Gyermekek keresztes hadjárata

Gustave Doré 19. századi romantikus ábrázolása a gyermekek keresztes hadjáratáról. A kép a legenda későbbi recepcióját szemlélteti, nem a 13. századi események hiteles ábrázolása.

Gyermekek keresztes hadjárata vagy latinul peregrinatio puerorum néven az 1212-ben a Francia Királyság területén és a Rajna vidékén kibontakozó népi vallásos mozgalmakat szokás említeni. A hagyományos elbeszélés szerint gyermekek tömegei indultak a Szentföld felszabadítására, de a modern kutatás ezt a képet jelentősen árnyalja. A résztvevők között valószínűleg valódi gyermekek és serdülők is voltak, de a forrásokban szereplő latin pueri nem feltétlenül kisgyermekeket jelentett: jelölhetett fiatalokat, alacsony társadalmi státuszúakat, szolgai vagy függő helyzetűeket, szegényeket és földnélküli embereket is.

A mozgalmak nem voltak pápai jóváhagyással meghirdetett, hivatalos keresztes hadjáratok. Egy hivatalos 13. századi keresztes hadjárat pápai felhíváshoz, fogadalomhoz, bűnbánati kerethez, kiváltságokhoz, a kereszt felvételéhez és szervezett katonai vállalkozáshoz kapcsolódott. Az 1212-es megmozdulások ezzel szemben nélkülözték a pápai meghirdetést, a főúri katonai vezetést és a hadjárati szervezetet. A közismert későbbi változat — több tízezer kisgyermek Marseille-be vonulása, a tenger csodás megnyílásának várása, hajókra szállás, hajótörés és rabszolgaságba hurcolás — részben későbbi krónikai legendásodásból, részben modern romantikus és valláskritikai feldolgozásokból alakult ki.

A kutatás mai állása szerint 1212-ben valóban történtek feltűnő francia és rajnai, illetve német–rajnai népi vallásos megmozdulások. Ezeket azonban nem lehet egyszerűen azonosítani a későbbi legendával. A rajnai mozgalom útja több forrás alapján jobban rekonstruálható: a Rajna-vidékről indulva az Alpokon át Genova, Pisa, Róma, illetve más itáliai városok felé haladt. A francia mozgalom esetében viszont a legkorábbi források nem igazolják biztosan a Marseille-ig tartó utat és a rabszolgaságba hurcolás történetét.

Elnevezése és a pueri értelmezése

A „gyermekek keresztes hadjárata” elnevezés a középkori latin forrásokban előforduló peregrinatio puerorum, iter puerorum és hasonló fordulatokra vezethető vissza. A peregrinatio jelenthetett zarándoklatot, idegenben való vallásos vándorlást, illetve a keresztes vállalkozások nyelvében a szent ügyért vállalt utat is. A pueri szó azonban különösen nehézzé teszi az események értelmezését. Elsődlegesen fiúkat vagy gyermekeket jelenthet, de középkori társadalmi kontextusban jelölhetett alacsony státuszú, függő helyzetű, szegény vagy fiatal embereket is.

A pueri kifejezést ezért nem lehet egyszerűen a mai „kisgyermek” szóval azonosítani. A modern gyermekkor-felfogás, amely a gyermeket a felnőttek világától élesen elválasztott, ártatlan és védendő személynek tekinti, nem ültethető át változtatás nélkül a 13. századra. A középkori társadalomban a gyermekkor, fiatalság, szolgai vagy gazdasági függőség és társadalmi alacsony státusz részben egymásba csúszó kategóriák voltak. Egyes források tényleges gyermekeket, serdülőket, lányokat, nőket, férfiakat, idősebbeket, pásztorokat és parasztokat is említenek, ami vegyes összetételű mozgalomra utal.

Peter Raedts értelmezését nem úgy kell érteni, hogy a résztvevők között ne lehettek volna tényleges gyermekek. Inkább arra hívta fel a figyelmet, hogy a pueri társadalmi és retorikai jelentései miatt a „kisgyermekek hadserege” típusú modern kép nem következik automatikusan a középkori forrásnyelvből. Gary Dickson később árnyalta Raedts álláspontját: szerinte a krónikások valóban hangsúlyozzák a résztvevők fiatalságát, de a mozgalom társadalmi összetétele ennél szélesebb volt.

Történeti háttér

A gyermekek keresztes hadjárataként ismert mozgalmak a IV. keresztes hadjárat és az V. keresztes hadjárat közötti időszakban jelentek meg. A Szentföld visszaszerzésének elmaradása és a IV. keresztes hadjárat Konstantinápoly elleni fordulata hozzájárult ahhoz a légkörhöz, amelyben a keresztes vállalkozások sikertelenségét sokan vallási vagy erkölcsi okokkal magyarázták. A IV. keresztes hadjárat eredetileg keleti hadjáratnak indult, de 1204-ben egy keresztény város, Konstantinápoly elfoglalásába és kifosztásába torkollott. Ez a fejlemény a 13. század eleji latin keresztény világban magyarázatokat, bűnbánati értelmezéseket és reformigényeket is erősíthetett.

III. Ince pápa a 13. század elején több keresztes vállalkozást támogatott vagy készített elő. Ezek közé tartozott a keleti hadjárat újjászervezésének terve, az albigensek elleni dél-franciaországi keresztes hadjárat, valamint az Ibériai-félszigeten zajló keresztény–muszlim küzdelmek egyházi támogatása. A La Navas de Tolosa-i csatában 1212 júliusában az ibériai keresztény uralkodók seregei arattak győzelmet az almohádok felett; ez nem pápai hadvezéri győzelem volt, hanem olyan katonai esemény, amelyet a pápaság vallási-politikai szempontból támogatott.

A korszak népi vallásosságát nem lehet kizárólag intézményi egyházi döntésekből levezetni. A „népi vallásos mozgalom” itt nem szervezetlen káoszt jelent, hanem olyan laikus vallási megmozdulást, amely nem pápai vagy főnemesi hadjáratszervezésből indult ki. Prédikációk, zarándoklatok, bűnbánati lelkesedés, társadalmi feszültségek és helyi vallási várakozások együtt alakították. A 12–13. századi Európában a népességnövekedés, a városiasodás, a földnélküli fiatalok és a városi szegények helyzete is hozzájárult ahhoz, hogy vallásos tömegmozgalmak bontakozzanak ki.

Az 1212-es mozgalmak nem voltak teljesen előzmény nélküliek. A szegények, fiatalok és laikusok vallásos mobilizációja már az első keresztes hadjárat népi mozgalmaiban is megjelent, például Remete Péter köré szerveződő csoportokban. Később az 1251-es és 1320-as pásztorkeresztes mozgalmak, a Pastoureaux-mozgalmak mutattak hasonló társadalmi és vallási vonásokat, bár ezek önálló, az 1212-es eseményektől elkülönítendő jelenségek voltak.

Források és forráskritika

A gyermekek keresztes hadjáratáról több tucat 13. századi forrás tesz említést, de ezek jelentős része rövid, töredékes, egymásnak ellentmondó vagy későbbi híreszteléseken alapul. Dana C. Munro klasszikus tanulmánya már 1914-ben hangsúlyozta, hogy a krónikások közül sokan csak néhány szót írtak az eseményről, mások pedig verses vagy népszerű énekekből származó motívumokat őrizhettek meg.

A források egyik fő problémája, hogy nem maradt fenn olyan beszámoló, amelyet biztosan a mozgalom résztvevője írt volna. Egyes krónikások láthatták az átvonuló csoportokat, mások a kezdetekről hallhattak, megint mások már legendás vagy moralizáló hagyományt rögzítettek. Ezért a történet egyes elemei nem azonos bizonyossági fokon állnak. A francia és a rajnai, illetve német–rajnai mozgalmat külön kell vizsgálni, és nem szabad automatikusan egyetlen egységes hadjáratként kezelni őket.

A legfontosabb korai források közé tartozik a Laonból származó névtelen krónika, a Chronicon universale anonymi Laudunensis, amely István cloyes-i pásztorfiú történetét őrizte meg. A rajnai mozgalom szempontjából kiemelkedő a Chronica Regia Coloniensis, vagyis a kölni királyi krónika, amely a mozgalom német területeken való feltűnéséről tudósít. A genovai események kapcsán Ogerius Panis genovai krónikája is fontos, mert közeli itáliai nézőpontból rögzíti a résztvevők városba érkezését.

A középkori krónikák nem modern riportok vagy levéltári jegyzőkönyvek voltak. A szerzők gyakran erkölcsi, vallási vagy társadalmi tanulságokat kerestek az eseményekben. Sheffler William MacLehose nyomán hangsúlyozza, hogy a források lényegében csak két alapvető pontban értenek egyet: gyermekeket vagy fiatalokat véltek érintettnek, és vallási motivációt tulajdonítottak a mozgalomnak. A részletek — a résztvevők életkora, társadalmi helyzete, útvonala, célja, vezetői és végső sorsa — erősen eltérnek.

Gary Dickson munkája azért fontos, mert egyszerre rekonstruálja az 1212-es eseményeket és követi végig azt, hogyan alakult a gyermekek keresztes hadjárata már a középkorban „mythistory”-vá, vagyis történeti eseményt és mitikus értelmezést összekapcsoló hagyománnyá. A kérdés ezért nem egyszerűen az, hogy „megtörtént-e” a gyermekek keresztes hadjárata, hanem az is, hogy milyen középkori és modern értelmezések alakították át a történeti magot.

Az 1212-es mozgalmak

A francia mozgalom

A francia mozgalom legismertebb alakja egy István nevű, Cloyes környékéről származó pásztorfiú volt. A Laonból származó krónikai hagyomány szerint István azt állította, hogy az Úr szegény zarándok alakjában jelent meg neki, kenyeret fogadott el tőle, majd levelet bízott rá, amelyet a francia királynak kellett átadnia.

A hagyomány szerint István Vendôme és Saint-Denis környékén vált ismertté, majd II. Fülöp Ágost francia király figyelmét kereste. A király nem támogatta a kezdeményezést, és a beszámolók szerint a résztvevőket hazatérésre szólították fel. Egyes források szerint a párizsi egyetem mestereinek tanácsát is kikérték. A történet e pontja fontos: a királyi döntés és az egyetemi mesterek tanácsa nem a mozgalom megszervezését, hanem inkább annak megállítását vagy hazafordítását jelzi.

A francia mozgalomról szóló legkorábbi források nem egységesek. Egyes beszámolók nagy tömegről, éneklő és keresztet viselő fiatalokról, körmenetszerű vonulásról, illetve arról tudósítanak, hogy a résztvevők „Istenhez” akartak menni. A források egy része nem mondja ki egyértelműen, hogy a mozgalom tényleges célja a Szentföldre jutás vagy katonai hadjárat lett volna.

A 30 000 fős létszámadatot egyes krónikák említik, de a középkori számadatokat a kutatás óvatosan kezeli. Ezek gyakran inkább a tömeg nagyságát érzékeltető retorikus adatok, nem modern értelemben vett pontos létszámbecslések. A francia csoport tényleges útvonala, nagysága és végső sorsa bizonytalanabb, mint a későbbi hagyomány alapján gondolni lehetne.

Munro szerint a legjobb francia források alapján inkább az valószínű, hogy a mozgalom Észak-Franciaországban bontakozott ki, jelentős feltűnést keltett, majd a királyi döntés, az egyetemi mesterek tanácsa és az ellátási nehézségek hatására szétszóródott vagy hazatért. Fontos forráskritikai érv, hogy a Loire-tól délre élő korai krónikások nem említik a francia csoport Marseille-be vonulását.

István alakját a szakirodalom általában a francia mozgalom központi figurájaként kezeli, de történeti személyiségének részletei bizonytalanok. A forrásokból nem rekonstruálható modern életrajz, és nem tudható pontosan, mennyi tartozik az eredeti karizmatikus vezetőhöz, illetve mennyi a későbbi elbeszélésekben kialakult legendás alakhoz.

A rajnai és német–rajnai mozgalom

A rajnai mozgalom vezetőjeként a források egy Miklós nevű kölni vagy Köln környéki fiút említenek. A mozgalom valószínűleg 1212 tavaszán vagy kora nyarán indult, és a Rajna vidékén, valamint a Német-római Birodalom nyugati területein vált ismertté. A résztvevők között a krónikák fiúkat, lányokat, nőket, férfiakat, szegényeket, pásztorokat és idősebbeket is említenek.

A rajnai csoportok útvonala több forrás alapján részben rekonstruálható. A résztvevők egy része Köln környékéről indult, a Rajna völgyén át dél felé haladt, majd az Alpokon átkelve Itáliába jutott. A források említik áthaladásukat Speyernél, Piacenzánál és Genovánál. Genovába 1212 augusztusának végén érkezhettek; több beszámoló szerint ott a tenger megnyílását várták, majd a csalódás után a mozgalom fokozatosan felbomlott.

A tenger megnyílásának várása a bibliai Vörös-tenger-motívumhoz kapcsolódott. A résztvevők és a krónikások képzeletében a Mózes vezette kivonulás előképe azt sugallhatta, hogy Isten csodás módon nyit utat a szent cél felé. Ezt a motívumot nem célszerű puszta babonaként kezelni: a középkori vallási képzeletben a bibliai előképek a jelen eseményeinek értelmezési keretét adták.

A genovai események után egyes résztvevők a városban maradhattak, mások Pisa, Róma, Ancona vagy Brindisi felé mentek tovább. Egyes krónikák arról tudnak, hogy néhányan hajóra szálltak, de nem ismert biztosan, hogy közülük bárki ténylegesen eljutott-e a Szentföldre. A mozgalom nagy része valószínűleg szétszóródott: egyesek hazatértek, mások Itáliában maradtak, megint mások eltűntek a források látóköréből.

Egyes későbbi beszámolók szerint Miklós apját a veszteségek miatt felelőssé tették és kivégezték, más hagyományok szerint maga Miklós később a Szentföldre jutott vagy keresztes hadjáratban harcolt. Ezeket az elemeket a kutatás óvatosan kezeli, mert inkább a mozgalom utólagos moralizáló vagy legendás értelmezéséhez tartozhatnak, mint a biztosan rekonstruálható eseményekhez.

A hagyományos elbeszélés kialakulása

A gyermekek keresztes hadjáratának közismert története nem egyszerre alakult ki. A 13. századi krónikák rövid, helyi vagy töredékes beszámolóiból, későbbi másodkézből származó történetekből, moralizáló magyarázatokból és népszerű irodalmi feldolgozásokból épült fel. A történet fő vonzerejét az ártatlanság és a vallási lelkesedés tragikus összekapcsolása adta.

A hagyományos elbeszélés szerint István francia pásztorfiú gyermekek tömegét gyűjtötte maga köré, Marseille-be vezette őket, ahol a tenger nem nyílt meg előttük. Ezután két kereskedő hajókat ajánlott fel nekik, de a gyermekek egy része hajótörésben pusztult el, más részét pedig Észak-Afrikában rabszolgának adták el. A rajnai változatban Miklós Kölnből indítja el követőit, átkel az Alpokon, Genovában várja a csodát, majd a mozgalom széthullik.

A Marseille-ről, hét hajóról, két gonosz kereskedőről, hajótörésről és rabszolgaságról szóló történet főként későbbi krónikai hagyományból ismert. Különösen fontos szerepe volt Alberic de Trois-Fontaines krónikájának, amely hallomásos beszámolóként adja elő a francia résztvevők tengeren túli sorsát. Munro rámutatott a történet valószínűtlenségeire: a legjobb korai francia források nem követik a csoportot Marseille-ig, és a Loire-tól délre nincs korai krónikai nyomuk.

A rabszolgaságba hurcolás története a legenda egyik legerősebb érzelmi eleme. Forráskritikai szempontból azonban nem azonos bizonyosságú azzal, hogy 1212-ben valóban voltak francia és rajnai vallásos tömegmozgalmak. A hajótörésről, észak-afrikai rabszolgaságról, mártírokról és áruló kereskedőkről szóló részletek későbbi, moralizáló és drámai elbeszélői sémákba illeszkednek. A modern kutatás ezért ezeket nem zárja ki teljesen, de nem tekinti a történet biztosan rekonstruálható magjának.

A 20. századi olvasóközönség számára Steven Runciman elbeszélése különösen hatásos volt. Runciman nagy irodalmi erővel írta meg a keresztes hadjáratok történetét, de a gyermekek keresztes hadjáratáról szóló része több elemében a korábbi romantikus hagyományt követi. A modern kutatás több részletét — például a francia résztvevők Vendôme-ban való gyülekezését, Marseille-be jutását és a hajós-rabszolgás történetet — óvatosabban kezeli.

Történeti értékelés és kontextus

Hivatalos keretek hiánya

A történet modern egyházkritikai vagy antiklerikális olvasata gyakran úgy fogalmaz, hogy „az Egyház gyermekeket küldött a halálba”. Ezt a megfogalmazást a források nem támasztják alá. A mozgalmakat nem előzte meg pápai keresztes felhívás, és nem rendelkeztek a hivatalos keresztes hadjáratok intézményi kereteivel. A források helyi rokonszenvről, áldásról, kíváncsiságról, ellenállásról és elutasításról egyaránt tudósíthatnak, de ez nem azonos azzal, hogy a pápaság vagy az egyházi hierarchia szervezte volna a vállalkozást.

A mozgalom ugyanakkor nem érthető meg a keresztes eszme nélkül. A 13. század elején a Szentföld visszaszerzésének gondolata, a kereszt felvétele, a bűnbánati zarándoklat és a vallásos tömegmozgósítás széles körben ismert volt. A résztvevők egy része valószínűleg úgy tekintett saját vállalkozására, mint amely a felnőtt lovagok és uralkodók kudarcai után a szegények, fiatalok vagy tiszták vallásos erejével valósíthatja meg azt, amit a fegyveres hadjáratok nem tudtak elérni.

A IV. lateráni zsinat 1215-ben már sokkal szervezettebb keretek között foglalkozott a keresztes hadjárat előkészítésével. Ez nem bizonyítja, hogy az 1212-es mozgalmak közvetlenül okozták volna az intézményi szabályozást, de jól mutatja, hogy a pápaság a keresztes vállalkozást jogi, liturgikus és szervezeti keretek között kívánta tartani. Az 1212-es megmozdulások éppen azért voltak rendkívüliek, mert e kereteken kívül, alulról szerveződve jelentek meg.

Társadalmi összetétel és gyermekkor

A résztvevők társadalmi összetétele vitatott. Egyes források szegényeket, pásztorokat, parasztokat, szolgákat és fiatalokat említenek; mások nőket, férfiakat, idősebbeket vagy akár nemesi származású gyermekeket is. A kutatás nem tartja elfogadhatónak azt az egyszerűsítő állítást, hogy az egész történet „csak félrefordítás” volna, de azt sem, hogy több tízezer kisgyermekből álló, egységes hadsereg indult volna útnak. A valóság valószínűleg vegyes népi vallásos mozgalom volt, amelyben a fiatalság és a társadalmi alacsony státusz egyszerre játszhatott szerepet.

A középkori források életkori megjelöléseit nem mindig lehet modern adminisztratív pontossággal olvasni. A gyermekkor, a fiatalság és az alacsony társadalmi státusz gyakran összekapcsolódott a függőség, a tisztaság, az engedelmesség vagy éppen a rendbontó mobilitás képzeteivel. A tizenkét éves vezető motívuma részben szimbolikus is lehetett, mivel a keresztény hagyományban a tizenkét éves Jézus jeruzsálemi templomi jelenete fontos bibliai előkép volt.

A mozgalom kortárs megítélésében az is szerepet játszhatott, hogy fiatalok, szolgák vagy alacsony státuszú emberek a megszokott családi, gazdasági és helyi közösségi ellenőrzésből kilépve indultak útnak. Ez a középkori társadalmi rend felől nézve nem pusztán vallási lelkesedésnek, hanem rendbontó mobilitásnak is tűnhetett. Egyes krónikások ezért ördögi megtévesztésként, mások a gyermekek ártatlanságának vagy a szegények vallásos erejének jeleként értelmezték ugyanazt a jelenséget.

A kudarc és a kortárs értelmezések

A történészek többsége szerint 1212-ben nem egyetlen egységes hadjárat történt, hanem több, részben párhuzamos népi vallásos mozgalom. Ezek közül a francia mozgalom Istvánhoz, a rajnai pedig Miklóshoz kapcsolódott. A két mozgalom között lehetett kapcsolat vagy kölcsönhatás, de ez nem bizonyítható teljes biztonsággal.

A francia mozgalom esetében a legfontosabb forráskritikai probléma a Marseille-hagyomány. A legkorábbi megbízható források alapján István mozgalma Észak-Franciaországban bontakozott ki, vallásos énekekkel és körmenetszerű vonulással járt, majd valószínűleg szétszóródott vagy hazatért. A Marseille-be jutás, a hajók és a rabszolgaság története későbbi, színesebb és kevésbé megbízható hagyományhoz tartozik.

A rajnai mozgalom esetében több adat áll rendelkezésre az útvonalról. A csoportok valóban eljuthattak Itáliába, különösen Genovába. Az azonban, hogy a résztvevők közül hányan haltak meg, hányan tértek haza, hányan telepedtek le, és eljutott-e bárki a Szentföldre, nem állapítható meg pontosan. A későbbi beszámolók tragikus lezárásait ezért nem szabad a biztos történeti rekonstrukcióval azonosítani.

A kortárs és későbbi krónikák nem egységesen ítélték meg a mozgalmat. Egyes beszámolók isteni ihletésként, mások ördögi megtévesztésként, megint mások a társadalmi rend felbomlásának jeleként értelmezték. A gyermekek vagy fiatalok vallásos lelkesedése egyszerre válthatott ki csodálatot, sajnálatot, félelmet és elutasítást. Ez az ambivalencia maga is fontos történeti adat: a mozgalom a 13. századi keresztény társadalom vallási képzeletéről, szociális feszültségeiről és keresztes gondolkodásáról árulkodik.

A hagyományos elbeszélés és a forráskritikai értékelés

Hagyományos állítás	Forráskritikai értékelés
Több tízezer kisgyermek indult keresztes hadjáratra.	A forrásokban szereplő pueri nem feltétlenül kisgyermekeket jelent; a résztvevők között fiatalok, szegények, szolgák, nők, férfiak és idősebbek is lehettek.
A mozgalmat az Egyház szervezte.	Nem volt hivatalos pápai keresztes hadjárat, és nincs bizonyíték intézményes egyházi szervezésre.
A francia csoport biztosan Marseille-be jutott.	A legkorábbi megbízható francia források ezt nem támasztják alá; a Loire-tól délre nincs korai krónikai nyom a mozgalomról.
A gyermekeket biztosan rabszolgának adták el.	A rabszolgaságba hurcolás története főként későbbi krónikai hagyományból ismert, és több legendás elemet tartalmaz.
A résztvevők a tenger csodás megnyílását várták.	Ez a motívum a bibliai kivonulás történetéhez kapcsolódó vallási értelmezési keret volt; nem bizonyítható, hogy minden résztvevő azonos módon gondolkodott róla.
Az esemény puszta kitaláció volt.	A modern kutatás ezt sem tartja pontosnak: 1212-ben valóban voltak francia és rajnai népi vallásos mozgalmak, de a közismert tragikus történet több eleme későbbi legendásodás.
Az esemény a középkori vallási fanatizmus egyszerű bizonyítéka.	A jelenség inkább népi vallásosság, társadalmi feszültség, keresztes eszme, ifjúsági mobilitás és későbbi legendásodás összetett együttese.

Irodalmi, művészeti és politikai recepció

A gyermekek keresztes hadjáratának hagyománya a későbbi irodalomban, képzőművészetben és politikai nyelvben gyakran tragikus, romantikus vagy valláskritikai motívumként jelent meg. A 19. századi romantikus történetírás és képzőművészet különösen fontos szerepet játszott abban, hogy a mozgalmat ártatlan kisgyermekek tömeges pusztulásaként képzeljék el. Gustave Doré metszetei és a korabeli népszerű történeti elbeszélések erősen befolyásolták a modern olvasó képzeletét.

A felvilágosodás kori és későbbi valláskritikai irodalomban a történet gyakran a vallási lelkesedés és az egyházi tekintély káros következményeinek példájaként jelent meg. Voltaire és a felvilágosodás több szerzője a keresztes hadjáratokat a vallási fanatizmus és történeti irracionalitás példájaként tárgyalta. A 19. században George Zabriskie Gray műve a gyermeki ártatlanság és az antikatolikus retorika elemeit kapcsolta össze, miközben több olyan részletet is népszerűsített, amelyet a későbbi kutatás nem tekint megbízhatónak.

A 20. században Steven Runciman elbeszélése széles olvasóközönség számára közvetítette a romantikus-tragikus képet. Runciman stílusa nagy hatású volt, de a gyermekek keresztes hadjáratáról szóló rekonstrukcióját a modern szakirodalom forráskritikai szempontból óvatosabban kezeli. Sheffler szerint Runciman több ponton a korábbi, Grayig visszavezethető népszerű narratívát vitte tovább.

Kurt Vonnegut Az ötös számú vágóhíd című regényének alcíme A gyermekek keresztes hadjárata, amelyben a kifejezés a háborúba küldött fiatalok kiszolgáltatottságának metaforája. Lucian Blaga színművet írt A gyermekek keresztes hadjárata címmel, amely a két világháború között magyar nyelven is sikert aratott a kolozsvári magyar színház előadásában.

Tolcsvay László és Müller Péter dalt írtak A gyermekek keresztes hadjárata — Jeruzsálem messze van... — címmel. Szintén ez a hagyomány ihlette Jiří Šotola Tizennyolc Jeruzsálem című regényét, melynek hősei tizennyolc flandriai vallon gyermekkel kapcsolják össze a Jeruzsálem felé indulás motívumát. Florina Ilis román író Cruciada copiilor című, 2005-ben megjelent regénye szintén ezt a motívumkört használja fel.

A történet modern használata gyakran elszakad a 13. századi eseményektől. A „children's crusade” vagy „gyermekek keresztes hadjárata” kifejezést politikai, pacifista, ifjúsági vagy valláskritikai metaforaként is alkalmazták. Ez a recepciótörténeti jelenség ugyanakkor nem pótolja a középkori forráskritikát: a modern irodalmi és politikai jelentések a legenda utóéletéhez tartoznak, nem az 1212-es események közvetlen bizonyítékai.

Források

Elsődleges források és forráskiadások

• Monumenta Germaniae Historica. Scriptores (latin nyelven). Hannover: Hahnsche Buchhandlung. 1826–. {{cite book}}: Check date values in: |year= (súgó)CS1 karbantartás: year (link)
• "Chronica Regiae Coloniensis, s.a. 1213: The "Children's Crusade", 1212" (angol nyelven). Internet Medieval Sourcebook. Hozzáférés: 2026. május 12. — középkori forrásrészlet angol fordításban.

Szakirodalom

• Andrea, Alfred J.; Holt, Andrew, eds. (2015). Seven Myths of the Crusades. Indianapolis: Hackett Publishing. ISBN 978-1-62466-403-8.
• DeVries, Kelly (2002). "Teenagers at War During the Middle Ages". In Eisenbichler, Konrad (ed.). The Premodern Teenager: Youth in Society, 1150–1650. Toronto: Centre for Reformation and Renaissance Studies. 207–223. o. ISBN 0-7727-2018-5.
• Dickson, Gary (2008). The Children's Crusade: Medieval History, Modern Mythistory. Basingstoke: Palgrave Macmillan. ISBN 978-1-4039-9989-4.
• Dickson, Gary (1992). "Stephen of Cloyes, Philip Augustus, and the Children's Crusade of 1212". In Sargent-Baur, Barbara N. (ed.). Journeys toward God: Pilgrimage and Crusade. Kalamazoo: Medieval Institute Publications. 83–105. o.
• Eisenbichler, Konrad, ed. (2002). The Premodern Teenager: Youth in Society, 1150–1650. Toronto: Centre for Reformation and Renaissance Studies. ISBN 0-7727-2018-5.
• Housley, Norman (2006). Contesting the Crusades. Oxford: Blackwell. ISBN 1-4051-1188-7.
• MacLehose, William F. (2008). A Tender Age: Cultural Anxieties over the Child in the Twelfth and Thirteenth Centuries. New York: Columbia University Press. ISBN 978-0-231-14186-4.
• Munro, Dana C. (1914. április). "The Children's Crusade". The American Historical Review. 19 (3): 516–524. doi:10.1086/ahr/19.3.516. JSTOR 1835076.
• Powell, James M. (2009). "The Children's Crusade: Medieval History and Modern Mythistory (review)". The Catholic Historical Review. 95 (3): 594–596. doi:10.1353/cat.0.0421.
• Raedts, Peter (1977). "The Children's Crusade of 1212". Journal of Medieval History. 3 (4): 279–323. doi:10.1016/0304-4181(77)90026-4.
• Runciman, Steven (1954). A History of the Crusades. Vol. 3. Cambridge: Cambridge University Press. 139–144. o.
• Runciman, Steven (2002). A keresztes hadjáratok története. Budapest: Osiris Kiadó. ISBN 963-389-347-X.
• Sheffler, David L. (2015). "Myths of Innocence: The Making of the Children's Crusade". In Andrea, Alfred J.; Holt, Andrew (eds.). Seven Myths of the Crusades. Indianapolis: Hackett Publishing. 91–105. o. ISBN 978-1-62466-403-8.
• Tyerman, Christopher (2006). God's War: A New History of the Crusades. Cambridge, Massachusetts: Belknap Press of Harvard University Press. ISBN 978-0-674-02387-1.

Lásd még

• Keresztes háborúk
• IV. keresztes hadjárat
• V. keresztes hadjárat
• III. Ince pápa

Külső hivatkozások

• Chronica Regiae Coloniensis – részlet angol fordításban az Internet Medieval Sourcebook oldalán
• Dana C. Munro: The Children's Crusade – digitalizált változat az Internet Archive oldalán