Olasz Kommunista Párt

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Olasz Kommunista Párt

Logo Italian Communist Party.png
Adatok
Elnök Amadeo Bordiga (1921-1924), Antonio Gramsci (1924-1927), Palmiro Togliatti (1927-1934; 1938-1964) ,Ruggero Grieco (1934-1938), Luigi Longo (1964-1972) ,Enrico Berlinguer (1972-1984), Alessandro Natta (1984-1988), Achille Occhetto (1988-1991)
Utolsó vezető Aldo Tortorella (1990-1991)

Alapítva 1921. január 21. (mint PCd'I), 1943. május 15. (mint PCI)
Feloszlatva 1991. február 3.
Utódpárt Baloldali Demokratikus Párt, Kommunista Újjászerveződés Pártja
Székház Via delle Botteghe Oscure 4, Róma, Olaszország
Ifjúsági tagozat Federazione Giovanile Comunista Italiana (Olasz Kommunista Ifjúsági Szövetség)
Pártújság l'Unitá (Az Egység)
Tagok száma 1.264.790 (1990)

Ideológia kommunizmus, eurokommunizmus[1][2] (1972 óta)
Politikai elhelyezkedés baloldal
Parlamenti jelenlét Olasz Képviselőházban, (1972):
227 / 630
Olasz szenátusban, (1972):
116 / 315
Nemzetközi szövetségek Komintern, Cominform
Hivatalos színei vörös
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Olasz Kommunista Párt témájú médiaállományokat.

Az Olasz Kommunista Párt (olaszul: Partito Comunista Italiano, rövidítése: PCI) egy azóta megszűnt olasz baloldali, kommunista párt volt.

Története[szerkesztés]

Ez a párt volt 1946 és 1976 között a mindenkori ellenzék legmeghatározóbb pártja, 1976 után az Olasz Szocialista Párt mellett a másik meghatározó ellenzéki erő volt. 1921. január 21-én alapították meg Livornóban, Olaszország Kommunista Pártja néven. A húszas, harmincas években illegalitásban volt és a II. világháború vége fele ők voltak az Ellenállás vezetői, partizánjaikkal együtt harcoltak a német megszállás és a fasizmus ellen.

Az akkori főtitkárral Palmiro Togliattival megvalósul egy jelentős együttműködés a kereszténydemokrata, szocialista és liberális erőkkel, amivel 1948-ra elkészítették az új alkotmányt és az ország államformája köztársaság lett.

1947-ben Alcide De Gasperi vezetésével új kormány jött létre, amiben úgy döntöttek, hogy az Amerika-barát politikát folytatva koalícióra lépnek a baloldallal, azonban a kommunisták erre nem voltak hajlandóak. Ideológiailag a Szovjetunióhoz kötődtek egészen az 1970-es évek végéig.

A párt szovjetbarát politikája Togliatti távozása után, az 1970-es években gyökeresen megváltozott: egyre fontosabbá váltak a demokratikus értékek teljes elfogadása. Ez a tendencia Enrico Berlinguer főtitkári kinevezésével tovább erősödött: 1977-ben megkötötte a "történelmi kompromisszumot" (olaszul: compromesso storico) a kereszténydemokratákkal, így létrejött az eurokommunizmus, amely elutasította a Szovjetunió politikáját.

A párt Berlinguer vezetése alatt érte el a legnagyobb támogatottságát.

1989 után a berlini fal leomlása után és a keleti blokk országaiban végbemenő rendszerváltások miatt a párt válságba kerül. Ezzel egy időben megszűnik a "kommunista fenyegetés". A párt 1991-ben feloszlott, Achille Occhetto kezdeményezésére két utódpárt jött létre.

Választási eredmények[szerkesztés]

Képviselőház[szerkesztés]

Képviselőház
Választási évek # a
helyezés a szavazatok alapján
 % a
szavazatok arányában
Az
elnyert mandátumok száma
+/– Vezető neve
1921 304,719 (#7) 4.6
15 / 535
Amedeo Bordiga
1924 268,191 (#5) 3.7
19 / 535
4
Antonio Gramsci
1929 betiltva
0 / 535
19
Palmiro Togliatti
1934 betiltva
0 / 535
Palmiro Togliatti
1946 4,356,686 (#3) 18.9
104 / 556
104
Palmiro Togliatti
1948 8,136,637 (#2) 31.0
130 / 574
26
Palmiro Togliatti
1953 6,120,809 (#2) 22.6
143 / 590
13
Palmiro Togliatti
1958 6,704,454 (#2) 22.7
140 / 596
3
Palmiro Togliatti
1963 7,767,601 (#2) 25.3
166 / 630
26
Palmiro Togliatti
1968 8,557,404 (#2) 26.9
177 / 630
11
Luigi Longo
1972 9,072,454 (#2) 27.1
179 / 630
2
Enrico Berlinguer
1976 12,622,728 (#2) 34.4
228 / 630
49
Enrico Berlinguer
1979 11,139,231 (#2) 30.4
201 / 630
27
Enrico Berlinguer
1983 11,032,318 (#2) 29.9
198 / 630
3
Enrico Berlinguer
1987 10,254,591 (#2) 26.6
177 / 630
24
Alessandro Natta

Fordítás[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1978_majus_9_romaban_megtalaljak_aldo_moro_olasz_politikus_holttestet/
  2. http://www.futuraumanita.it/leurocomunismo-di-berlinguer-i-rapporti-tra-i-partiti-comunisti-e-con-la-socialdemocrazia/