1992-es olaszországi parlamenti választások

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Arnaldo Forlani 2.jpg
Achille Occhetto.jpg
Bettino Craxi-1.jpg
Koalíciós listavezető Arnaldo Forlani Achille Occhetto Bettino Craxi
Párt neve Olasz Kereszténydemokrata Párt Baloldali Demokratikus Párt Olasz Szocialista Párt
Választási koalíció Négypárti koalíció Nincs koalíció Négypárti koalíció
Szavazatok száma 11 640 265
29,66%[1]
6 321 084
16,11%
5 343 930
13,62%
Mandátumok Képviselőház:
206 / 630

Szenátus:
107 / 315
Képviselőház:
107 / 630

Szenátus:
64 / 315
Képviselőház:
92 / 630

Szenátus:
49 / 315
Változás % Csökkenés4,65 Csökkenés10,47 Csökkenés0,65
Változás a mandátumokban Csökkenés66 Csökkenés105 Növekedés11

Az 1992-es olaszországi parlamenti választásokat' 1992. április 5-6.-a között tartották. A választás történelmi fordulópont volt Olaszország történelmében: ez volt az utolsó választás amin az Olasz Kereszténydemokrata Párt elindult és az Első Olasz Köztársaság utolsó választása. A választáson elért eredmények után felbomlott a Quadripartito (Négypárti koalíció).[2]

Választási rendszer[szerkesztés]

A választás az 1946-os választási rendelet alapján volt megtartva. A Képviselőházi mandátumokat listás-arányos szavazáson lehetett megválasztani, 32 választókerületben. A választásokon az imperiáli kvóta alapján osztják el a maradék mandátumokat, úgy hogy először országos egységes választói kollégiumba kerültek a maradékszavazatok, majd elosztották őket a pártoknak.

A Szenátus esetében is a listás-arányos rendszer működött, azonban a választókerületek száma 20 volt, amiknek területe egyenként megegyezett az olaszországi régiók területével.

Politikai helyzet[szerkesztés]

Az 1992-es választás volt az utolsó, amin az arányos választási rendszer volt érvényes az elsőbbségi szavazatokkal.

Ezen a választáson szerepelt először országosan az Északi Liga. Az Olasz Kommunista Párt 1991-es megszűnése után a két utódpárt: a Baloldali Demokratikus Párt és a Kommunista Újjászerveződés Pártja is új szereplő volt.

1991-ben véget ért a Pentapartito (ötpárti koalíció) korszaka, az Olasz Republikánus Párt kilépett a koalícióból és a Hetedik Andreotti-kormány így alakult meg.

A választások eredményére nagy hatással voltak a Tangentopoli-ügy keretében lelepleződött korrupciós ügyek.

Fő politikai erők[szerkesztés]

Párt neve Elhelyezkedése Ideológia Főtitkára
Olasz Kereszténydemokrata Párt centrizmus kereszténydemokrácia, centrizmus, popularizmus, antifasizmus, antikommunizmus Arnaldo Forlani
Baloldali Demokratikus Párt Baloldal Demokratikus szocializmus, szociáldemokrácia, posztkommunizmus, antifasizmus Achille Occhetto
Olasz Szocialista Párt Balközép Szociáldemokrácia, Liberális szocializmus, Szociálliberalizmus Bettino Craxi
Északi Liga Jobboldal föderalizmus, Regionalizmus, Autonomizmus Umberto Bossi
Kommunista Újjászerveződés Pártja Baloldal Kommunizmus, Eurokommunizmus, Neomarxizmus, Antifasizmus Sergio Garavini
Olasz Szociális Mozgalom - Nemzeti Jobboldal Jobboldal Neofasizmus, Nacionalizmus, Antikommunizmus Gianfranco Fini
Olasz Republikánus Párt Közép republikanizmus, Mazzinianizmus, Centrizmus Giorgio La Malfa
Olasz Liberális Párt Jobbközép Liberalizmus, Liberizmus, Antikommunizmus Renato Altissimo
Zöldek Szövetsége Baloldal Környezetvédelem, Pacifizmus, Ökológizmus Gianni Mattioli
Olasz Szociáldemokrata Párt Balközép Szociáldemokrácia, Szocializmus, Atlantizmus Antonio Cariglia
Mozgalom a Demokráciáért - A Hálózat Baloldal Keresztény szocializmus, Progresszizmus, Maffiaellenesség, Korrupcióellenesség Leoluca Orlando

Választási eredmények[szerkesztés]

Képviselőház[szerkesztés]

Párt neve Szavazatok (%) Szavazatok száma Elnyert mandátumok Különbség előző választáshoz képest (%) Növekedés/Csökkenés
Olasz Kereszténydemokrata Párt (DC) 29,66 11.640.265 206 Csökkenés4,66 Csökkenés28
Baloldali Demokratikus Párt (PDS) 16,11 6.321.084 107 - -
Olasz Szocialista Párt (PSI) 13,62 5.343.930 92 Csökkenés0,65 Csökkenés2
Északi Liga (LN) 8,65 3.396.012 55 Növekedés8,65 Növekedés55
Kommunista Újjászerveződés Pártja (PRC) 5,62 2.204.641 35 - -
Olasz Szociális Mozgalom - Nemzeti Jobboldal (MSI-DN) 5,37 2.107.037 34 Csökkenés0,54 Csökkenés1
Olasz Republikánus Párt (PRI) 4,39 1.722.465 27 Növekedés0,69 Növekedés6
Olasz Liberális Párt (PLI) 2,86 1.121.264 17 Növekedés0,76 Növekedés6
Zöldek Szövetsége (FdV) 2,79 1.093.995 16 Növekedés0,28 Növekedés3
Olasz Szociáldemokrata Párt (PSDI) 2,71 1.064.647 16 Csökkenés0,24 Csökkenés1
Mozgalom a Demokráciáért - A Hálózat (LR) 1,86 730.171 12 - -
Marco Pannella Listája (LMP) 1,24 485.694 7 Csökkenés1,32 Csökkenés6
"Igen" Népszavazás (SR) 0,81 319.812 0 - -
Nyugdíjasok Pártja (PP) 0,63 246.379 0 - -
Ligák Ligája 0,56 220.559 0 - -
Déltiroli Néppárt (PPST) 0,51 198.447 3 - -
Vadászat Halászat Környezet (CPA) 0,49 192.799 0 - -
Föderalizmus - Nyugdíjasok (FPUV) 0,39 154.621 1 - -
Venetoi Autonóm Liga (LAV) 0,39 152.301 1 - -
Nyugdíjas Háziasszonyok Ligája (LCP) 0,34 133.717 0 - -
Autonómista Listák (LA) 0,24 94.583 0 - -
Déli Akció Ligája (LAM) 0,14 53.759 0 - -
Venetoi Autonómok (VA) 0,12 49.035 0 - -
Zöld Szövetségiek (VF) 0,11 42.647 0 - -
Vallée d'Aoste - Autonomie Progrès Fédéralisme (VA-APF) 0,11 41.404 1 - -
Egyéb pártok 0,30 116.007 0 - -
Összesen 100,00 39.247.275 630

Mandátumok[szerkesztés]

Képviselőház[szerkesztés]

A Képviselőház mandátumainak összetétele a XI. parlamenti ciklusban
Párt neve Elnyert mandátumok
Olasz Kereszténydemokrata Párt 206
Baloldali Demokratikus Párt 107
Olasz Szocialista Párt 92
Északi Liga 55
Kommunista Újjászerveződés Pártja 35
Olasz Szociális Mozgalom - Nemzeti Jobboldal 34
Olasz Republikánus Párt 27
Olasz Liberális Párt 17
Olasz Szociáldemokrata Párt 16
Zöldek Szövetsége 16
Mozgalom a Demokráciáért - A Hálózat 12
Marco Panella Listája 7
Déltiroli Néppárt 3
Föderalizmus - Nyugdíjasok 1
Venetói Autónom Liga 1
Vallée d'Aoste - Autonomie Progrès Fédéralisme 1
Összesen 630[3]

Szenátus[szerkesztés]

A Szenátus mandátumainak összetétele a XI. parlamenti ciklusban
Párt neve Elnyert mandátumok
Olasz Kereszténydemokrata Párt 107
Baloldali Demokratikus Párt 64
Olasz Szocialista Párt 49
Északi Liga 25
Kommunista Újjászerveződés Pártja 20
Olasz Szociális Mozgalom - Nemzeti Jobboldal 16
Olasz Republikánus Párt 10
Zöldek Szövetsége 4
Olasz Liberális Párt 4
Olasz Szociáldemokrata Párt 3
Mozgalom a Demokráciáért - A Hálózat 3
Déltiroli Néppárt 3
Calabriaért 2
Föderalizmus - Nyugdíjasok 1
Venetoi Autonóm Liga 1
Lombardiai Alpesi Liga 1
Moliseért 1
Vallée d'Aoste - Autonomie Progrès Fédéralisme 1
Összesen 315

Területi eredmények[szerkesztés]

A győztes nagy pártok a képviselőházi helyekre megyei lebontásban.

Az 1987-es választásokhoz képest az alábbi változások jelentek meg:

A választáson először induló Északi Liga meghódította Lombardiaban Como, Mantova, Milánó, Pavia és Varese megyéket; Piemontban Vercelli megyét és Venetoban Belluno megyét. Ezek a megyék hagyományosan a kereszténydemokraták fellegvárai voltak.

A PDS felváltotta az Olasz Kommunista Pártot: a hagyományosan baloldali Emilia-Romagnaban elvesztette Parma megyét, Toszkánában Massa-Carrara megyét; Szicíliában Ragusa megyét; Marcheben Ancona megyét. Ezeken a területeken a kereszténydemokraták vagy az Északi Liga győzött.

Politikai következmények[szerkesztés]

A választások után az Északi Liga Észak-Olaszországban vezető politikai erővé vált. A Hálózat, amit az egykori kereszténydemokrata Leoluca Orlando vezetett jó eredményeket ért el Palermoban és Torinóban. A kereszténydemokraták történelmük legrosszabb eredményét érték el: 34,31%-ról a párt 29,66%-ra esett vissza. A választás vesztesei voltak, hiszen nem érték el a 30%-ot, ami példátlan volt addig. A párt elvesztette addigi 1948 óta fennálló dominanciáját. A szocialisták az 1970-es évek óta tartó növekedése megtorpant: 2 mandátumot vesztettek a Képviselőházban. A republikánusok, liberálisok és szociáldemokraták eredménye nem változott.

A Négypárti koalíció (Quadripartito, DC, PDS, PSI, PLI) a mandátumok abszolút többségét szerezte meg 48,85%-kal, 331 képviselőházi és 163 szenátusi mandátumot. Ezzel az eredménnyel azonban nem szerezték meg a parlamenti többséget, ennek ellenére a hagyományos ellenzékben támogatták a koalíciót.

A új összetételű két ház 1992. május 25-én ült össze , hogy köztársasági elnököt válasszon, mivel Francesco Cossiga 1992 januárjában lemondott hivatalából. A képviselők és szenátorok feszült politikai légkörben szavaztak (az ülés előtt 3 nappal Szicíliában merényletet követtek el Giovanni Falcone a maffia ügyeit vizsgáló bíró, felesége és kísérete ellen, akik a helyszínen meghaltak). Először felvetették Arnaldo Forlani jelölését, majd a kereszténydemokrata Giulio Andreottiét, végül Oscar Luigi Scalfarot a Képviselőház addigi elnökét választották meg köztársasági elnöknek. Megválasztását az Északi Liga, Olasz Szociális Mozgalom és a Kommunista Újjászerveződés Pártja kivételével, mindegyik párt támogatta. Scalfaro elutasította Bettino Craxi kormányfői kinevezését, miután nyomozás folyt ellene, helyébe Giuliano Amato lépett.[4]

Az új kormányt számos nehézség és botrány sújtotta: a Tangentopoli-ügyben sorozatos letartóztatások és nyomozások indultak meg a kor vezetői politikusai ellen; 1992 júliusában megölték Paolo Borsellino vizsgálóbírót; leértékelték az olasz lírát.[5]

1993-ban népszavazást tartottak a Sergio Mattarella által beterjesztett új választási törvényről. Az új törvénnyel vegyes választási rendszer lépett életbe 1993. augusztusától: A Képviselőház mandátumainak 75%-át többségi rendszerben osztották ki a maradék 25%-ot listás rendszerben. A Szenátus mandátumainak 25%-a a töredékszavazatokból tették ki. A Képviselőházban bevezették a 4%-os bejutási küszöböt, amivel a kispártokat kényszerítették rá koalíció kötésre és stabilabb kormányzást próbált a hatalom elérni.

Fordítás[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ARCHIVIO STORICO DELLE ELEZIONI - CAMERA DEL 5 APRILE 1992. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. CRAXI: ' MA CHE QUADRIPARTITO...'. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ARCHIVIO STORICO DELLE ELEZIONI - CAMERA DEL 5 APRILE 1992. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. 1992, l’estate che cambiò l’Italia si aprì con una strage. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Settembre 1992, la lira sommersa e salvata. (Hozzáférés: 2017. október 9.)

Források[szerkesztés]