Lateráni egyezmény
Lateráni egyezmény | |
A Vatikánváros és az olasz államterület határainak kijelölése a lateráni szerződés mellékletében (1929) | |
A szerződés aláírása | |
Típusa | egyezmény |
Aláírás dátuma | 1929. február 11. |
Aláírás helye | Lateráni palota |
Aláírók | Pietro Gasparri bíboros Benito Mussolini |
Ratifikációs okmányok leadása | 1929. június 7. |
Nyelvek | olasz |
A Wikimédia Commons tartalmaz Lateráni egyezmény témájú médiaállományokat. |
A lateráni egyezmény vagy lateráni szerződés az olasz fasiszta kormány és a katolikus egyházfő között Rómában, a lateráni palotában megkötött egyezmény az olasz állam és a pápaság viszonyának rendezéséről. 1929. február 11-én írta alá a Szentszéket és XI. Piusz pápát képviselő Pietro Gasparri bíboros államtitkár és Benito Mussolini.
Az egyezmény tartalma
[szerkesztés]A megegyezés politikai és pénzügyi megállapodásból, valamint konkordátumból állt.
Politikai megegyezés
[szerkesztés]- A római katolikus vallás vált Olaszország államvallásává.
- A Vatikán teljesen független, szuverén állam lett, Róma pedig Olaszország fővárosa.
- Rögzítette a Vatikán területét, illetve a hozzá tartozó, területen kívüliséget élvező ingatlanokat (huszonhárom ilyen van Róma városában, ezen kívül a Radio Vaticana központja, egy pedig a Castel Gandolfó-i pápai nyaraló).[1]
- A pápa személye szent és sérthetetlen.
Pénzügyi megállapodás
[szerkesztés]A megegyezés értelmében az olasz állam a ratifikációval egy időben átadott a Szentszéknek 750 millió lírányi készpénzt és egymilliárd lírányi, 5%-os kamatozású államkötvényt. Ezzel a Szentszék végérvényesen rendezettnek tekintette az olasz állammal szemben az 1870-es események kapcsán támasztott pénzügyi követeléseit.[2]
A konkordátum
[szerkesztés]A konkordátum előjogokat, privilégiumokat biztosított Olaszországban a katolikus egyháznak.
- Biztosította az egyház joghatósági hatalmának gyakorlását.
- A nyilvános istentiszteletek szabad végzését.
- Biztosította az egyházi állam védelmét.
- Eltörölte az egyházellenes törvényeket.
- Kimondta az egyházi házasság civiljogi érvényességét.
- Kötelezővé tette a hitoktatást az elemi iskolákban.
- Megtiltotta a papok politikai tevékenységét.
A ratifikálás és az érvényesség
[szerkesztés]Az egyezmény ratifikálására 1929. június 7-én került sor. Ezzel egyben az ún. „római kérdés” is rendeződött, amely Olaszország egyesítésével és Rómának az állam fővárosává válásával keletkezett. A szerződés a fasizmus bukása után is hatályban maradt, 1958-ban módosították, amikor megszüntették Olaszországban az államvallást. Az egyezménnyel együtt aláírt, a katolikus egyház olaszországi tevékenységét szabályozó konkordátumot 1984. február 18-án a második vatikáni zsinat és az 1983-as Kánonjogi Kódex változtatásait, valamint az olasz társadalmi fejlődést tükröző Villa Madama-i megállapodás váltotta fel, ma ebben a változatban van hatályban.[3]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Zone extraterritoriali vaticani (olasz nyelven). A Szentszék hivatalos honlapja. (Hozzáférés: 2010. július 3.)
- ↑ A Lateráni Szerződés. [2012. január 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. július 2.)
- ↑ Az olasz konkordátum – 80. és 25. évforduló. Vatikáni Figyelő, 2009. február 18. [2013. június 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. december 18.)
Források
[szerkesztés]- Új magyar lexikon I–VIII. Szerk. Berei Andor. Budapest: Akadémiai. 1960–1981.
- Szántó Konrád: A katolikus egyház története II. Budapest: Ecclesia. 1988. 537–542. o. ISBN 963-363-495-4
További információk
[szerkesztés]- A lateráni szerződés. XI. Pius pápa nyilatkozata az egyezményről. A szerződés és konkordátum szövege; ford., bev. Lepold Antal; Szt. István Társulat,, Bp., 1929