the cocktail". telegraph.co.uk. 2013. október 13. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2012. december 13.
  14. 1 2 3 Thomas, Jerry (1862). How To Mix Drinks: or, The bon-vivant's companion...
  15. ↑ "The Democracy in Trouble". Chicago Daily Tribune. 1880: 4. 1880. február 15. 2014. március 14. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2014. június 26.
  16. ↑ Regan, Gary (2003). The Joy of Mixology. Potter.
  17. ↑ Eric Felton (2008. november 28.). "Celebrating Cinco de Drinko". The Wall Street Journal.
  18. ↑ Miller, Jeffrey (2019. január 15.). "The Prohibition-era origins of the modern craft cocktail movement". The Conversation. Hozzáférés: 2019. január 17.
  19. ↑ Anthony Dias Blue (2004). The Complete Book of Spirits. Harper Collins. 58. o.
  20. ↑ Jared Brown (2007). Mixologist: The Journal of the American Cocktail. Ready Writers Publishing Company.

Fordítás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a cocktail című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Willmann András (1988). Koktélok könyve. Budapest: Dovin Kft. ISBN 963-0257866.
  • Willmann András (1994). Koktélok szeszmentesen. Budapest: Biográf Kiadó. ISBN 963-7943-46-3.
  • Willmann András (1986). Mixerkalauz. Budapest: Lapkiadó Vállalat. ISBN 962-02-3695-8. {{cite book}}: Check |isbn= value: checksum (súgó)
  • Willmann András (1991). Italozás másképpen. Alkoholmentes italok, koktélok. Budapest: Nótárius Könyvkiadó Gmk. ISBN 963-750-303-x. {{cite book}}: Check |isbn= value: invalid character (súgó)
  • Vígh Mária (2007). Koktélkalauz A-tól Z-ig. Budapest: Könyvmíves Kft. ISBN 963-9778603. {{cite book}}: Check |isbn= value: checksum (súgó)
  • Korpádi Péter (2007). Klasszikus és közkedvelt koktélok. Pécs: Alexandra. ISBN 978-963-3688243. {{cite book}}: Unknown parameter |coauthors= ignored (|author= suggested) (súgó)
  • Györök Edina, ed. (2005). 1000 koktél a világ minden részéről. Hozzávalók – Elkészítés – Díszítés. ford. N. Kovács Tímea. Pécs: Alexandra. ISBN 963-3693748.
  • Bernáth Erik: Társasági italok. Bevezetés a koktélkészítésbe; Presztizs, Budapest, 1991 (Élvezetek gyöngyszemei)
  • Peter Bohrmann: Nagy koktélkönyv. 1444 alkoholos és alkoholmentes ital; közrem. Ulrike Bültjer, Heike Reith, Wolfgang Hubert, ford. Kerekes Istvánné; Geomédia, Budapest, 1995* Sally Ann Berk: Koktélok New Yorkból. 1300 alkoholos és alkoholmentes italrecept 17 New York-i mixertől; Vince, Budapest, 1999
  • Koktélok; szerk. Kovács Zsuzsa; Horizont, Budapest, 2000 (Jó étvágyat!)
  • Koktélkönyv; szerk. Kara Frost, Karen O'Grady, ford. Karczag Júlia; Gabo, Budapest, 2001
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Koktél&oldid=28918684”