Ugrás a tartalomhoz

Alexandriai Hüpatia

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alexandriai Hüpatia
Jules Maurice Gaspard fantáziarajza Hüpatiáról (1908)
Jules Maurice Gaspard fantáziarajza Hüpatiáról (1908)
Született355 körül
Alexandria, Egyiptom provincia, Római Birodalom
Elhunyt415 márciusa
Alexandria, Egyiptom provincia, Keletrómai Birodalom
Állampolgárságabizánci
SzüleiTheón
Foglalkozása
Halál okaélve megnyúzás[1]
Filozófusi pályafutása
filozófia, matematika, csillagászat
késő ókor
Iskola/Irányzatújplatonizmus
Érdeklődésújplatonikus filozófia, matematika, csillagászat
Akikre hatottKürénéi Szünesziosz
Akik hatottak ráPlatón, Arisztotelész, Plótinosz, Eukleidész, Pergai Apollóniosz, Diophantosz, Klaudiosz Ptolemaiosz, Alexandriai Theón
A Wikimédia Commons tartalmaz Alexandriai Hüpatia témájú médiaállományokat.

Alexandriai Hüpatia vagy Hüpátia (görögül: Ὑπατία; latinul: Hypatia; Alexandria, 355 körül – Alexandria, 415 márciusa) késő antik alexandriai újplatonikus filozófus, matematikus és csillagász volt. A matematikus és csillagász Alexandriai Theón leányaként a görög nyelvű alexandriai tudományos és filozófiai hagyományban működött. Az egyik legkorábbi olyan női matematikus-filozófus, akiről viszonylag részletes ókori és bizánci forrásanyag maradt fenn, noha saját művei önálló formában nem ismertek.[2][3][4]

A főbb források többsége nagy tekintélyű tanítóként mutatja be, aki Platón és Arisztotelész műveit, valamint matematikai és csillagászati tárgyakat magyarázott tanítványainak. A későbbi hagyomány Diophantosz Aritmetikájához, Pergai Apollóniosz Kónikájához, valamint ptolemaioszi csillagászati anyaghoz kapcsolódó magyarázó vagy szöveggondozó munkát tulajdonított neki. A modern kutatás e művek körét óvatosan kezeli: Hüpatia tudományos jelentőségét elsősorban oktatói, kommentátori, szerkesztői és közvetítői tevékenységében látja, nem pedig modern értelemben vett önálló természettudományos felfedezésekben.[5][6][7]

Tanítványai között pogányok és keresztények egyaránt voltak. Legismertebb tanítványa Kürénéi Szünesziosz, a későbbi ptolemaiszi püspök volt, aki leveleiben nagy tisztelettel fordult hozzá. Ez a tanítványi kör különösen fontos a népszerű Hüpatia-kép értelmezéséhez: Hüpatia nem modern ateista racionalista, hanem késő antik pogány újplatonikus filozófus volt, akinek műveltségét keresztény tanítványok és tisztelők is elismerték.[8][9]

Hüpatia 415 márciusában vált városi erőszak áldozatává. Szókratész Szkholasztikosz közel kortárs keresztény egyháztörténész szerint egy Péter nevű lektor vezetésével keresztény férfiak támadták meg, a Kaiszareionba hurcolták és meggyilkolták. A gyilkosság hátterében az Oresztész alexandriai prefektus és Alexandriai Kürillosz püspök közötti várospolitikai-egyházi konfliktus, valamint az a szóbeszéd állhatott, hogy Hüpatia akadályozza a két vezető kibékülését. Közvetlen püspöki parancsra nincs biztos kortárs bizonyíték, de az eset már az ókorban súlyos árnyékot vetett Kürilloszra és az alexandriai egyházra.[10][11]

A kora újkortól kezdve alakját gyakran a vallási fanatizmus, az antik műveltség pusztulása, illetve a nők tudományos szerepvállalása körüli viták jelképeként értelmezték. A modern kutatás ezeket a recepciós rétegeket többnyire elválasztja a forrásokból rekonstruálható történeti Hüpatiától. Halála nem a „tudomány és vallás” elvont összecsapásaként, hanem a késő antik Alexandria erőszakos városi, vallási és politikai viszonyai között értelmezhető.[12][13][14]

Neve és születési ideje

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevének görög alakja Ὑπατία, latin alakja Hypatia. Magyarul a szakirodalomban és ismeretterjesztő irodalomban egyaránt előfordul a Hüpatia és a hosszú magánhangzós Hüpátia forma.

Születési ideje bizonytalan. A régebbi irodalomban gyakran 370 körüli dátum szerepelt, de több újabb kutató korábbra, a 350-es évek közepére vagy a 360-as évek elejére teszi születését. A kérdésben nincs pontos ókori adat, ezért a datálás közvetett következtetéseken alapul: apja, Theón működésének idején, Hüpatia tanítói tekintélyén, Szünesziosz tanulóévein és azon, hogy 415-ben már hosszabb ideje ismert és nagy tekintélyű filozófusként jelenik meg.[15][16][17]

A 355 körüli dátum ma valószínűbbnek tűnik, mint a 370 körüli születés, mert jobban illeszkedik ahhoz a képhez, amely szerint Hüpatia halálakor nem fiatal tanító, hanem érett, tekintélyes és régóta működő alexandriai filozófus volt.

Források Hüpatia életéhez

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hüpatia életéről kevés közvetlen adat maradt fenn. Saját írásai nem ismertek önálló szerzői formában, tanítását és munkásságát pedig főként tanítványi levelekből, késő antik egyháztörténeti beszámolókból, bizánci lexikonokból és későbbi krónikákból lehet rekonstruálni. Ez a forráshelyzet magyarázza, hogy alakja már az ókor végétől különböző értelmezési hagyományok hordozója lett.[18][19]

A legközvetlenebb forráscsoportot Kürénéi Szünesziosz levelei alkotják. Szünesziosz előbb Hüpatia tanítványa volt Alexandriában, később keresztény püspök lett Ptolemaiszban. Levelei nem adnak rendszeres életrajzot, és Hüpatia haláláról sem számolnak be; Szünesziosz valószínűleg 413 körül, tehát a gyilkosság előtt halt meg.[20][21]

A levelek értéke elsősorban abban áll, hogy Hüpatiát élő tanítványi és elitkapcsolati háló középpontjában mutatják. Szünesziosz tudományos, filozófiai és gyakorlati ügyekben is hozzá fordult: egyik levelében hidroszkóp készítését kérte tőle, az asztrolábiumról szóló értekezésében pedig tanárától szerzett matematikai és csillagászati ismereteire utalt. Ezek a levelek retorikailag formált késő antik irodalmi szövegek, ezért nem minden részletük kezelhető közvetlen életrajzi adatként, de Hüpatia tanítói tekintélyét világosan tanúsítják.[22][23][24]

Szókratész Szkholasztikosz

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szókratész Szkholasztikosz konstantinápolyi keresztény egyháztörténész Egyháztörténet című művének hetedik könyve a legfontosabb közel kortárs elbeszélő forrás. Műve 439 körül készült el, tehát körülbelül két évtizeddel Hüpatia halála után. Szókratész nem szemtanúként beszél, de időben közel áll az eseményekhez, és keresztény szerzőként különösen figyelemre méltó, hogy a gyilkosságot kifejezetten elítéli.[25][26]

Szókratész szerint Hüpatia műveltsége és önuralma miatt nagy tiszteletnek örvendett. Nyilvánosan is megjelent a városi vezetők előtt, és Oresztész prefektussal való kapcsolata miatt egyesek azt híresztelték róla, hogy ő akadályozza Oresztész és Kürillosz kibékülését. A támadók vezetőjeként Szókratész Péter nevű lektort nevezi meg. Nem állítja, hogy Kürillosz közvetlenül parancsot adott volna a támadásra, de az eseményt a püspök és a prefektus közötti konfliktus közvetlen összefüggésében tárgyalja.

Damaszkiosz, a Szuda és a bizánci hagyomány

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 5–6. század fordulóján működő Damaszkiosz újplatonikus filozófus Iszidórosz élete című művében Hüpatiát a filozófiai élet kiváló képviselőjeként, Kürilloszt pedig irigységtől vezérelt ellenfélként ábrázolta. Műve elveszett, de részletei későbbi bizánci összeállításokban, különösen a Szuda-lexikonban maradtak fenn. Damaszkiosz fontos, de Szókratészhez képest időben távolabbi forrás, és egy pogány újplatonikus emlékezeti hagyományt képvisel.[27][28]

A Szuda-lexikon Hüpatiának tulajdonított műveket is felsorol: Diophantoszhoz, Apollónioszhoz és csillagászati anyaghoz kapcsolódó munkákat. Mivel a Szuda 10. századi bizánci lexikon, nem közvetlen forrás, de gyakran korábbi, mára elveszett anyagokat őriz. Hüpatia forrástörténetéhez más bizánci szerzők is kapcsolódnak: a későbbi hagyományban Phótiosz Bibliothékéje, valamint krónikai és lexikográfiai összeállítások is közvetítettek róla szóló adatokat.[29]

A milétoszi Hészükhioszhoz köthető hagyomány különösen fontos, mert nem kizárólag Kürillosz személyére vezeti vissza a gyilkosságot, hanem az alexandriaiak indulatos és erőszakos városi magatartását is felelőssé teszi. Ezzel már a késő antik és bizánci emlékezetben is megjelent az a magyarázat, amely Hüpatia halálát Alexandria sajátos városi erőszakkultúrájába illesztette.[30]

Nikiûi János 7. századi egyiptomi püspök Krónikája a legnyíltabban ellenséges elbeszélés Hüpatiáról. Ebben Hüpatia pogány varázslónőként jelenik meg, aki mágikus praktikákkal téveszti meg Oresztészt és a várost. A beszámoló a gyilkosságot nem elítélő, hanem győzelmi hangnemben adja elő.[31][32]

A mű több mint két évszázaddal az események után keletkezett, hiányosan és fordításokon keresztül maradt fenn, ezért forráskritikai óvatossággal használható. Jelentősége abban áll, hogy megmutatja: a későbbi egyiptomi keresztény emlékezet egy részében Hüpatia már nem tisztelt filozófusként, hanem a pogányság és az Oresztészhez kötődő városi ellenállás jelképéként szerepelt.

Alexandria a késő ókorban

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hüpatia életének megértéséhez elengedhetetlen Alexandria késő antik társadalmi és politikai közegének ismerete. A város a Római Birodalom, majd a Keletrómai Birodalom egyik legfontosabb nagyvárosa volt, jelentős görög, egyiptomi, zsidó és keresztény népességgel. A 4–5. században Alexandria nem csupán tudományos és kereskedelmi központ volt, hanem gyakori városi zavargások, vallási konfliktusok és politikai erőpróbák színtere is.[33]

A város püspöke a 4–5. századra nem pusztán liturgikus és tanító szereplő volt, hanem egyre nagyobb társadalmi, intézményi és politikai befolyással rendelkező vezető. A császári közigazgatást képviselő prefektus és az alexandriai püspök között ezért könnyen kialakulhatott hatásköri feszültség. Hüpatia halálának hátterében sem egyszerűen „pogányság és kereszténység”, még kevésbé „tudomány és vallás” elvont ellentéte állt, hanem egy konkrét városi hatalmi konfliktus: Oresztész prefektus és Kürillosz püspök rivalizálása egy olyan városban, ahol a politikai mozgósítás gyakran utcai erőszakkal járt.[34][35]

Oresztész maga is keresztény volt, ezért a konfliktus nem írható le pogány államhatalom és keresztény egyház egyszerű szembenállásaként. Hüpatia pogány újplatonikus maradt, de keresztény tanítványai és tisztelői is voltak. Ez a tény árnyalja a népszerű képet, amelyben a keresztények egységesen ellenségesek lettek volna a filozófiai műveltséggel szemben. A valóságban a késő antik Alexandria keresztény és pogány értelmiségi körei között sokkal összetettebb kapcsolat állt fenn.

Alexandriában a vallási közösségek közötti feszültségek sem Hüpatia ügyével kezdődtek. Kürillosz püspökségének első éveiben a novatiánus keresztényekkel és a zsidó közösséggel is konfliktusok robbantak ki. Szókratész Szkholasztikosz beszámol arról, hogy a zsidókkal való összecsapások után Kürillosz hívei elfoglalták a zsinagógákat, és a zsidókat kiűzték a városból. Oresztész prefektus ezt a császári közigazgatás sérelmének tekintette, ami tovább mélyítette a püspök és a prefektus közötti ellentétet.[36][37]

Családja és képzése

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hüpatia apja, Alexandriai Theón matematikus és csillagász volt, aki Eukleidész és Klaudiosz Ptolemaiosz műveihez kapcsolódó kommentárjairól és szöveggondozó munkájáról ismert. Hüpatia anyjáról és esetleges testvéreiről nem maradt fenn megbízható adat. Valószínű, hogy alapvető matematikai és csillagászati képzését apjától kapta, de ennek részleteit a források nem ismertetik.[38][39]

Egyes régebbi vagy népszerűsítő elbeszélések szerint Hüpatia Athénben is tanult, erre azonban nincs erős ókori bizonyíték. A megbízhatóbb kép szerint Alexandriában nőtt fel és ott működött. A város még a klasszikus hellenisztikus Mouseion és könyvtár fénykorának elmúltával is jelentős oktatási és tudományos központ maradt, ahol a görög matematikai, csillagászati és filozófiai hagyományok tovább éltek.[40][41]

Filozófiai tanítása

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szókratész Szkholasztikosz szerint Hüpatia „Platón és Plótinosz tanítását” követte. Ez nem hivatalos egyetemi tanszéket jelentett, hanem filozófiai hagyományhoz tartozást és tanítói gyakorlatot. A modern kutatás Szünesziosz levelei és Szókratész beszámolója alapján olyan alexandriai újplatonikus tanítóként rekonstruálja Hüpatiát, akinek köre elsősorban a platonikus metafizikára, a matematikai műveltségre és az etikai önformálásra épült.[42][43]

Az újplatonikus gondolkodásban a filozófia célja nem csupán fogalmi ismeret, hanem a lélek felemelkedése és megtisztulása volt. A valóságot hierarchikus rendben szemlélték: az érzéki világ fölött állt az értelem világa, legfelül pedig az isteni eredet vagy „Egy” állt. A matematika ebben a hagyományban nem pusztán számolási technika volt, hanem a rend, arányosság és kozmikus szerkezet szemléletére nevelő tudomány. Ezért a geometria és a csillagászat a filozófiai képzés szerves részét alkotta.[44][45]

Hüpatia filozófiai irányát a kutatás gyakran megkülönbözteti a későbbi újplatonizmus erősebben teurgikus vonalától. A teurgia olyan rituális-vallási gyakorlatokat jelentett, amelyekkel a késő antik platonikusok egy része az isteni világgal való kapcsolatot kívánta előmozdítani. Hüpatia köréből inkább az intellektuális fegyelem, a matematikai képzés és az erkölcsi önuralom hangsúlyai ismerhetők. Mivel saját filozófiai művei nem maradtak fenn, tanításának részletei csak közvetetten rekonstruálhatók.[46][47]

Tanítványai és társadalmi kapcsolatai

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hüpatia tanítványai közül név szerint legjobban Szünesziosz ismert. Levelei tanárát nagy tekintélyű, személyes tiszteletnek örvendő filozófusként mutatják be. Szünesziosz későbbi püspöksége különösen fontos: példája jelzi, hogy a platonikus filozófiai műveltség és a keresztény egyházi pálya a késő antik világban nem feltétlenül zárta ki egymást. Szünesziosz több kérdésben megőrizte platonikus filozófiai érdeklődését, miközben keresztény püspökként működött.[48][49]

Szókratész szerint Hüpatia nyilvánosan is megjelent a városi vezetők előtt, és műveltsége, önuralma miatt tisztelet övezte. Ez a késő antik társadalomban kivételesnek számított, mert a filozófiai iskolák vezetői és nyilvános tanítói általában férfiak voltak. Kivételességét azonban nem célszerű modern politikai kategóriákba átfordítani: tekintélye a kor filozófiai ideáljából, tanítói köréből, személyes erényességének hírnevéből és elitkapcsolataiból fakadt.[50][51]

Tudományos és kommentátori munkássága

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hüpatia műveiről főként a Szuda-lexikon tudósítása, Theón fennmaradt munkái, Szünesziosz levelei és modern filológiai rekonstrukciók alapján van tudomásunk. A neki tulajdonított írások nem maradtak fenn önálló szerzői formában. Munkásságát ezért elsősorban a késő antik kommentátori és oktatói kultúra keretében kell értelmezni.[52][53]

A kommentárírás a késő ókorban nem másodlagos vagy pusztán iskolás tevékenység volt. A tudományos és filozófiai munka egyik fő formáját jelentette: a szerzők régi tekintélyes műveket magyaráztak, javítottak, rövidítettek, taníthatóvá tettek és új szellemi környezetben értelmeztek. Ebben a kultúrában Hüpatia a klasszikus matematikai és csillagászati hagyomány egyik jelentős alexandriai közvetítője lehetett.

Diophantosz Aritmetikája

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hagyomány szerint Hüpatia kommentárt írt Diophantosz Aritmetikájához. Diophantosz műve az ókori algebrai gondolkodás egyik legfontosabb szövege, amely számtani problémák és egyenletek megoldását tárgyalta. A Hüpatiának tulajdonított kommentár pontos tartalma vitatott. Egyes kutatók szerint későbbi hagyományokban vagy közvetett formában fennmaradhattak olyan elemek, amelyek Hüpatiához köthető magyarázó munkára vezethetők vissza; mások óvatosabbak, mivel közvetlenül hitelesíthető szöveg nem maradt fenn.[54][55]

A fennmaradt bizonyítékok alapján annyi állítható, hogy Hüpatia Diophantosz művéhez kapcsolódó magyarázó vagy szerkesztői tevékenységet végezhetett. Ennek pontos terjedelmét, eredetiségét és későbbi szöveghagyományra gyakorolt hatását nem lehet teljes bizonyossággal megállapítani.

Apollóniosz Kónikája

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szuda Hüpatiának tulajdonította Pergai Apollóniosz Kónikájához írt kommentárját is. Apollóniosz műve a kúpszeletek – az ellipszis, parabola és hiperbola – klasszikus ókori tárgyalása, a görög geometria egyik legnehezebb és legnagyobb hatású teljesítménye. A kommentár elveszett, de a tulajdonítás jelzi, hogy Hüpatia oktatói tevékenysége magas szintű geometriai hagyományhoz kapcsolódott.[56][57]

Ez különösen fontos a népszerű Hüpatia-kép korrekciójához. A források nem modern értelemben vett forradalmi felfedezőként, hanem a klasszikus matematikai szövegek magyarázójaként és továbbadójaként mutatják be. A késő antik tudományosságban azonban éppen ez a szöveggondozó, kommentáló és tanító munka biztosította a régi tudás továbbélését.

Ptolemaiosz és a csillagászati kánon

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szuda Hüpatiának egy csillagászati kánonhoz kapcsolódó munkát is tulajdonít. Ennek értelmezése vitatott: lehetett csillagászati táblázatokhoz kapcsolódó magyarázat, oktatási segédanyag vagy ptolemaioszi csillagászati anyaghoz fűzött kommentár. Theón ismert módon Ptolemaiosz műveihez kapcsolódó munkákat végzett; Hüpatia ebben a ptolemaioszi, geocentrikus csillagászati hagyományban működött.[58][59]

Theón Ptolemaiosz Almagesztjéhez írt kommentárjának egyik kézirati címe Hüpatiához köti a harmadik könyv szövegének revízióját. Alan Cameron értelmezése szerint ez arra utalhat, hogy Hüpatia a ptolemaioszi szöveg ellenőrzésében vagy szerkesztésében vett részt; a részletek azonban nem rekonstruálhatók teljes bizonyossággal. A modern kutatás ezért Hüpatiát nem elsősorban új csillagászati rendszer megalkotójaként, hanem a ptolemaioszi számítási és oktatási hagyomány jelentős alexandriai közvetítőjeként értékeli.[60]

Nincs megbízható bizonyíték arra, hogy Hüpatia a heliocentrikus világkép képviselője lett volna, vagy hogy Johannes Kepler előtt felismerte volna a bolygópályák elliptikus alakját. Ezek a modern populáris kultúrából, különösen az Agora című filmből ismert állítások nem támaszthatók alá ókori forrásokkal. A rendelkezésre álló adatok inkább arra mutatnak, hogy Hüpatia a korabeli művelt csillagászok többségéhez hasonlóan a ptolemaioszi-geocentrikus számítási hagyományban dolgozott.[61]

Hidrométer és asztrolábium

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hüpatiát a későbbi irodalom gyakran a hidrométer és a sík asztrolábium feltalálójaként említi, de ez a megfogalmazás nem felel meg a forrásoknak. A fennmaradt bizonyítékok alapján nem ő találta fel ezeket az eszközöket, hanem ismerte, tanította vagy elkészíttetni tudta őket.

A hidrométer folyadékok sűrűségének mérésére szolgáló eszköz, amely az arkhimédészi felhajtóerő elvén alapul. Szünesziosz egyik levelében Hüpatiától kér egy hidroszkópot, és részletesen leírja, milyen eszközre van szüksége. A levél azt mutatja, hogy Szünesziosz bízott Hüpatia műszaki és matematikai hozzáértésében, de nem bizonyítja, hogy ő találta volna fel az eszközt.[62][63][64]

Az asztrolábium matematikai és csillagászati háttere jóval Hüpatia előtt kialakult. Szünesziosz Az asztrolábiumról című írása azt mutatja, hogy a szerző tanárától szerzett csillagászati és matematikai tudására támaszkodott, amikor egy sík asztrolábiumot készíttetett és ajándékozott. Theónnak is volt asztrolábiumról szóló értekezése, amely elveszett, de későbbi szerzők támaszkodtak rá. Ez valószínűvé teszi, hogy Hüpatia apja köréből ismerte az eszköz matematikai hátterét, és ezt a tudást továbbadta tanítványainak.[65][66][67]

Kürillosz és Oresztész konfliktusa

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alexandriai Kürillosz 412-ben lett Alexandria püspöke, nagybátyja, Teofilosz utódaként. Püspöksége első éveiben több konfliktus is kiéleződött a városban. Szókratész Szkholasztikosz beszámol a novatiánusokkal, a zsidó közösséggel és Oresztész prefektussal kapcsolatos feszültségekről is. Ezekben az epizódokban nem pusztán vallási nézetkülönbségek, hanem városi hatalmi kérdések is szerepet játszottak.[68][69]

A zsidó közösséggel kapcsolatos konfliktus után Oresztész sérelmezte, hogy Kürillosz olyan ügyekbe avatkozik, amelyek a császári közigazgatás hatáskörébe tartoztak. A prefektus és a püspök viszonya ezután tovább romlott. A helyzetet súlyosbította, hogy nitriai szerzetesek vonultak be Alexandriába Kürillosz támogatására. Egyikük, Ammóniosz kővel megsebesítette Oresztészt; a prefektus elfogatta és kivégeztette. Kürillosz egy ideig mártírként próbálta tisztelni Ammónioszt, de a város mérsékeltebb keresztény körei sem támogatták ezt az értelmezést.[70][71]

Hüpatia ebben a feszült helyzetben Oresztész tanácsadójaként vagy legalábbis befolyásos ismerőseként jelent meg. Szókratész szerint gyakori találkozásai a prefektussal azt a gyanút keltették egyesekben, hogy ő akadályozza Kürillosz és Oresztész kibékülését. A gyanú vallási színezetet is kaphatott, mivel Oresztész keresztény volt, Hüpatia pedig pogány filozófus; a források alapján azonban a közvetlen konfliktus várospolitikai természetű volt.

„A filozófus Hüpatia halála Alexandriában”, Louis Figuier 1865-ös illusztrációja. A 19. századi ábrázolások gyakran romantikus és antiklerikális értelmezési keretben mutatták be a történetet.

Hüpatia meggyilkolása 415 márciusában, a nagyböjti időszakban történt. Szókratész Szkholasztikosz szerint néhány indulatoktól vezérelt férfi, Péter nevű lektor vezetésével összeesküdött ellene. Amikor Hüpatia hazafelé tartott, kiragadták járművéből vagy hordszékéből, a Kaiszareionba hurcolták, ott megölték, testét feldarabolták, maradványait pedig elégették.[72][73]

A Kaiszareion eredetileg a császárkultuszhoz kötődő épület volt, amelyet később keresztény templomként használtak. Ez a helyszín is jelzi Alexandria vallási és politikai történetének rétegzettségét: egy korábbi pogány-császári reprezentációs tér a keresztény városi élet részévé vált.[74]

Szókratész a gyilkos eszközt az ostrakon szóval jelöli, amely cserép- vagy éles kerámiadarabot is jelenthet. A részletek értelmezésében a kutatás nem teljesen egységes, de minden korai elbeszélés lincselésről, nem pedig bírósági eljárásról beszél. A test feldarabolása és elégetése a késő antik városi erőszak szélsőséges formái közé tartozott, és Szókratész keresztény történetíróként is botrányos eseménynek tekintette.[75]

Szókratész értelmezése szerint a gyilkosság közvetlen oka nem Hüpatia matematikai vagy csillagászati munkássága volt, hanem az a politikai gyanakvás, amely Oresztészhez fűződő kapcsolata miatt alakult ki. A fennmaradt források alapján halála nem a tudományos tevékenysége elleni eljárásként, hanem városi-politikai lincselésként írható le.

Kürillosz felelősségének kérdése

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kürillosz felelőssége a történet egyik legtöbbet vitatott kérdése. Közvetlen megbízói felelőssége a fennmaradt korai forrásokból nem bizonyítható. Szókratész nem írja, hogy Kürillosz rendelte volna el a támadást, és a támadók vezetőjeként Péter lektort nevezi meg. Ugyanakkor a gyilkosságot Kürillosz és Oresztész konfliktusának összefüggésében tárgyalja, és kijelenti, hogy az eset nagy szégyent hozott Kürilloszra és az alexandriai egyházra.[76][77]

Damaszkiosz későbbi, újplatonikus forrásként erősebben terheli Kürilloszt: nála a püspök irigysége és Hüpatia népszerűsége kap központi szerepet. Nikiûi János ezzel szemben Hüpatiát ellenséges vallási keretben mutatja be, és a gyilkosságot a pogányság maradványai feletti győzelemként értelmezi. A három forrás eltérő szempontjai miatt a modern kutatás különbséget tesz a közvetlen parancs, a politikai felelősség és a tágabb légköri felelősség között.[78][79]

Matthew R. Crawford 2023-as tanulmánya tovább árnyalja a képet. Elemzése szerint Kürillosz egyes szövegeiben olyan erőszakos retorika is megjelenik, amely hozzájárulhatott az ellenséges légkörhöz; ugyanakkor későbbi műveiben több alkalommal kifejezetten elutasította a vallási indíttatású testi erőszakot. Ez nem mentesíti automatikusan Kürilloszt a politikai felelősség vitája alól, de bonyolultabb képet ad róla, mint akár a teljes felmentés, akár a bizonyítatlan közvetlen gyilkossági vád.[80]

A források nem támasztják alá sem azt, hogy Kürillosz közvetlenül elrendelte volna Hüpatia meggyilkolását, sem azt az értelmezést, amely Kürillosz szerepét teljesen leválasztaná a konfliktus politikai légköréről. A gyilkosság az általa vezetett alexandriai egyház és a császári prefektus közötti feszült viszony közegében történt, ezért Kürillosz politikai és erkölcsi felelőssége az ókortól napjainkig visszatérő vitakérdés.

Utóélete és modern értelmezései

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Julius Kronberg Hypatia című festménye (1889). A 19. századi művészetben Hüpatia gyakran a szépség, a pogány műveltség és a tragikus ártatlanság jelképeként jelent meg.

Hüpatia utóélete legalább annyira jelentős, mint töredékesen ismert történeti élete. A késő antik és bizánci források után alakja a kora újkorban, a felvilágosodás idején, majd a 19–20. században újabb és újabb jelentéseket kapott. Az egymással versengő értelmezések gyakran többet árulnak el saját koruk vallási, politikai és kulturális vitáiról, mint a történeti Hüpatiáról.[81][82]

Hüpatia és az alexandriai könyvtár mítosza

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hüpatia alakját a modern kultúrában gyakran összekapcsolták az Alexandriai könyvtár pusztulásával. Ez a kapcsolat történetileg félrevezető. A nagy hellenisztikus könyvtár hanyatlása és pusztulása hosszú, több évszázados folyamat volt, amely jóval Hüpatia élete előtt elkezdődött. A 391 körül lerombolt alexandriai Szerapeion valóban kapcsolódott egykor könyvgyűjteményhez vagy „leánykönyvtárhoz”, de nincs megbízható bizonyíték arra, hogy Hüpatia idejében még a klasszikus alexandriai nagykönyvtár működött volna.[83][84][85]

A könyvtár-mítosz főként modern elbeszélésekben vált népszerűvé. Carl Sagan Kozmosz című sorozata Hüpatiát az alexandriai könyvtár utolsó tudósaként mutatta be, és halálát a tudományos örökség keresztény elpusztításának drámai jelképeként használta. A modern tudománytörténeti kritika ezt az ábrázolást pontatlannak tartja. Hüpatia valóban a késő antik alexandriai tudományos-filozófiai hagyomány jelentős képviselője volt, de nem a klasszikus nagykönyvtár utolsó őre, és halála nem azonosítható az ókori tudomány végével.[86][87]

Felvilágosodás kori és antiklerikális értelmezések

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A felvilágosodás korában Hüpatia a vallási fanatizmus áldozataként, az antik tudományosság és racionalitás mártírjaként jelent meg. Edward Gibbon A Római Birodalom hanyatlása és bukása című művében a történetet a kereszténység térhódításához kapcsolódó civilizációs hanyatlás példájaként használta. John Toland 18. századi műve még közvetlenebbül antiklerikális és katolikusellenes keretben ábrázolta, Kürilloszt pedig a papi kegyetlenség szimbólumává tette.[88]

Ez az értelmezési hagyomány nagy hatással volt a modern populáris kultúrára, de történetileg problematikus. A források nem támasztják alá, hogy Hüpatia halála a tudomány és a kereszténység általános konfliktusának következménye lett volna. A legfontosabb közel kortárs keresztény forrás, Szókratész Szkholasztikosz maga is elítéli a gyilkosságot, Hüpatia keresztény tanítványai pedig tisztelettel fordultak hozzá. Ezért a modern szakirodalom általában elválasztja a történeti eseményt a későbbi polemikus felhasználásoktól.[89][90]

Romantikus, feminista és szekuláris ikon

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 19. században Hüpatia romantikus hősnőként is népszerűvé vált. Charles Kingsley Hypatia, or New Foes with an Old Face című 1853-as regénye nagy hatású, de erősen fikcionalizált mű volt, amely a viktoriánus vallási, nemi és kulturális konfliktusokat vetítette vissza az 5. századi Alexandriába. Magyarul a regény 1904-ben jelent meg a Franklin-Társulatnál, Zigány Árpád fordításában és átdolgozásában.[91][92]

A romantikus és későbbi feminista ábrázolások gyakran fiatal, szép, ártatlan és tragikus nőként mutatták be Hüpatiát. A források valóban hangsúlyozzák erényét, önuralmát és filozófusi tekintélyét, de életkoráról és külsejéről nem adnak olyan biztos képet, amely igazolná a 19. századi művészeti ábrázolások részleteit. A szüzességéről és egy belé szerelmes tanítványról szóló későbbi anekdoták a filozófiai önuralom és a testi vágyak fölötti uralom késő antik irodalmi eszményéhez tartoznak, ezért óvatosan kezelendők.[93][94]

A 20. századtól kezdve Hüpatia a nők tudománytörténeti jelenlétének, a feminista filozófiának és a szekuláris racionalizmusnak is jelképévé vált. Ezek az értelmezések érthetően hangsúlyozzák, hogy egy nő a késő antik világban kivételes tudományos és filozófiai tekintélyre tett szert. A történeti pontosság szempontjából azonban fontos, hogy Hüpatia nem modern ateista, nem felvilágosodás kori szabadgondolkodó, hanem késő antik pogány újplatonikus filozófus volt.

2009-ben Alejandro Amenábar rendezésében Agora címmel film készült Hüpatia életéről, Rachel Weisz főszereplésével. A film látványosan mutatja be Alexandria vallási és politikai konfliktusait, de több fontos ponton eltér a történeti forrásoktól. Hüpatiát a modern tudományos racionalitás előfutáraként jeleníti meg, és olyan csillagászati felismeréseket tulajdonít neki, amelyekre nincs ókori bizonyíték. Különösen problematikus a heliocentrikus és elliptikus bolygópályákkal kapcsolatos ábrázolás.[95][96]

Az Agora érdeme, hogy a történetet nem pusztán egyetlen gyilkossági jelenetre szűkíti, hanem Alexandria erőszakos városi közegét is megpróbálja bemutatni. Alapképlete azonban – a racionális filozófia és a vallási fanatizmus drámai szembeállítása – sok tekintetben a felvilágosodás kori Hüpatia-mítoszt folytatja.

Emlékezete a művészetben és a tudományban

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
E vitatott modern azonosítás szerint Raffaello Az athéni iskola című freskójának egyik alakja Hüpatiát ábrázolhatja.
  • Nevét viseli a Hold egyik becsapódási krátere, a Hüpatia-kráter. A közelében Theónról, Kürilloszról és Teofiloszról elnevezett kráterek is találhatók.
  • A Holdon található a Hüpatia Rimae nevű rianásrendszer is, a Mare Tranquillitatis közelében.
  • Róla nevezték el a 238 Hypatia kisbolygót.[97]
  • Nevét viseli a Hypatia: A Journal of Feminist Philosophy című, feminista filozófiával foglalkozó nemzetközi szakfolyóirat.[98]
  • Az Adobe Hypatia Sans Pro néven betűcsaládot nevezett el róla.
  • Charles William Mitchell 1885-ös festménye Hüpatiát a Kaiszareionban, meggyilkolása előtti pillanatban ábrázolja. A kép a 19. századi romantikus Hüpatia-kultusz egyik legismertebb alkotása.
  • Jules Maurice Gaspard 1908-as fantáziarajza az egyik legelterjedtebb modern portréja, de nem történeti arckép.
  • Egyes modern értelmezések szerint Raffaello Az athéni iskola című freskójának egyik alakja Hüpatiát ábrázolhatja, de ez vitatott azonosítás, nem biztos művészettörténeti tény.[99]
  • Az NBC A Jó Hely című sorozatában Lisa Kudrow alakította Hüpatiát a negyedik évad Patty című epizódjában.[100]

Történeti jelentősége

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hüpatia jelentősége több rétegből áll. Matematikusként és csillagászként a késő antik alexandriai kommentátori és oktatói hagyomány egyik utolsó nagy ismert alakja volt. Filozófusként olyan újplatonikus tanítói kört vezetett, amelyben a pogány és keresztény művelt elit tagjai egyaránt részt vehettek. Nőként kivételes nyilvános tekintélyt szerzett egy olyan világban, amelyben a formális tudományos és filozófiai tekintély többnyire férfiakhoz kötődött.

Tudománytörténeti jelentősége nem abban áll, hogy bizonyíthatóan új műszereket vagy új kozmológiai rendszert alkotott volna, hanem abban, hogy a klasszikus görög matematikai és csillagászati hagyományt a késő antik kommentátori kultúra eszközeivel őrizte, magyarázta és továbbadta. A kommentár, a szöveggondozás és a tanítás a korszak tudományosságának központi formái közé tartozott.

Halála történeti jelentősége nem abban áll, hogy vele „meghalt” volna az ókori tudomány, hanem abban, hogy egy késő antik nagyváros vallási, politikai és társadalmi erőszakának egyik legjobban ismert áldozata lett. A gyilkosság egyszerre mutatja Alexandria konfliktusos városi kultúráját, a püspöki hatalom növekedésével járó feszültségeket, valamint azt, hogy a filozófiai tekintély politikai konfliktushelyzetben veszélyessé válhatott.

A későbbi Hüpatia-mítoszok – a pogány mártír, a tudomány vértanúja, a feminista előkép, a szekuláris szent vagy a kereszténység áldozata – valós történeti elemekből indultak ki, de gyakran túlterhelték a forrásokból ténylegesen megismerhető személyt. A modern forráskritikus szemlélet egyszerre ismeri el Hüpatia kivételes műveltségét és tragikus halálát, valamint elutasítja a történet leegyszerűsítő antiklerikális vagy apologetikus kisajátítását.

  1. ↑ "City and School in Late Antique Athens and Alexandria". University of California Press. 2006. 197–198. o.
  2. ↑ Watts 2017 11–16. o.
  3. ↑ Dzielska 1995 66–70. o.
  4. ↑ Cameron 2016 185–204. o.
  5. ↑ Whitfield 1995 14–21. o.
  6. ↑ Cameron 2016 185–204. o.
  7. ↑ Deakin 2007 82–91. o.
  8. ↑ Szünesziosz-levelek 15., 16., 81., 124. és 154. levél
  9. ↑ Watts 2017 34–51. o.
  10. ↑ Vanyó & Baán 1984 431–432. o.
  11. ↑ Norman & Petkas 2020 249–253., 255–284. o.
  12. ↑ Haas 1997 285–316. o.
  13. ↑ Lindberg 2009 8–18. o.
  14. ↑ Whitfield 1995 14–16. o.
  15. ↑ Watts 2017 11–16. o.
  16. ↑ Dzielska 1995 66–70. o.
  17. ↑ Deakin 2007 51–58. o.
  18. ↑ Cameron 2016 185–204. o.
  19. ↑ Norman & Petkas 2020 1–24. o.
  20. ↑ Dzielska 1995 78–81. o.
  21. ↑ Watts 2017 34–51. o.
  22. ↑ Szünesziosz-levelek 15. levél
  23. ↑ Szünesziosz-értekezés Az asztrolábiumról
  24. ↑ Norman & Petkas 2020 235–246. o.
  25. ↑ Vanyó & Baán 1984 431–432. o.
  26. ↑ Norman & Petkas 2020 249–250., 255–284. o.
  27. ↑ Norman & Petkas 2020 247. o.
  28. ↑ Cameron 2016 185–204. o.
  29. ↑ Whitfield 1995 14–16. o.
  30. ↑ Norman & Petkas 2020 248. o.
  31. ↑ Norman & Petkas 2020 251–253. o.
  32. ↑ Charles, R. H. (1916). The Chronicle of John, Bishop of Nikiu (angol nyelven). London: Williams & Norgate.
  33. ↑ Haas 1997 1–40., 285–316. o.
  34. ↑ Haas 1997 285–316. o.
  35. ↑ Watts 2017 100–121. o.
  36. ↑ Vanyó & Baán 1984 429–431. o.
  37. ↑ Haas 1997 295–305. o.
  38. ↑ Deakin 2007 51–72. o.
  39. ↑ Cameron 2016 185–204. o.
  40. ↑ Dzielska 1995 66–70. o.
  41. ↑ Cameron 2016 185–204. o.
  42. ↑ Watts 2017 52–75. o.
  43. ↑ Dzielska 1995 43–65. o.
  44. ↑ Watts 2017 52–75. o.
  45. ↑ Whitfield 1995 17–20. o.
  46. ↑ Dzielska 1995 43–65. o.
  47. ↑ Watts 2017 52–75. o.
  48. ↑ Watts 2017 34–51. o.
  49. ↑ Szünesziosz-levelek 81., 124. és 154. levél
  50. ↑ Vanyó & Baán 1984 431–432. o.
  51. ↑ Dzielska 1995 72–78. o.
  52. ↑ Cameron 2016 185–204. o.
  53. ↑ Whitfield 1995 17–20. o.
  54. ↑ Deakin 2007 82–91. o.
  55. ↑ Cameron 2016 185–204. o.
  56. ↑ Whitfield 1995 17–20. o.
  57. ↑ Deakin 2007 82–91. o.
  58. ↑ Cameron 2016 185–204. o.
  59. ↑ Whitfield 1995 17–20. o.
  60. ↑ Cameron 2016 185–204. o.
  61. ↑ Theodore 2016 178–184. o.
  62. ↑ Szünesziosz-levelek 15. levél
  63. ↑ Norman & Petkas 2020 235–244. o.
  64. ↑ Bensaude-Vincent, Bernadette (2000). "The Chemist's Balance for Fluids: Hydrometers and Their Multiple Identities, 1770–1810". In Holmes, Frederic L.; Levere, Trevor H. (eds.). Instruments and Experimentation in the History of Chemistry (angol nyelven). Cambridge, Massachusetts: The MIT Press. 153. o. ISBN 0-262-08282-9.
  65. ↑ Szünesziosz-értekezés Az asztrolábiumról
  66. ↑ Deakin 2007 102–108. o.
  67. ↑ Krebs, Robert E. (2004). "Astrolabe". Groundbreaking Scientific Experiments, Inventions, and Discoveries of the Middle Ages and the Renaissance (angol nyelven). New York: Greenwood. 196–197. o. ISBN 978-0-313-32433-8.
  68. ↑ Vanyó & Baán 1984 429–432. o.
  69. ↑ Haas 1997 295–316. o.
  70. ↑ Vanyó & Baán 1984 430–431. o.
  71. ↑ Haas 1997 305–310. o.
  72. ↑ Vanyó & Baán 1984 431–432. o.
  73. ↑ Norman & Petkas 2020 249–250., 255–284. o.
  74. ↑ Haas 1997 150–154., 306–310. o.
  75. ↑ Norman & Petkas 2020 271–280. o.
  76. ↑ Vanyó & Baán 1984 431–432. o.
  77. ↑ Norman & Petkas 2020 249–250. o.
  78. ↑ Norman & Petkas 2020 247–253. o.
  79. ↑ Cameron 2016 185–204. o.
  80. ↑ Crawford 2023 1–21. o.
  81. ↑ Whitfield 1995 14–16. o.
  82. ↑ Cameron 2016 185–204. o.
  83. ↑ Haas 1997 129–172. o.
  84. ↑ Lindberg 2009 8–18. o.
  85. ↑ Watts 2017 12–14., 114–121. o.
  86. ↑ Whitfield 1995 14–16. o.
  87. ↑ Lindberg 2009 8–18. o.
  88. ↑ Whitfield 1995 14–16. o.
  89. ↑ Whitfield 1995 14–16. o.
  90. ↑ Lindberg 2009 8–18. o.
  91. ↑ Kingsley, Charles (1853). Hypatia, or New Foes with an Old Face (angol nyelven). London: Macmillan.
  92. ↑ Whitfield 1995 14–16. o.
  93. ↑ Dzielska 1995 72–78. o.
  94. ↑ Cameron 2016 185–204. o.
  95. ↑ Theodore 2016 178–184. o.
  96. ↑ "Agora (2009)" (angol nyelven). IMDb.
  97. ↑ "238 Hypatia" (angol nyelven). NASA/JPL Small-Body Database.
  98. ↑ "Hypatia" (angol nyelven). Cambridge University Press.
  99. ↑ "A Case of Shifting Identities in Raphael's School of Athens" (PDF) (angol nyelven). Bridges Archive.
  100. ↑ "The Good Place S4 E12: Patty" (angol nyelven). IMDb.

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]