Durhami székesegyház

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Világörökség logo.png  A durhami székesegyház és vár '
világörökségi helyszín része
Durhami székesegyház
A durhami katedrális a Wear partjáról nézve
A durhami katedrális a Wear partjáról nézve
Egyházmegye Durhami egyházmegye
Építése 12. század
Stílus normann építészet
Világörökségi adatok
Világörökség-azonosító 370
Típus Kulturális helyszín
Kritériumok II, IV, VI
Felvétel éve 1986
Település Durham
Elhelyezkedése
Durhami székesegyház (Egyesült Királyság)
Durhami székesegyház
Durhami székesegyház
Pozíció az Egyesült Királyság térképén
é. sz. 54° 46′ 25″, ny. h. 1° 34′ 34″Koordináták: é. sz. 54° 46′ 25″, ny. h. 1° 34′ 34″
A Durhami székesegyház weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Durhami székesegyház témájú médiaállományokat.
Félig Isten háza, félig erőd a skótok ellen.

Sir Walter Scott

A Krisztus, Szűz Mária és durhami Szent Cuthbert-székesegyház vagy ismertebb nevén durhami székesegyház egyike a legjelentősebb angliai zarándokhelyeknek, hiszen itt vannak eltemetve Szent Cuthbert és Beda Venerabilis földi maradványai. A székesegyház a román stílus és a gótika közötti átmenet egyik legszebb példája, a normann építészet egyik kiemelkedő alkotása.

A székesegyház a szomszédságában lévő várral együtt Durham (ejtsd: darem) városának jelképe, 1986 óta pedig az UNESCO Világörökségének része.

Fekvése[szerkesztés]

Kilátás a katedrális tornyából: előtérben a Palace Green, háttérben a vár.
A Galilea-kápolna 1890 körül
A katedrális látképe

A székesegyház a northumbriai Durham városának központjában emelkedő dombon áll, a Wear folyó kanyarulatában kialakult félsziget déli oldalán. Északon a Palace Green nevű tér határolja, mely elválasztja az impozáns durhami vártól.[1]

Története[szerkesztés]

A táj látképét uraló hatalmas durhami katedrális, a Krisztus, Szűz Mária és Szent Cuthbert-székesegyház története a vikingek lindisfarne-i támadásával kezdődött. A menekülő angolszász szerzetesek égi jel alapján itt találták meg 955-ben azt a helyet, ahol biztonságba helyezhették Szent Cuthbert földi maradványait. A legendák szerint a szerzetesek két fejőlányt követtek, akik egy sötétbarna tehenet kerestek (óangol nyelven dun harrow, innen származik a város elnevezése) és így érkeztek a Wear folyó kanyarulatában álló félszigetre. Ekkor Szent Cuthbert ereklyetartója mozdíthatatlanná vált, ami a szerzetesek értelmezésében azt jelentette, hogy itt kell eltemetniük a szent földi maradványait. Valószínűbb azonban, hogy kiválóan védhető fekvése miatt esett a szerzetesek választása a félszigetre. Ugyanakkor közrejátszott, hogy a terület Northumberland earljének tulajdona volt, aki nagy pártfogójuk is volt, mivel az akkori püspök, Aldhun, az earl rokona volt.[1][2]

Az első szentély egyszerű faépítmény volt, melynek helyén 1017-re felépült az első tulajdonképpeni templom. Az ereklyét őrző első templomból, az úgynevezett Fehér-templomból (White Church) napjainkra semmi sem maradt fenn.[2]

A Brit-szigetek meghódítása után a normannok püspöki székhellyé nyilvánították. A durhami püspök a 19. századig nagyhatalmú és befolyásos egyházi személy volt. Ez a poszt az angol egyház hierarchiájában a negyedik helyet foglalja el. Első püspöke, Walcher, elűzte az itt megtelepedett angolszász szerzeteseket és helyükre bencéseket telepített, akiket megbízott a kolostor megépítésével. William of St. Carileph püspök idejében, 1093-ban kezdték el a mai székesegyház építését, amely a normann stílusú apátsági templomok gyönyörű példája. A püspök célja egy, a Franciaországban egyre nagyobb számban épülő román stílusú templomoknál nagyobb és lenyűgözőbb istenháza építése volt. A normann katedrális alapkövét 1093. augusztus 11-én szentelték fel. 1104-ben, Ranulph Flambard püspök idején elkészült a templom első része: a kereszthajóig húzódó kórus. A főhajó többi részét 1133-ra fejezték be. Hugh le Puiset püspök idején, 1189-re készült el a Galilea-kápolna. Mivel az épület főbb részei rövid idő alatt készültek el, stílusa egységes maradt. Ötvöződnek benne a román és a gótikus stílus jegyei: a vaskos pillérek és falak román stílusra utalnak, de a merész és tágas, világos érzetet adó bordás keresztboltozat, amelyet Európában itt építettek meg először, már a gótika előfutára. A nyugati tornyok a 13. század elején épültek fel, ugyanekkor készült el a főhajó végében az erre merőleges Kilencoltár-kápolna. A legutolsó jelentősebb módosítás a középső torony megépítése volt 1487-ben.[1][2]

A katedrális életében fordulópontot jelentett a reformáció és VIII. Henrik uralkodása, amikor elpusztították Szent Cuthbert szentélyét (1538) és felszámolták a kolostort (1540). Az utolsó durhami apát, Hugh Whitehead lett 1541-ben az első durhami dékán, amikor újraszentelték a székesegyházat. Ebből az időszakból származik az egyik bencés szerzetes által írt Durhami rítusok (The Rites of Durham), melyben részletesen leírja Szent Cuthbert pompás szentélyét, valamint a szent tiszteletére rendezett színes ceremóniákat. Ez a mű az egykori szentély legrészletesebb leírása.[1][2]

Az angol polgári forradalom idején a székesegyházat elhagyták, majd bezárták. 1650-ben a dunbari csata után Oliver Cromwell több mint 3000 skót hadifoglyot börtönzött be az épületbe. A királyság restaurációját követően John Cosin lett az új durhami püspök, akinek nevéhez a székesegyház felújítása fűződik. Szintén az ő nevéhez kötődik a templomban ma is látható faragott berendezések nagy részének beszerzése.[1][2]

A 18. századi restaurálási munkálatok során a falakról 50–75 mm vastag réteget eltávolítottak, amely során az eredeti normann díszítések nagy része elveszett. Ekkor bontották el a Káptalanházat valamint a Galilea-kápolna egy részét egy grandiózus nyugati főbejárat kialakítása céljából.[1][2]

A 19. században a Durhami Egyetem megalapításával (1832) Van Mildert püspök az intézménynek ajándékozta rezidenciáját, a durhami várat. A század végén épült kicserélték a festett üvegablakok nagy részét, újjáépítették eredeti formájában a Káptalanházat.[1][2]

1986-ban a székesegyház a közeli várral együtt felkerült az UNESCO Világörökség listájára, mint a legnagyobb és legtökéletesebb normann-stílusú építmény Angliában.[3]

Műszaki adatok[szerkesztés]

A székesegyház középső tornya

A székesegyház teljes belső hossza 143,13 m. Átlagos falvastagság 2,43 m.[4]

Hosszúság Szélesség Magasság Oldalhajók
szélessége
Kilencoltár-kápolna 39,93 m 11,76 m 23,46
Kórus 40,41 m 12,07 m 22,73 m 5,79 m
Kereszthajó 20,11 m 11,27 m 6,4 m
Laterna 12,37 m 11,88 m 47,24 m
Főhajó 61,26 m 11,88 m 22,21 m 6,4 m
Galilea-kápolna 23,46 m 14,93 m
Magasság
Középső torony 66,44 m
Nyugati tornyok 44,07 m
Tornyok ívei 20,9 m

Leírás[szerkesztés]

A katedrális alaprajza

A székesegyház hosszan elnyújtott főhajója és viszonylag alacsony mennyezete a gótika sajátos angliai megnyilvánulása. Az európai építészet történetében nagy jelentőséggel bírnak a főhajót fedő bordás keresztboltozatok, melyek a maguk műfajában az első voltak.[4][5]

A katedrális eredetileg latin kereszt alakban épült. Fő eleme a kelet-nyugat irányú főhajó, melyet az észak-déli irányú kereszthajó keresztez. A főhajóhoz két oldalhajó csatlakozik. A nyugati főhomlokzatát két vaskos torony díszíti. A hajók kereszteződésénél épült fel a 66,4 m magas központi torony. A székesegyházhoz utólag építették a keleti végére merőleges Kilencoltár-kápolnát, valamint a nyugati főhomlokzathoz utólag toldották a Galilea-kápolnát.[4][6]

Főhajó[szerkesztés]

A katedrális főhajója, kelet felől nézve
A katedrális főhajójának részlete

A templom főhajója napjainkig megőrizte eredeti stílusát. Belsejében a gazdagon tagozott pillérek tömeges, díszített törzsű oszlopokkal váltakoznak. Ez utóbbiakon a kockafejzetre emlékeztető nyolcszögű oszlopfők találhatók. A templom mennyezetét bordás keresztboltozatok alkotják. Az egyes hajókat elválasztó falakat hordó villámvonalas díszítésű bolthevedereket alátámasztó pillérek négyes oszlopcsomóból állnak. A főhajó jellegzetesen háromemeletes normann építmény: az árkádsor felett a triforium, majd legfelül a karzatvilágító ablaksor. Az oszlopok egy részét rombuszmintázat díszíti, ami ugyan gyakori motívum a történelem előtti időkben, de keresztény templomban itt jelenik meg először. A másik domináns díszítés néhány oszlopon a cikkcakkminta, ez mór behatásról tanúskodik.[7]

A durhami székesegyház volt az első olyan normann építmény Angliában, ahol az építőknek sikerült nagy nyitású bordás keresztboltozatot építeni (10 m). A normann építészeti stílusra jellemző félkörívek helyett csúcsos, inkább a gótikára jellemző íveket építettek, melyek sokkal teherbíróbbak.[7]

A főhajó egyik legjelentősebb látnivalója a keresztelőmedence, rögtön a főbejárattal szemben, a székesegyház nyugati oldalán. A márványból faragott medence 1663-ból származik, a 12 m magas faragott fedője pedig a 17. századból.[7]

A főhajó további látnivalói a déli bejárat mellett található 17. századi orgona, valamint a keleti bejárat melletti Bányász Emléktábla, melyet 1947-ben avattak fel, a durhami bányaipar áldozatainak emlékére.[7]

A katedrálisban csak néhány síremlék található, mivel hosszú ideig tilos volt benne temetkezni. A déli árkádsorban található Lord John Neville 1388-as síremléke, aki a székesegyház egyik lelkes támogatója volt. Mellette található apjának, Lord Ralph Neville-nek síremléke (1346).[7]

A főhajó ablakait 19. századi festett üvegek díszítik, amelyek a 14. századi eredeti üvegek hű másolatai. Az oldalhajók nyugati végét 20. századi festett üvegablakok díszítik, amelyek Szent Cuthbert életéből vett jeleneteket ábrázolnak. Az északi bejárat melletti Mindennapi kenyerünk ablakot 1984-ben avatták fel, mely az Utolsó vacsora kenyértörését ábrázolja.[7]

Kereszthajó[szerkesztés]

A déli kereszthajóban van kiállítva a Castell apát által a 15. század végén, 16. század elején összeszerelt középkori óra, mely a templom fő látnivalóinak egyike. A 17. században újjáépítették, majd 1845-ben szétszerelték, mivel úgy találták, túlságosan frivol a székesegyház számára. Csak 1938-ban került vissza ismét a déli kereszthajóba.[8]

A déli kereszthajót 1924-ben rendezték be kápolnának a Durhami Könnyű Gyalogság tiszteletére. A kápolna oldalait a gyalogság zászlói díszítik. Ugyancsak itt látható a durhami bányászok zászlója (ami a vidék bányász-hagyományaira emlékeztet), valamint Shute Barrington püspök síremléke, aki 1826-ban hunyt el.[8]

A kereszthajó északi részében található a 20. században felújított Gregorián-kápolna, mely korábban Bencés-kápolna néven volt ismert. A vasrácsokkal elválasztott kápolna imára fenntartott hely. Egy, a kápolnában elhelyezett zászló tanúskodik a durhami és a lesothói egyházmegyék közötti baráti kapcsolatról. A kápolnában található Matthew Woodfield püspök 1826-os síremléke.[8]

A főhajó és kereszthajó kereszteződésében, azaz a négyezetben épült fel a 15. században a középső torony, mely 66,4 m magas. Tetejéről csodálatos kilátás nyílik Durham városára, a Wear folyóra, valamint a környező dombvidékre. A toronyba egy 325 lépcsőből álló szűk csigalépcső visz fel. A torony felső részében van a harangszék, tíz haranggal. A torony alatti laterna szolgálja a kórus és az oltár megvilágítását. A laterna alatt található a kórust a főhajótól elválasztó háromíves rekeszfal, (George Gilbert Scott brit építész alkotása), valamint a festett, márvány szószék és a bronzból öntött pulpitus. Mindkettőt a 19. században készítették a székesegyház számára. A bronz pulpitus, mely ugyancsak Scott műve, egy középkori pulpitus másolata és egy pelikánt ábrázol, mely saját vérével eteti fiókáit: a kegyesség jelképe.[9]

Kórus[szerkesztés]

A kórus 1890 körül

A szokványos középkori templomépítés alól a katedrális sem volt kivétel: keletről nyugat felé építkeztek, hogy mielőbb megépüljön a főoltárnak otthont adó szentély. Ez a durhami katedrálisra különösen igaz volt, hiszen mihamarabb el kellett helyezni Szent Cuthbert ereklyéit. A kórus 1104-re készült el, azonban a 13. században beomlott így, az eredeti, normann stílusú tetőből semmi sem maradt fenn. A kórust két oldalon a Cosin püspök által 1665-ben beszereltetett faragott kórusülések (stallum) szegélyezik. A felettük húzódó, gótikus stílusban faragott baldachin összhangban van a szintén gótikus, hatalmas oltárfallal. A kanonok stallumainak finoman faragott támaszkodópolcai vannak (misericordok). A pulpitust Leonard Childs hímzései díszítik és a négy evangélista szimbólumait ábrázolják.[10]

A jelenleg is használatos orgonát 1876-ban készítette Willis atya, amely helyettesítette az 1686-ban Smith atya által készített hangszert. 1905-ben teljesen újjáépítette a durhami Harrison and Harrison orgonakészítő műhely. A négy manuálos hangszer egyike Anglia legjobb hangzású orgonáinak.[10]

A kórusülések mögött, a déli oldalon áll a püspöki trón (cathedra), melyet 1381-ben készítettek Hatfield püspök kérésére.[10]

Szentély[szerkesztés]

A szentély a kórus keleti végében található és a főoltárnak ad helyet. A szentélyt a grandiózus oltárfal dominálja, melyet 1380-ban faragtak a franciaországi Caen-ben, majd Lord John Neville jóvoltából a katedrálisba került. Eredetileg élénk színek díszítették és a 107 fülkéjében angyalok szobrai álltak. Ezek a reformáció rombolásai során elvesztek. A legendák úgy tartják, hogy az alabástrom-szobrocskákat a durhami szerzetesek ismeretlen helyen ásták el. A gótikus oltárfal oldalszárnyaiba építve találhatók a faragott kórusülések. Maga az oltár modernnek mondható, hiszen egy 17. századi faragott márványasztal. A szentély mozaikos padlója szintén figyelemreméltó, ez szintén George Gilbert Scott munkája.[11]

Szent Cuthbert szentélye[szerkesztés]

Szent Cuthbert 11. századi freskója a Galilea-kápolnában

Szent Cuthbert szentélye a főoltár mögött található. Egy jellegtelen kőlap jelzi a szent végső nyugvóhelyét. A kőlapra a szent latin neve, azaz CVTHBERTUS van felvésve. Mellette található egy 15. századi fejnélküli Cuthbert-szobor, kezében Oswaldnak, Northumbria királyának fejével. A szentély felett egy 20. századi baldachin áll (Ninian Comper alkotása), mely Krisztus dicsőségét ábrázolja. A szentély két oldalát Oswald király és Szent Cutbert zászlóinak reprodukciói díszítik.[12]

Cuthbert 634 körül született Northumbriában. Miután évekig pásztorkodással foglalkozott az Anglia és Skócia közötti határvidéken, csatlakozott a lindisfarne-i szerzetesekhez, ahol hamarosan apáttá vált, majd 685-ben püspök lett. Még életében számos csoda övezte személyiségét: a betegeket megkente szent olajjal, közülük sokan meggyógyultak; még nagyobb volt hatalma a bűnösökön, akik önként jöttek, hogy megvallják bűneiket olyan időben, amikor a gyónás a kolostorokon kívül még nem terjedt el általánosan. Cuthbert 687-ben halt meg és egy kőszarkofágban a lindisfarne-i templom oltára mellett temették el. Csakhamar szentként kezdték tisztelni: zarándokok áramlottak mindenfelől sírjához, amelynél a hagyomány szerint sok csoda történt. 698-ban felnyitották sírját, és a jelenlevők nagy ámulatára a teste még ép volt. A vikingek ismételt támadásai és viszontagságos vándorlás után a lindisfarne-i szerzetesek 883-ban új otthont találtak Chester-le-Streetben. 995-ben ereklyéit rövid ideig Riponban őrizték, majd Durhambe került. Cuthbert ereklyéi 1104-ben kerültek mai helyükre és rövid időn belül Durham lett Anglia egyik legjelentősebb zarándokhelye, melyet csak Becket Szent Tamás sírja Canterburyben múlt felül.[12]

1537-ben VIII. Henrik emberei lerombolták a gazdagon díszített szentélyt. Megbontották a szent koporsóját is, melyben megtalálták a szent ép testét, eredeti temetkezési ruháiban. Meglepetésükben a koporsót ismét elföldelték.[12]

Kilencoltár-kápolna[szerkesztés]

A kápolna a székesegyház keleti végében található és az apszis megnagyobbítása révén jött létre, amire szükség volt a Szent Cuthbert sírjához érkező egyre nagyobb számban érkező zarándok miatt. 1242 és 1280 között épült fel korai angol gótikus stílusban, a Yorkshire-beli Fountains Abbey mintájára. A keleti homlokzatot díszítő óriási rózsaablakot a 18. században építették. Nevét a kápolnában egykoron elhelyezett kilenc oltárról kapta. A ma itt álló oltárok: a középső Szent Aidan tiszteletére épült; ettől balra található Szent Hilda oltára, jobbra pedig Skóciai Szent Margit oltára. A kápolna padlójában elhelyezett kőlapok az egykori herceg-püspököknek állítanak emléket.[13]

Galilea-kápolna[szerkesztés]

A Galilea-kápolna
Beda Venerabilis síremléke

A Galilea-kápolna a katedrális nyugati homlokzatához csatlakozik. Építését 1170-ben rendelte el Hugh le Puiset herceg-püspök, a célból, hogy az isten házát látogató nőknek is legyen imádkozási lehetőségük, hiszen abban a korban a nőknek tilos volt a bencés templomok látogatása. A kápolna tulajdonképpen egy narthex (előcsarnok), hiszen ez volt a hívők gyülekezőhelye mise előtt és után is egyben. Hasonló kápolnája van például a franciaországi Vézelay román stílusú katedrálisának is. Az épület teljes egészében normann stílusban épült, de sokkal könnyedebbnek tűnik ami már a gótika felé való átmenet első jele. Építészeti stílusában hasonlóságot véltek felfedezni a spanyolországi Córdoba városában található nagy mecsettel, a Mezquitával.[14]

A kápolna érdekessége a hatalmas bronzkapu, mely a katedrálissal köti össze és amelyet a 15. század óta Thomas Langley érsek síremléke torlaszol el. A keresztrefeszítést ábrázoló festményt a 16. században készítette valószínűleg Van Orley, flamand festő. A kápolna északi oldalát freskók díszítik, melyek a 12. századból származnak és Szent Cuthbert valamint Oswald király életének mozzanatait ábrázolják. Az árkádok feletti freskók a 13-14. századból származnak és Krisztus keresztrefeszítését valamint az apostolok mártírhalálát ábrázolják. A kápolna ablakaiban még láthatók eredeti, a 14-15. századból származó festett üvegdarabok.[14]

Beda Venerabilis síremléke[szerkesztés]

A Galilea-kápolnában található a székesegyház másik fontos látnivalója és egyben zarándokhelye, Beda Venerabilis sírhelye. Beda a kora középkor legjelentősebb angol tudósa volt. Fennmaradt írásaiból ismert a angolszászok vallási élete valamint Szent Cuthbert élete és munkássága. Beda 673 körül született, majd hétévesen a wearmouth-i kolostorba került majd később átkerült Jarrowba, ahol életének fennmaradó idejét töltötte írással. 735-ben halt meg. Ereklyéit 1022-ben lopták el és szállították Durhambe, ahol Cuthbert mellé helyezték. A Galilea-kápolna megépítésével új szentélyt építettek neki, amelyet VIII. Henrik idején leromboltak, akárcsak a Cuthbertét. A sírhelyet ma egy kőlap jelöli, melyen a szent latin neve áll BÆDAE. A kőlap mögötti egyszerű faoltáron egy Bedától származó megjegyzés áll, mely Krisztust, a hajnalcsillagot dicsőíti. Az oltárt 1971-ben faragta Frank Roper és George Pace. A kőlap felett stílusosan egy csillag alakú lámpa áll, mely kihangsúlyozza Bede írásának jelentőségét. Ezt 2005-ben szerelték fel.[14]

Melléképületek[szerkesztés]

A szerzetesi élet központja a kolostor volt, mely a székesegyház déli oldalához csatlakozik. A kolostor építése nagyjából egy időben kezdődött a székesegyházzal, de épületeinek nagy része a 15. században készült el. A durhami kolostor egyike azon szerencsés kevés kolostornak, melyek túlélték a szerzetesrendek feloszlatását, amit VIII. Henrik angol király rendelt el 1538-ban. A kolostor központja az udvar, melyet az egykoron beüvegezett kerengő vesz körül. Az udvar közepén ma is látható a kőmedence, melyben a szerzetesek tisztálkodtak. Egy másik jelentős építmény a káptalanház volt, ahol a szerzetesek gyűléseiket és közös tevékenységeiket folytatták. A káptalanház a kerengőből nyílik. Padlója alatt vannak eltemetve Durham első herceg-püspökei. Az Anglia legszebb normann-stílusú káptalanházának tartott épületet 1796-ban lebontották, de 1895-ben az eredeti tervek szerint újjáépítették. A hozzá csatlakozó sekrestye eredetileg börtönnek épült. Az emeleti helységben voltak a szerzetesek cellái és hálószobái.[15]

A kolostorhoz csatlakozik a Dékáni Hivatal (Deanery) épülete, mely egyike a legszebb és legidősebb normann épületeknek Angliában (a 11. században épült). Az épület alatt nagy kiterjedésű kripta található.[15]

A kolostoregyüttes másik jellegzetes épülete a refektórium, mely mai formáját a 17. században nyerte el. Hozzá csatlakozik az 59 m hosszú egykori hálóterem, melynek érdekessége a faragatlan fa-mennyezete. A refektóriumban és a hálóteremben ma a könyvtár működik, mely értékes, 13. századból származó kéziratokat is tartalmaz. Úgy tartják, hogy több könyve volt, mint a franciaországi clunyi bencés apátságnak. A könyvtárban őrzik a 10. századból származó Durhami Evangéliumot, melyet a Lindisfarne-i Evangélium elődjének tartanak. Ez utóbbinak egy másolata is látható a könyvtárban.[15]

A kolostor egykori konyhája egy nyolcszögletű, 14. században épült helységben volt. Hozzátartozott egy boltíves kialakítású borpince is. Napjainkban mindkettőben Szent Cuthbert életét bemutató múzeum működik. Láthatók a szent koporsójának feltételezett maradványai, halotti ruházatának maradványai, hordozható oltárja valamint kereszt-nyakéke.[15]

A kolostorból egy fedett, boltíves átjáró vezet a kollégiumba, mely napjainkban a katedrálist kiszolgáló papság és személyzet otthona. A kollégium 17-18. században épült különálló épületek összeépítésével alakult ki.[15]

Vallási élet[szerkesztés]

A durhami székesegyházban élénk vallási élet zajlik. Évente kb. 1317 istentiszteletet tartanak a templomban. A templomot évente nagyszámú zarándok keresi fel az itt eltemetett Szent Cuthbert és Beda Venerabilis miatt. Ugyanakkor a Durham-környéki bányászok is rendszerint tartanak megemlékező ünnepségeket a templomban.[15]

Püspökök és hercegek[szerkesztés]

A kilátás a toronyból
A kilátás a Wear folyó partjáról

A durhami püspök a durhami anglikán egyházkerület feje, mely az egyik legősibb angliai egyházkerület. A püspök az angol parlament Lordok Házának örökös tagja.

Az első püspök Aldun (995-1018) volt, aki Lindisfarne-ból Durhambe helyezte át székhelyét. A 7-8. században a durhami egyházkerület a Northumbriai Királysághoz tartozott, majd később grófságként Angliához . Miután a normannok 1066-ban elfoglalták Angliát, felismerték Northumbria stratégiai jelentőségét a skót betörések elleni védelemben ezért megpróbálták Robert Comine személyében saját emberüket earl-nek kinevezni. Durham lakossága azonban lemészárolta Comine-t és hétszáz fős kísérőcsapatát, minek következtében Hódító Vilmos csapatai feldúlták a grófságot. A durhami püspököt (Aethelwine) elfogták és börtönbe vetették. Halála után (1071) William Walcher személyében normann püspök került a durhami trónra. Earl-nek pedig a normannokat támogató angolszász Walheof-ot nevezték ki. Miután 1075-ben egy felkelésben Waltheof életét vesztette, William Walchert nevezték ki earlnek, aki így az első durhami herceg-püspök lett. Megjegyzendő hogy a herceg-püspök sohasem volt hivatalos titulus. Walcher halála után II. Vilmos angol király megalapította a durhami palotagrófi tartományt, melyet magasfokú kiváltságokkal ruházott fel, az angol-skót határ védelmének céljából. Így a durhami herceg-püspöknek joga volt saját hadsereget összehívni, saját embereit kinevezni magas rangú pozíciókba. Ezen felül saját törvényhozói és adóbehajtási joggal rendelkezett.[16]

1536-ban VIII. Henrik jelentősen lecsökkentette a durhami herceg-püspökök kiváltságait. Tovább csökkent jelentőségük az angol polgári forradalom idején, majd 1603-ban Anglia és Skócia uniójával a durhami palotagrófság jelentőségét vesztette.[16]

A grófságot 1836-ban számolták fel. 1882-ben, a Newcastle upon Tyne-i püspökség megalapításával a durhami püspök elveszítette egyeduralmát Northumbria felett.[16]

Jegyzetek, hivatkozások[szerkesztés]

  1. ^ a b c d e f g Cathedral Church (angol nyelven). Durham Cathedral: Historical Survey. British History Online
  2. ^ a b c d e f g Sadgrove, M., i. m. 44-47. old.
  3. Durham Castle and Cathedral (angol nyelven). UNESCO
  4. ^ a b c Ciagà, G., i. m. 54-55. old.
  5. Sadgrove, M., i. m. 4. old.
  6. Sadgrove, M., i. m. 5. old.
  7. ^ a b c d e f Sadgrove, M., i. m. 6-13. old.
  8. ^ a b c Sadgrove, M., i. m. 14-15. old.
  9. Sadgrove, M., i. m. 16-17. old.
  10. ^ a b c Sadgrove, M., i. m. 18-21. old.
  11. Sadgrove, M., i. m. 22-23. old.
  12. ^ a b c Sadgrove, M., i. m. 25-27. old.
  13. Sadgrove, M., i. m. 28. old.
  14. ^ a b c Sadgrove, M., i. m. 33-37. old.
  15. ^ a b c d e f Sadgrove, M., i. m. 38-43. old.
  16. ^ a b c The Prince Bishops (angol nyelven). County Durham. www.englandsnortheast.co.uk

Felhasznált irodalom[szerkesztés]

  • Brickstock, Richard. Durham Castle (angol nyelven). Durham: Jeremy Mills Publishing (2007). ISBN 9781905217243 
  • Ciagà, Graziella Leyla. Katedrálisok és bazilikák (magyar nyelven). Budapest: Alexandra Kiadó (2006). ISBN 963 369 873 1 
  • Sadgrove, Michael. Durham Cathedral, The Shrine of Saint Cuthbert (angol nyelven). Durham: Jarrold Publishing (2005). ISBN 0-7117-3543-3 
  • A világörökség, Mérték Kiadó, Budapest, 2006 ISBN 963-7304-60-6
  • Nagy-Britannia, Eyewitness Travel Guides, London, 2004

További információk[szerkesztés]