I. Rekkared nyugati gót király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
I. Rekkared
Rekkared pénzérméje
Rekkared pénzérméje

Nyugati gót király
Uralkodási ideje
586 601
Elődje Leovigild
Utódja II. Liuva
Életrajzi adatok
Született 559
Sevilla
Elhunyt 601. május 31. (42 évesen)
Toledo[1][2]
Édesapja Leovigild
Édesanyja Theodosia[1]
Házastársa Baddo
Gyermekei
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Rekkared témájú médiaállományokat.

I. Rekkared (559601. május 31.[1]) a nyugati gótok hispániai államának királya 586-tól haláláig. Édesapját, Leovigildet követte a trónon. Uralkodása alatt a nyugati gótok az arianizmusról áttértek a római kereszténységre[2] (587), a katolicizmus győzelmét a 3. toledói zsinat nyilvánította ki[2] (589[2]). Rekkared kolostorok alapítója és gazdagítója lett. Ezzel szemben rossz viszonyban volt a frankokkal,[2] és folytonos küzdelemben állt a baszkokkal is.[2]

Útja a trónig[szerkesztés]

Amikor apja, Leovigild, testvére Liuva halála miatt egyeduralkodó lett, akkor Rekkaredet és bátyját, a trónörökösnek szánt Hermenegildet társuralkodókká tette. Hermenegild azonban 579-ben fellázadt apja ellen, 585-ben megölték.[3] 585-ben a frankok rátörtek a Nyugati Gót Királyság északnyugati tartományára, Gallia Narbonensisre, hogy birodalmukhoz csatolják.[3] Leovigild Rekkaredet küldte ellenük, akinek súlyos harcokban sikerült a frankokat visszavernie és bevennie a Rhône partján álló erősséget, Ugernót, a mai Beaucaire-t.[3] Ezután Rekkared diadalmasan tért vissza apjához.[3]

Uralkodása[szerkesztés]

Rekkared áttérése (Muñoz Degrain)

586-ban meghalt Leovigild és Rekkared vette át az uralkodást.[3] 587-ben áttért a katolikus hitre, és rávette erre az ariánus papokat, a nyugati gótokat és az apja által néhány évvel azelőtt meghódított galiciai szvébeket is.[3] Visszaadta a katolikus egyháztól elődei által elkobzott javakat, és uralkodása alatt kolostorokat alapított.[3] Közben seregei legyőzték Desiderius frank vezért, aki maga is a csatamezőn lelte halálát.[3] A következő két évben az ariánus klérus tagjai megpróbálták visszaszerezni a hatalmat. Az összeesküvésbe az özvegy királyné - Rekkared mostohája -, Goisuntha is belekeveredett, de kudarcot vallottak.[3] 589-ben Guntram, Burgundia frank királya újabb sereget küldött Gallia Narbonensisbe Boso vezetésével, akik Carcasum (ma Carcassonne) mellett ütöttek tábort.[3] Rekkared Claudius luzitán vezért küldte ellenük, aki meglepte a tábort és megfutamította a frankokat.[3] 590-ben Rekkared rendeletére a fővárosban, Toledóban összeült Hispania, Gallia és Gallaecia püspökeinek – szám szerint 72 – a zsinata, ahol Sevillai Szent Leander buzdítására végképp leszámoltak az arianizmussal.[3] Uralkodása további részében Rekkared az egyház gyarapításával volt elfoglalva, templomokat és kolostorokat alapított. Erről az időszakról forrásaink igen szűkösek. 601-ben kiskorú fia, II. Liuva követte a trónon.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c Rekkared I. König der Westgoten (571/86-601) (német nyelven). Genealogie Mittelalter. [2007. szeptember 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2005. június 25.)
  2. a b c d e f Magyar Nagylexikon, főszerkesztő: Élesztős László, Magyar Nagylexikon Kiadó, Budapest, 2002, ISBN 963-9257-00-1, 15. kötet, 387. oldal
  3. a b c d e f g h i j k l Horváth Emőke: Iohannes Biclarensis krónikája (Aetas Archiválva 2008. szeptember 16-i dátummal a Wayback Machine-ben 23. évf. 2008.1.szám) A krónika


Előző uralkodó:
Leovigild
Nyugati gót király
586601
Fíbula aquiliforme (M.A.N. Madrid) 01.jpg
Következő uralkodó:
II. Liuva