Bázel–ferrara–firenzei zsinat

Bázel–ferrara–firenzei zsinat
Dátum	1439. február 26. - 1445. augusztus
Elismerte	Katolikus egyház
Előző zsinat	Konstanzi zsinat
Következő zsinat	V. lateráni zsinat
Összehívó	V. Márton pápa
Elnöklő	Julian Cesarini bíboros, majd IV. Jenő pápa
Résztvevők	A zsinat végére 117 latin és 31 görög püspök
Viták témája	A husziták, a kelet-nyugati egyházszakadás megszüntetése
Dokumentumok és nyilatkozatok	több pápai bulla és dekrétum, mint például a görögökkel, az örményekkel, a koptokkal és az etiópokkal való egyesülésről
Időrendi lista

A XV. században a Bizáncot – és Európát – közvetlen közelről fenyegető oszmán török terjeszkedés IV. Jenő pápát arra késztette, hogy az 1431-ben Bázelbe, 1438-ban Ferrarába, végül Firenzébe 1439-ben összehívott 1442-ig tartó zsinaton tárgyalásokat folytasson a keleti (görög) kereszténység képviselőivel a négyszáz évvel azelőtt kettészakadt egyház egyesítéséről.

A római pápa a keresztény egységet, persze, mint az epheszoszi zsinat (449) Leo pápája óta mindig, csak a saját egyházfősége alatt tudta elképzelni. Magasra szárnyaló elképzeléseiben be akarta vonni ebbe az egységbe a keleti keresztény egyházakat is. A tervezett egység első lépése a firenzei unio megkötése volt Róma (IV. Jenő) és Konstantinápoly (VIII. János bizánci császár) között. A zsinat résztvevői elfogadták, hogy Róma püspöke, a pápa lesz az egész keresztény egyház feje. Az egyezményhez csatlakozott az orosz egyház, az örmény egyház egy része, a koptok, a szír jakobiták és nesztoriánusok kisebb csoportjai stb. (1439).

Az egység azonban röviddel a zsinat bezárása után felbomlott, az egyesülés további lépéseit megakadályozta az Oszmán török hódítás. A zsinati határozatot aláíró keletiek közül többen Rómába emigráltak, köztük volt Ióannész Bésszarion, akinek jelentős szerepe volt a görög kéziratok megmentésében, Bizáncot elfoglalták a törökök (1453), az orosz és a keleti egyházak szakítottak Rómával, már csak azért is, mert közéjük állt, földrajzi értelemben, az Oszmán birodalom.

Bár a zsinat a célját nem érte el, a kialakult egyezség mégis alapja lett az évszázadokkal később például Magyarországon létrejött unióknak: Ezek szerint a keletiek elismerik a római pápa főségét, a primátust, a Filioque-tant, vagyis, hogy a Szentlélek a Fiútól is származik, a tisztítóhely létét, valamint azt, hogy az ostya és a kovászos kenyér egyaránt érvényes anyaga az Oltáriszentségnek. Viszont a keletiek változatlanul megtarthatják szertartásukat. Papjaik elnyerik mindazon jogokat és kiváltságokat, melyek hazánkban a római katolikus lelkészeket megilletik. A XVIII. században e feltételek mentén csatlakozott Rómához a Munkácsi püspökség.

Források

• Dr. Pirigyi István: A görög katolikus magyarság története.