Bázel–ferrara–firenzei zsinat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bázel–ferrara–firenzei zsinat
Dátum 1439. február 26.1445 augusztusa
Elismerte Katolikus egyház
Előző zsinat Konstanzi zsinat
Következő zsinat V. lateráni zsinat
Összehívó V. Márton pápa
Elnöklő Julian Cesarini bíboros, majd IV. Jenő pápa
Résztvevők A zsinat végére 117 latin és 31 görög püspök
Viták témája A husziták, a kelet-nyugati egyházszakadás megszüntetése
Dokumentumok és nyilatkozatok több pápai bulla és dekrétum, mint például a görögökkel, az örményekkel, a koptokkal és az etiópokkal való egyesülésről
Időrendi lista

A XV. században a Bizáncot – és Európát – közvetlen közelről fenyegető oszmán török terjeszkedés IV. Jenő pápát arra késztette, hogy az 1431-ben Bázelbe, 1438-ban Ferrarába, végül Firenzébe 1439-ben összehívott 1442-ig tartó zsinaton tárgyalásokat folytasson a keleti (görög) kereszténység képviselőivel a négyszáz évvel azelőtt kettészakadt egyház egyesítéséről.

A római pápa a keresztény egységet, persze, mint az epheszoszi zsinat (449) Leo pápája óta mindig, csak a saját egyházfősége alatt tudta elképzelni. Magasra szárnyaló elképzeléseiben be akarta vonni ebbe az egységbe a keleti keresztény egyházakat is. A tervezett egység első lépése a firenzei unio megkötése volt Róma (IV. Jenő) és Konstantinápoly (VIII. János bizánci császár) között. A zsinat résztvevői elfogadták, hogy Róma püspöke, a pápa lesz az egész keresztény egyház feje. Az egyezményhez csatlakozott az orosz egyház, az örmény egyház egy része, a koptok, a szír jakobiták és nesztoriánusok kisebb csoportjai stb. (1439).

Az egység azonban röviddel a zsinat bezárása után felbomlott, az egyesülés további lépéseit megakadályozta az Oszmán török hódítás. A zsinati határozatot aláíró keletiek közül többen Rómába emigráltak, köztük volt Ióannész Bésszarion, akinek jelentős szerepe volt a görög kéziratok megmentésében, Bizáncot elfoglalták a törökök (1453), az orosz és a keleti egyházak szakítottak Rómával, már csak azért is, mert közéjük állt, földrajzi értelemben, az Oszmán birodalom.

Bár a zsinat a célját nem érte el, a kialakult egyezség mégis alapja lett az évszázadokkal később például Magyarországon létrejött unióknak: Ezek szerint a keletiek elismerik a római pápa főségét, a primátust, a Filioque-tant, vagyis, hogy a Szentlélek a Fiútól is származik, a tisztítóhely létét, valamint azt, hogy az ostya és a kovászos kenyér egyaránt érvényes anyaga az Oltáriszentségnek. Viszont a keletiek változatlanul megtarthatják szertartásukat. Papjaik elnyerik mindazon jogokat és kiváltságokat, melyek hazánkban a római katolikus lelkészeket megilletik. A XVIII. században e feltételek mentén csatlakozott Rómához a Munkácsi püspökség.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]