Gattamelata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Gattamelata
Gattamelata.jpg
Született 1370[1][2]
Narni
Elhunyt

Padova
Állampolgársága Firenzei Köztársaság
Foglalkozása condottiere
Tisztség főkapitány

Erasmo da Narni, alias Gattamelata (Narni, 1370Padova, 1443. január 16.) itáliai zsoldosvezér (condottiere). Előbb Firenze, azután a pápa, végül a Velencei Köztársaság szolgálatában állva megszerezte a főkapitányi rangot. Képzett katonai stratéga volt, aki megvédte Velencét a Viscontiak támadásaitól, majd meghódította Veronát is.

Montagnana, Magnavin-palota, Gattamelata állítólagos rezidenciája

Életpályája[szerkesztés]

Erasmo da Narni 1370-ben Narniban, Umbria régióban született az apja szegénysorsú pék volt, Duesanti faluból (Todi), anyja Melania Gattelli, ugyancsak Todiból, valószínűleg ő adta Erasmo becenevét a Gattamelatát (Mézesmacska).[5] Nyomorúságos körülményei közül szabadulandó, karrierjét a katonaélet legalsó szintjén, az assisi nemesúr, Ceccolo Broglia szolgálatában kezdte,[6] mielőtt a barátjával Brandolini Conte Brandolinival Braccio Montone, az olasz quattrocento egyik legnagyobb zsoldosvezére seregébe nem szegődött, aki 1416-tól Perugia ura volt. Pályája során sok háborúban vett részt.

Braccióval részt vett Todi, Rieti, Narni, Terni és Spoleto elfoglalásában, és 1419-ben Viterbo ostromában, Muzio Attendolo ellen. A L’Aquila-i csatában (1424. június) Braccio seregét tönkreverték, őt magát is megölték, Erasmo a maradék csapattal Firenze szolgálatában maradt. 1427-ben V. Márton pápa felfogadta, hogy a Braccio da Montone által elfoglalt földjeit visszaszerezze. Città di Castello 1428-ban elesett, de Gattamelata a Pápai állam fellázadt északi városai, Imola, Forlì és Bologna leverésével volt elfoglalva. 1431-ben a Pápai állam főkapitányaként, Antonio Ordelaffi Forlìban kitört felkelését nyomta el. Leánya, Polissena 1432-ben feleségül ment Tiberto Brandolini condottieréhez, Gattamelata alvezéréhez. Főként a késedelmes zsoldfizetések miatt Erasmo 1434-ben a pápai szolgálatot elhagyta, és a Velencei Köztársaság zsoldjába állt. A milánói Filippo Maria Visconti elleni háborúban Bologna városát védte és Niccolò Piccinino ellen harcolt. Castelbolognesénél 1434. augusztus 28-án legyőzték, és a csatában ő is megsebesült. 1438-ban sikeresen megvédte Bresciát és Veronát a Visconti-ellenes manőverek során. Ezzel kivívta a velenceiek főkapitánya kinevezést. Mindazonáltal a következő évben Velence számos birtokát elveszítette, beleértve Legnago, Soave és végül magát Verona városát is. Ez a kudarc erős kritikákat eredményezett Gattamelatával szemben. A Köztársaság megbízta Francesco Sforzát, hogy Gattamelata ellen harcoljon, és Veronát 1439. július 9-én újra bevegye.[7]

1440-ben, a Garda-tó partján, hajórajmustra közben Gattamelatát agyvérzés érte. Soha többé nem tudott teljesen felépülni, és nem vezetett többé hadjáratokat. 1443-ban Padovában halt meg. A Velencei Köztársaság megbecsülése jeléül beírta a nevét az Arisztokrácia Arany Könyvébe. Jellemző volt hosszú zsoldospályafutására címere, amely négy különböző formát öltött, de két motívumot mindig tartalmazott: három lósörényből vagy bőrből font hurok, meg egy macska. A Santa Maria Maggiore, a domonkosrendiek narni temploma szerint: a három kötél talán Gattamelata apjának foglalkozására utal.

Giovanni Eroli, Erasmo életrajzírója szerint a condottiere beceneve a „kedvessége nagy ravaszsággal párosul, amellyel a háborúban repül és fut, s ahogy csapdába csalja az ellenséget, bölcsen és mézes-mázosan beszél" jellemzéséből adódott. Mások úgy vélik, hogy a becenév anyja, Melania Gattelli családnevéből származik. Egy újabb kutatás szerint a Santa Maria Maggiore, a domonkosrendiek Narni-beli templomának címerállata egy mézszínű macska volt, amelyet hősünk a csaták során magára öltött.

Világszerte ismert Donatello róla készített bronz lovas szobra, amelyet özvegye, Giacoma Bocarini Brunori eredetileg Leonessa városában állíttatott fel, ám jelenleg a padovai Szent Antal-bazilika közelében látható. A Narnia i genuit / Gattamelata fui (kb. Narni szülötte Gattamelata vala) latin mondat Gattamelata narni házának emléktábláján olvasható.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. data.bnf.fr. (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. British Museum person-institution thesaurus. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Dizionario Biografico degli Italiani. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. http://www.treccani.it/enciclopedia/erasmo-da-narni-detto-il-gattamelata_(Dizionario_Biografico)/, 2018. június 27.
  5. Ariodante Fabretti, "Biografie dei capitani di ventura dell'Umbria", Perugia, 1846, II. kötet, 209. o.
  6. Bernardo Gonzati, "La basilica di S. Antonio di Padova descritta ed illustrata", Padova, 1852, 2. kötet 126. o.
  7. Treccani.it: Tiberto Brandolini

Bibliográfia[szerkesztés]

  • Antonio Menniti Ippolito: Erasmo da Narni, detto il Gattamelata, 1993
  • Joachim Poeschke: Reiterbilder und Wertesymbolik in der Frührenaissance – Zum Gattamelata-Monument Donatellos, in: Joachim Poeschke, Thomas Weigel, Britta Kusch-Arnhold (kiadó), Praemium Virtutis III – Reiterstandbilder von der Antike bis zum Klassizismus. Rhema-Verlag, Münster, 2008, ISBN 978-3-930454-59-4
  • Raphael Beuing: Reiterbilder der Frührenaissance – Monument und Memoria. Rhema-Verlag, Münster, 2010, ISBN 978-3-930454-88-4
  • Atti del convegno: "La chiesa di Santa Maria Maggiore e i domenicani a Narni" Narni, 2010, Morphema Editrice

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Gattamelata című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a szócikk részben vagy egészben az Erasmo of Narni című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.