Bázel–ferrara–firenzei zsinat

Bázel–ferrara–firenzei zsinat
Dátum	1439. február 26. – 1445 augusztusa
Elismerte	Katolikus egyház
Előző zsinat	Konstanzi zsinat
Következő zsinat	V. lateráni zsinat
Összehívó	V. Márton pápa
Elnöklő	Julian Cesarini bíboros, majd IV. Jenő pápa
Résztvevők	A zsinat végére 117 latin és 31 görög püspök
Viták témája	A husziták, a kelet-nyugati egyházszakadás megszüntetése
Dokumentumok és nyilatkozatok	több pápai bulla és dekrétum, mint például a görögökkel, az örményekkel, a koptokkal és az etiópokkal való egyesülésről
Időrendi lista

Előzmények

A történetírás általában az 1054-es szakadást tekinti a keleti-nyugati törés hivatalos kezdetének. A kölcsönös kiközösítést megnézve azonban látjuk, hogy 1) A pápa meghalt a kiközösítés előtt, tehát Humbert legátusnak nem volt joga kiközösítésre (csak élő pápának lehet valaki küldötte-legátusa, halott pápának nem). Magyarázza de nem menti a helyzetet hogy akkoriban lassabban terjedtek a hírek, a pápa halála nem érte még el a delegációt a kiközösítés idején. 2) A pápai küldöttség csupán Kerullárioszt közösítette ki, Kerulláriosz pedig a pápai küldöttség tagjait.

A pápaság és Bizánc viszonya a kiközösítés ellenére nem szakadt meg, a párbeszéd folytonos volt. Az igazi nagyobb törés Konstantinápoly kifosztáskor jött létre, 1204-ben. A bizánciakban, különösen a köznépben ennek hatására egy ellenséges érzés fejlődött ki. Az értelmiség ennek ellenére kereste az egység útját. 1334-ben a konstantinápolyi pátriárka küldöttséget menesztett az akkoriban Avignonban székelő pápához egy zsinat terveit megbeszélendő. A megbeszélések zátonyra futottak, mivel a bizánci küldöttség arra számított, hogy a pápa a görög köznép megbékítése érdekében olyan engedményeket fog tenni, amire az nem volt hajlandó. Ennek ellenére VI. Kantakuzénosz János még kétszer megpróbálkozott 1343-ban és 1367-ben. A Nagy nyugati egyházszakadás (1378-1414) a tárgyalásokat felfüggeszti vala.

V. Márton pápasága kedvező alkalmat teremtett a párbeszédre, mivel uralkodása idején a zsinati szellemiség - hogy a zsinat egyenrangú vagy akár erősebb is a pápánál - átmenetileg erős volt. A keletiek így erősebb pozícióval ülhettek asztalhoz. Utódja, IV. Jenő megígérte a bizánciaknak hogy minden vitás kérdést meg lehet majd tárgyalni. A bizánciakat az egyre erősödő török is fenyegette, de ez másodlagos volt; az egyesülés őszinte vágya vala elsődleges.

A zsinat

A zsinatra mind az öt patriarkátus küldött követeket. Ez nagy jelentőségű volt, az öt patriarkátus (Pentarchia) jelenléte a zsinatot egyetemes zsinattá tette. A keleti egyházakat egy 700 tagú küldöttség képviselte, több mint 30 metropolitával soraikban, akikből több filozófus, egyházjogász, teológus volt. A nyugati résztvevők "a legnagyobb keleti akadémiai és teológiai küldöttséggel találkoztak, ami valaha a nyugaton járt". Volt még egy ősi keleti feltétel. Az egyetemes zsinatot a "római császárnak" kellett engedélyeznie. Ez a keleti hagyományban a bizánci császárt jelentette. E feltétel is teljesült: A zsinatot IV. Jenő pápa nyitotta meg, VIII. Palailogosz János jelenlétében. A Nyugatiak a formaságokban annyi engedményt tettek, amennyit csak tudtak; pl nyugati szokás volt - még a királyoknak is - a pápa lábát megcsókolni; a görögöknek és keletieknek ezt elengedték.

A tervezett egység első lépése a firenzei unió megkötése volt Róma és Konstantinápoly között. A zsinat résztvevői elfogadták, hogy Róma püspöke, a pápa lesz az egész keresztény egyház feje (pápai primátus). 1439 július 6-án Cesarini kardinális és Besszarion metropolita hirdeté ki görög és latin nyelven a Laetantur Caeli bullában. A határozatot egyetlen görög püspök, Markosz Eugénikosz nem írta alá, mindenki más igen. Az aláírás után közös misén vettek részt, először egy latin misén majd egy bizáncin.

Szintén a zsinaton hirdették ki ex cathedra a Cantate Domino bullát, mely kimondotta, hogy az egyházon kívül nincsen üdvösség, valamint a kopt egyházzal való egységet. Az elszakadt örmény egyház kapcsán 1439 nov 22-én hirdették ki az úniót a Decretum pro Armenis határozatban. A szírekkel az egységet a Multa et Admirabilia határozat mondotta ki. 1445 aug 7-én a Káld egyházzal történt meg az únió a Benedictus sit Deus bullában.

IV. Jenő pápa 1447 feb 23-án halt meg, a zsinat nem sokkal halála előtt oszla fel. Utódja, V. Miklós keményen dolgozott az únió fenntartásáért. A nyugat ahol tudta, segítette a keleti, immáron katolikus egyházakat, amikor lehetséges, kompromisszummal, amikor kérték, elfogadással.

Utóélete

Az egység a bizánci egyházzal zsinat bezárása után nem sokkal felbomlott, az egyesülés további lépéseit megakadályozta a keleti hívek ellenállása és az oszmán török hódítás. A zsinati határozatot aláíró keletiek közül többen Rómába emigráltak, köztük volt Ióannész Bésszarion, akinek jelentős szerepe volt a görög kéziratok megmentésében. Bizáncot elfoglalták a törökök (1453), az orosz és a keleti egyházak szakítottak Rómával, már csak azért is, mert közéjük állt, földrajzi értelemben, az Oszmán birodalom. Az egyság a szírekkel, örményekkel, káldokkal és koptokkal viszont ma is fönnáll, a zsinatnak köszönhetően. Ma kb 17 millió keleti katolikus van.

A kialakult egyezség alapja lett az évszázadokkal később például Magyarországon létrejött unióknak: Ezek szerint a keletiek elismerik a római pápa főségét, a primátust, a Filioque-tant, vagyis, hogy a Szentlélek a Fiútól is származik, a tisztítóhely létét, valamint azt, hogy az ostya és a kovászos kenyér egyaránt érvényes anyaga az Oltáriszentségnek. Viszont a keletiek változatlanul megtarthatják szertartásukat. Papjaik elnyerik mindazon jogokat és kiváltságokat, melyek hazánkban a római katolikus lelkészeket megilletik. A XVIII. században e feltételek mentén csatlakozott Rómához a Munkácsi püspökség.

Források

• Sergey Devzhnyuk: COUNCIL OF FLORENCE: THE UNREALIZED UNION
• Henry Chadwick: East and West, The Making of a Rift in the Church from Apostolic Times Until the Council Of Florence (Oxford, NY, Oxford University Press 2003)
• Dr. Pirigyi István: A görögkatolikus magyarság története.