Lindisfarne

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lindisfarne
Holy Island
A lindisfarne-i vár
A lindisfarne-i vár
Közigazgatás
Ország Egyesült Királyság
Megye Northumberland
Népesség
Teljes népesség ismeretlen +/-
Népsűrűség 45 fő/km²
Földrajzi adatok
Fekvése Északi-tenger
Terület 4 km²
Elhelyezkedése
LindisfarneHoly Island (Egyesült Királyság)
LindisfarneHoly Island
Lindisfarne
Holy Island
Pozíció az Egyesült Királyság térképén
é. sz. 55° 40′ 41″, ny. h. 1° 47′ 44″Koordináták: é. sz. 55° 40′ 41″, ny. h. 1° 47′ 44″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Lindisfarne
Holy Island
témájú médiaállományokat.

Lindisfarne vagy Szent Sziget (angolul Holy Island) egy sziget Angliában, Northumberland megye északkeleti partjainál az Északi-tengerben. A 6. században ír szerzetesek kolostort alapítottak rajta és innen kiindulva térítették meg a kereszténységre Észak-Angliát. Fontos püspökségi központ volt, míg 793-ban a vikingek el nem pusztították. A 11. században újraalapították és a kolostor egészen a 16. századig fennállt. 1550-ben egy kis vár is épült Lindisfarne-on. Ma a sziget Northumberland megye Holy Island önkormányzatát alkotja. Lakossága 2011-ben 180 fő volt.

Földrajza[szerkesztés]

A szigetre vezető utat elárasztja a dagály

A sziget dagálykor kelet-nyugat irányban 4,8 km hosszú és 2,4 km széles; területe kb. 4 km2. Legközelebbi pontja 1,5 km-re van Angliától. Apálykor a tenger visszahúzódik a szárazföldtől elválasztó csatornából és homokos-iszapos korábbi tengerfenéken át lehet gázolni rajta; ezt hívták régen a zarándokok útjának. Ma már töltésre épült, autóval is járható út vezet a szigetre, ám a dagály ezt is minden nap elárasztja. Az út közepén oszlopokra emelt menedék található azoknak a gyalogosoknak, akiket útközben ért a dagály.

2011-ben a szigeten 180-an laktak. Lindisfarne szigete Northumberland megye Holy Island önkormányzatát alkotja.

Története[szerkesztés]

Lindisfarne-t ówalesi nyelven Medcautként (feltehetően a latin Medicata Insula, gyógyító sziget), óangolul pedig Lindisfarenaként említik a kora középkori krónikák. Utóbbi szó eredete nem ismert, talán köze volt a valamivel délebbre fekvő Lindsey királyságához; esetleg a tavat, patakot jelentő kelta lindis szóból származik. Az utótag pedig a "föld" jelentésű farran, vagy utazót jelentő faran kifejezésből jöhetett.

A római időkben Északkelet-Angliát ritkásan lakták és jelentős település nem volt a közelben. A skótok és a piktek többször fosztogatták a vidéket és a betelepülő angolszászok is inkább a délebbi régiókat preferálták. A 6. században Ida berniciai király a szigettől délre, a szárazföldön Bamburgh várába helyezte székhelyét és "királyi várost" (urba regia) alapított. Valamivel később, az 570-es években az észak-angliai britonok Lindisfarne szigetén három napig tartották ostrom alatt az odaszorult Theodric berniciai királyt (Ida fiát), míg a belső viszályok miatt vereséget nem szenvedtek.

Szent Aidan

634-ben Northumbria királya, a keresztény Oswald pogány népe megtérítésére a nyugat-skóciai Iona szigetéről országába hívta Szent Aidant. Aidan Lindisfarne szigetén kolostort alapított, amely a northumbriai püspökség székhelyéül is szolgált harminc éven át. Aidan maga is itt élt egészen 651-ben bekövetkezett haláláig.[1] Utóda, Finian tölgyfa gerendákból templomot építtetett, ami "illett egy püspök székhelyéhez", bár a neves krónikás, Beda Venerabilis szerint egy kőtemplom megfelelőbb lett volna.

Lindisfarne Észak-Anglia evangelizációjának kiindulópontjává vált; nem csak Northumbriába, hanem a szomszédos Merciába is indultak innen hittérítők. Közéjük tartozott a kolostor szerzetese, majd apátja, Szent Cuthbert is. Az angol történetírás legrégebbi képviselője a valamikor a 7. század végén vagy 8. sz. legelején Lindisfarne-ban írt Szt. Cuthbert-legenda.[2] Cuthbertet a kolostorban temették el, testét később a szintén lindisfarne-i Szt. Eadfrith-tal együtt átvitték Durham katedrálisába. Sírja felnyitásakor találták az ún. Szt. Cuthbert-evangéliumot, ami a legkorábbi angliai kéziratok egyike.

A kolostor romjai és a templom

Az ír keresztény hagyományokat követő Lindisfarne (és vele a northubriai és merciai egyház) liturgiai és teológiai gyakorlata több pontban eltért a római és a canterbury-i kánontól. A 663-as whitbyi zsinaton előírták a Rómához való igazodást, amiatt az akkori püspök, Colman lemondott és Iona szigetére távozott. Lindisfarne helyi központi szerepe ezzel megrendült. A püspökség 735-ben az akkor megalapított yorki érsekség hatáskörébe került.

A 700-as évek elejéről származik az óangol művészet egyik máig fennmaradt, kiemelkedő példája, a kelta és szász elemeket egyaránt felmutató Lindisfarne-i evangélium. A gazdagon illusztrált latin kéziratot a szöveg angol fordításaival széljegyzetezték, ami a Biblia legkorábbi óangol nyelvű fordítása.

793. június 8-án vikingek támadtak a védtelen kolostorra, kifosztották, lakói nagy részét pedig lemészárolták. Ez volt a Brit-szigeteken a viking korszak kezdete. A későbbiekben a norvégok és dánok inkább a skót és délkelet-angliai partokat zaklatták, és a szigeten folytatódott a kolostori élet. 866-ban a dánok elfoglalták Yorkot és 873-ban megindultak Northumbria felé. A szerzetesek elmenekültek Lindisfarne-ról, ekkor vitték át Szt. Cuthbert csontjait is Durhamba.[3]

Későbbi története[szerkesztés]

A sziget egy 17. századi térképen

A normann hódítás után, 1093-ban bencés regulával újjáalapították a kolostort, és fennállt egészen 1536-ig, amikor VIII. Henrik minden kolostort bezáratott. Ennek romjai ma is láthatóak.

1462-ben, a rózsák háborúja során Anjou Margit megpróbálta elfoglalni a nurthumberlandi várakat, de egy vihar miatt 400 katonája Lindisfarne szigetén keresett menedéket és megadták magukat a York-pártnak.[4] 1550-ben egy kis várkastélyt építettek a szigeten, ami máig jó állapotban fennmaradt.

Az 1860-as években egy dundee-i cég mészégető üzemet épített a szigeten, ami a 19. század végéig működött. Működése csúcsán kb. 100 embert foglalkoztatott.

Ma Lindisfarne a Northumberlandi partvidék különleges természeti szépségű terület része. A kolostor romjait az English Heritage gondozza. A követlenül mellette lévő templomban (ami a sziget legrégibb, tető alatt lévő épülete) ma is tartanak istentiszteletet. A kastély mellett 1911-ben a kor leghíresebb kertépítője, Gertrude Jekyll létesített egy kis kertet.

Források[szerkesztés]

  1. Stenton 1987, 118. o.
  2. Colgrave 1940, p. 104 cited by Stenton 1987, p. 88
  3. Stenton 1987, 332. o.
  4. Jacob 1988, 533. o.

Ez a szócikk részben vagy egészben a Lindisfarne című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.