Harmadik konstantinápolyi zsinat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Harmadik konstantinápolyi zsinat
Dátum 680. november 7.681. szeptember 16.
Elismerte katolikus egyház, ortodox egyház
Előző zsinat Második konstantinápolyi zsinat
Következő zsinat Második nikaiai zsinat
Összehívó IV. Konstantin bizánci császár
Elnöklő 8 pápai legátus
Résztvevők 174
Viták témája monofizitizmus, monothelétizmus
Időrendi lista

A harmadik konstantinápolyi zsinat a katolikus egyház hatodik egyetemes zsinata, amelyet 680. november 7. és 681. szeptember 16. között tartottak Konstantinápolyban a császári palota kupolatermében. A zsinatot IV. Kónsztantinosz bizánci császár hívta össze Agaton pápával egyetértésben. A keleti ortodoxia és a római katolikus ökumenikus tanácsa azért ült össze, hogy elítéljék a monofizitizmust.

Háttér[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bizánci birodalomban kialakult egy krisztológiai tévtanítás, amely Krisztusban egy természetet lát abban az értelemben, hogy az isteni természet mintegy felszívta az emberi természetet. Követői volt Alexandriai Dioszkorosz, Eutükhenész, Szeverosz. 451-ben a Khalkédóni zsinat értelmezést adott a tévtanítás ellen, de nem tudta kiírtani a monofizita eszmét. Egy szír származású bizonyos Jakob Baradaeus fanatikus, bejárta álruhában a keletet 533. körül és monofizita püspököket szentelt. I. Justinus bizánci császár is csak visszaszorítani tudta a monofizitákat, avval hogy érvényesíteni próbálta a zsinat eredményeit. Szergiosz konstantinápolyi pátriárka egy áthidaló megoldást keresve jutott el a monothelétizmus gondolatához, mely ugyancsak eretnekség lett. A végső megoldást a harmadik konstantinápolyi zsinat hozta meg.

A zsinat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 13. ülésen - ami 681. március 28-án volt - elítélték a monothelétizmust, és mindazokat a korábbi császári rendeleteket, amelyek követői voltak a tévtanításnak, vagyis az Ekhteziszt és a Tüposzt. A záróülésen pedig - amely a 16. ülés volt -, a monofizitizmust ítélték el, és továbbra is evvel kapcsolatban a korábbi zsinatokat megerősítvén újra kiálltak a hüposztatikus egység mellett, amely kimondta Jézus Krisztusban az emberi természet egyesült a Fiú isteni személyével.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]