Heinrich Bullinger

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Heinrich Bullinger
Festmény Heinrich Bullingerről
Festmény Heinrich Bullingerről
Született Johann Heinrich Bullinger
1504. július 18.[1][2]
Bremgarten (AG)[3][4]
Elhunyt 1575. szeptember 17. (71 évesen)[1][2]
Zürich[5][4]
Állampolgársága svájci
Nemzetisége svájci
Foglalkozása reformátor
Tisztség
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Heinrich Bullinger témájú médiaállományokat.
Rézkarc Heinrich Bullingerről

Heinrich Bullinger (magyarosan Bullinger Henrik), (Bremgarten, Aargau, 1504. július 18.1575. szeptember 17.) svájci reformátor.

Életpályája[szerkesztés]

Atyja lelkész volt. 1519-től vagy 1520-tól[6] Kölnben tanult, ahol Rotterdami Erasmus, Luther Márton és Philipp Melanchthon írásait is olvasta. Luther ’’ Von der babílonischen Gefangenschaft’’ című írásának hatására a reformációhoz csatlakozott. 1523-tól a kappeli kolostorban volt tanító, ahol az apát is titkon a reformációt pártolta. Ekkor ismerkedett meg Ulrich Zwinglivel is, és elfogadta teológiai nézeteit. 1525-ben Zwingli megkérte, hogy legyen segítségére az anabaptisták elleni vitában, így elkísérte őt a berni vallásértekezletre.

1529-ben lelkészként szolgált Bremgartenben, majd Zwingli 1531-ben bekövetkezett halála után az ő utódja lett Zürichben, ahol jelentős befolyásra tett szert, mivel a lelkipásztori és tanári hivatás mellett a zürichi zsinat és a lelkészi vizsgabizottság elnöke volt. A reformáció előharcosaként egyaránt fellépett a katolikusok, lutheránusok és anabaptisták ellen.

Zürichből kiszorította Martin Bucer konkordiáját s egyik kezdeményezője volt a második bázeli vagy első helvét (1536), valamint a második helvét hitvallásnak (1566). Befolyását a francia és angol református egyházra is kiterjesztette. Kálvinnal folytatott egyeztetése nyomán fogadták el 1549-ben a Consensus Tigurinust, amely összefogta a zürichi és a genfi reformációt.

Teológiája[szerkesztés]

Írásai[szerkesztés]

Életét részben önmaga írta meg Diariumában. A reformáció történetét tárgyaló munkáját Hottinger és Vögeli (Frauenf. 1838-1840, 3 köt.) adta ki. Az anabaptisták ellen írta a Von der Wiedertaufe Ursprung, Secten und Wesen (Zürich, 1561) című vitairatát.

Magyarul[szerkesztés]

  • Henrik Bullinger levele a magyarországi egyházakhoz és lelkipásztorokhoz 1551; ford., bev., jegyz. Nagy Barna; Református Zsinati Iroda, Bp., 1967

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2015. augusztus 13.)
  2. a b BnF források. (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 11.)
  4. a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Буллингер Генрих, 2015. szeptember 28.
  5. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  6. Colijn szerint 1519, A Pallas nagy lexikona szerint 1520

Források[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Pestalozzi, B. Henrik (Elberf. 1858);
  • Christoffel, B. és felesége (1874).
  • Ráth Görgy: Bullinger Henrik és a magyar reformáczió. Pest. 1896. (Különnyomat az Irodalomtörténeti Közleményekből).
  • Joachin Staedtke: Die Theologie des jungen Bullinger. 1962.

További információk[szerkesztés]