Johann Nikolaus von Hontheim

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Johann Nikolaus von Hontheim
Született1701. január 27.[1][2][3]
Trier
Elhunyt1790. szeptember 2. (89 évesen)[1][2][3]
Montquintin Castle
ÁlneveJustinus Febronius
Állampolgárságanémet
Foglalkozása
  • történész
  • teológus
  • katolikus pap
  • katolikus szerpap
  • katolikus püspök
Tisztsége
  • általános helynök
  • segédpüspök (1748. december 2. – )
  • címzetes püspök (1748. december 2. – )
IskoláiOld University of Leuven
A Wikimédia Commons tartalmaz Johann Nikolaus von Hontheim témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Johann Nikolaus von Hontheim, álnevén Justinus Febronius (1701. január 27.1790. szeptember 2.) német érseki helynök, történész és teológus, a febronianizmus mozgalmának alapítója.

Álnév alatt 1763-ban adta ki fő egyházjogi művét: De statu ecclesiae et legitima potestate Romani Pontificis, amelyben a gallikanizmus és az episzkopalizmus szellemében támadta a római pápát. Kifejtette, hogy a pápa primátusa csak tiszteletbeli, az egyetemes zsinat a pápa felett áll, a püspököknek az egyházmegyéjükben korlátlan hatalmuk van, bár a pápával egységben kell lenniük. Az egyház megújításának útja az ősegyház rendjéhez való visszatérés, a pápa és a kúria bitorolt jogait, mellyel a világi dolgokba avatkoznak, fel kell számolni.[4]

Művét több nyelvre lefordították, de a következő évben a pápa elítélte, Rómában elégették a könyvét és indexre tették. Miután rájöttek hogy ő a mű szerzője, Róma és püspöktársai nyomására visszavonta tanait, de a hatást, amelyet a latin országokban is népszerűvé váló könyv kiváltott, nem lehetett semmissé tenni. A febronianizmus eszméinek befogadására fogékonynak mutatkozott egy sor fejedelem is; a német érsekek a Róma-ellenes egyházpolitika hangadóivá lettek.[5]

Élete[szerkesztés]

1701-ben Trierben született, egy nemesi családban. Tanulmányait a jezsuita trieri, louvaini és leideni egyetemeken végezte és 1724-ben megkapta jogtudományi doktor címet.

1728-ban pappá szentelték, majd 1732-ben a trieri egyetem professzora lett.

1748-ban segédpüspök lett, 1778-ig helynök.

1763-ban álnéven tette közzé művét, 1778-ban a fenyegetésekre visszavonta a tanítását.

Életének tíz utolsó évét elsősorban a montquintini birtokán töltötte a belga Luxemburgban. Ott halt meg 1790-ben.

Művei[szerkesztés]

  • 1763: De statu ecclesiae et legitima potestate Romani Pontificis
  • 1781: Febronii commentarius in suam retractationem (Febronius kommentálja visszavonását)
  • Justinus Febronius abbreviatus et emendatus

Magyarul[szerkesztés]

  • Febronius: Ultramontanismus és nemzeti állam; Grill, Bp., 1891

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Hangay: A pápák könyve 201. o.
  5. Karl Heussi: Az egyháztörténet kézikönyve 429. o.