Bázel–ferrara–firenzei zsinat
| Bázel–ferrara–firenzei zsinat | |
| Dátum | 1439. február 26. – 1445 augusztusa |
| Elismerte | Katolikus egyház |
| Előző zsinat | Konstanzi zsinat |
| Következő zsinat | V. lateráni zsinat |
| Összehívó | V. Márton pápa |
| Elnöklő | Julian Cesarini bíboros, majd IV. Jenő pápa |
| Résztvevők | A zsinat végére 117 latin és 31 görög püspök |
| Viták témája | A husziták, a kelet-nyugati egyházszakadás megszüntetése |
| Dokumentumok és nyilatkozatok | több pápai bulla és dekrétum, mint például a görögökkel, az örményekkel, a koptokkal és az etiópokkal való egyesülésről |
| Időrendi lista | |
A XV. században a Bizáncot – és Európát – közvetlen közelről fenyegető oszmán török terjeszkedés IV. Jenő pápát arra késztette, hogy az 1431-ben Bázelbe, 1438-ban Ferrarába, végül Firenzébe 1439-ben összehívott 1442-ig tartó zsinaton tárgyalásokat folytasson a keleti (görög) kereszténység képviselőivel a négyszáz évvel azelőtt kettészakadt egyház egyesítéséről.
A római pápa a keresztény egységet, mint az epheszoszi zsinat (449) Leó pápája óta mindig – a korai keresztény korszak Rómát "az egyenlők közt elsőnek" elismerő (de akkoriban még kiépített hatalmi rendszert nem jelentő) hagyományára alapozva – saját egyházfősége alatt tudta elképzelni. A tervezett egység első lépése a firenzei unió megkötése volt Róma (IV. Jenő) és Konstantinápoly (VIII. János bizánci császár) között. A zsinat résztvevői elfogadták, hogy Róma püspöke, a pápa lesz az egész keresztény egyház feje. Az egyezményhez csatlakozott az orosz egyház, az örmény egyház egy része, a koptok, a szír jakobiták és nesztoriánusok kisebb csoportjai stb. (1439).
Az egység azonban röviddel a zsinat bezárása után felbomlott, az egyesülés további lépéseit megakadályozta az oszmán török hódítás. A zsinati határozatot aláíró keletiek közül többen Rómába emigráltak, köztük volt Ióannész Bésszarion, akinek jelentős szerepe volt a görög kéziratok megmentésében, Bizáncot elfoglalták a törökök (1453), az orosz és a keleti egyházak szakítottak Rómával, már csak azért is, mert közéjük állt, földrajzi értelemben, az Oszmán birodalom.
Bár a zsinat a célját nem érte el, a kialakult egyezség mégis alapja lett az évszázadokkal később például Magyarországon létrejött unióknak: Ezek szerint a keletiek elismerik a római pápa főségét, a primátust, a Filioque-tant, vagyis, hogy a Szentlélek a Fiútól is származik, a tisztítóhely létét, valamint azt, hogy az ostya és a kovászos kenyér egyaránt érvényes anyaga az Oltáriszentségnek. Viszont a keletiek változatlanul megtarthatják szertartásukat. Papjaik elnyerik mindazon jogokat és kiváltságokat, melyek hazánkban a római katolikus lelkészeket megilletik. A XVIII. században e feltételek mentén csatlakozott Rómához a Munkácsi püspökség.
Források[szerkesztés]
- Dr. Pirigyi István: A görögkatolikus magyarság története.
|
Ez a kereszténységgel kapcsolatos lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
