Pápai palota (Avignon)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Avignon történelmi központja a pápai palotával
Világörökség
A pápai palota homlokzata
A pápai palota homlokzata
Adatok
Ország Franciaország
Világörökség-azonosító 228
Típus Kulturális helyszín
Kritériumok I, II, IV
Felvétel éve 1995
Elhelyezkedése
Pápai palota (Avignon) (Franciaország)
Pápai palota (Avignon)
Pápai palota (Avignon)
Pozíció Franciaország térképén
é. sz. 43° 57′, k. h. 4° 48′Koordináták: é. sz. 43° 57′, k. h. 4° 48′
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pápai palota témájú médiaállományokat.

Az avignoni pápai palota a legnagyobb középkori gótikus épület.[1] A pápai székhely, amely egyidejűleg erődként és palotaként szolgált, a 14. században a nyugati kereszténység szimbóluma volt.[N 1] A palota hat konklávé színhelye volt: itt választották pápává XII. Benedeket 1335-ben ; VI. Kelement 1342-ben, VI. Incét 1352-ben, V. Orbánt 1362-ben, XI. Gergelyt 1370-ben és XIII. Benedek ellenpápát 1394-ben.

A palota két épületből áll, XII. Benedek régi palotájából, amely valódi erőd és VI. Kelemen új palotájából, amely a legfényűzőbb az avignoni pápai építmények közül. Nemcsak a legnagyobb gótikus épület, hanem a nemzetközi gótikus stílus kifejezője a maga teljességében. Az építület és a díszítés a legjobb francia építészek, Pierre Peysson és a de Loubières-nek nevezett Jean du Louvres, illetve a sienai iskola legnevesebb freskófestői, Simone Martini és Matteo Giovanetti együttműködésének gyümölcse.

Ráadásul az avignoni pápai könyvtár, amely a kor Európájának a legnagyobbja volt a 2000 kötetével, maga köré gyűjtötte a szépirodalomért rajongó klerikusok csoportját, köztük Petrarcát, a humanizmus megteremtőjét, míg a Kelemen-féle kápolna (Grande Chapelle) a zeneszerzőket, énekeseket és zenészeket vonzotta.[2]

A palota volt az a hely, amely lehetővé tette az egyház életmódjának és szervezetének teljes átalakítását. Elősegítette a szolgáltatások központosítását, a funkciók alkalmazkodását a pápai igényekhez és lehetővé tette egy valódi pápai adminisztráció kialakítását.[3] A római kúria létszáma, amely a 13. század végén 200 fő volt, a 14. század elejére 300 főnyire nőtt, hogy 1316-ban elérje az 500 főt. Őket egy laikusokból álló környezet segítette, akik szintén a palotán belül dolgoztak.[4]

Az épület, amely struktúrájával lehetővé tette az egyház további működését és küldetésének végrehajtását, lényegében feleslegessé vált, amikor a pápai székhely visszakerült Rómába. A keleti és nyugati egyház közötti megbékélés reménye, illetve az itáliai pápai állam pacifikálása tette lehetővé a pápák visszatérését, ezzel együtt Avignon jelentőségének hanyatlását.

A pápai székhely áthelyezését jelentősen befolyásolták V. Orbán és az utána következő XI. Gergely pápák, akik fontosnak tartották, hogy a pápai székhely visszatérjen Péter apostol városába. A francia klérus aktív ellenállása Gergelyt sokáig megakadályozta terve megvalósításában, de végül mégis Rómába helyezte át a székhelyét. Ezzel azonban előidézte a nagy nyugati egyházszakadást is, amely negyven éven át megosztotta a pápai hatalmat.

1995 óta a pápai palota, Avignon történelmi központjával együtt az UNESCO Világörökség része.[5]

Elhelyezkedése[szerkesztés]

A pápai palota és a Szép Fülöp-torony látványa a Rhône folyó jobb partjáról

A pápai palota a falakon belüli Avignon északi része felett helyezkedik el. A várostól északra egy sziklás kiemelkedésre építették, a Dóm-sziklákra, amely a Rhône folyó bal partja fölött emelkedik.

Impozáns mérete és a sziklák felé irányulása miatt dominálja a várost és nagyon távolról is látható. A legjobb kilátás, nem véletlenül, a Rhône másik partjáról adódik, az Andaon hegyről, ahol a Saint-André erőd épült. Látható továbbá az Alpilles csúcsáról is, amely valamivel kevesebb mint húsz kilométernyire fekszik déli irányban.

Története[szerkesztés]

Az "Új palota" (Palais Neuf) főbejárata

A palota építése 1252-ben kezdődött. Avignon 1309-ben lett a katolikus egyház központja, amikor V. Kelemen pápa ide helyezte át a pápai székhelyet. Kelemen nem érezte magát biztonságban megválasztása után (1305) az egyre katolikusabb Rómában. Kelemen átköltözése után a helyi domonkos-rendi kolostor vendége volt. Utóda, XXII. János pápasága alatt kezdődött a fényűző pápai székhely kiépítése. de a régi püspöki palotát igazából csak XII. Benedek (1334–42) és utódai kezdték átépíteni, ami egészen 1364-ig tartott. A helyszínen, egy természetes sziklakiszögellésen Avignon északi részén, a Rhône folyó felett, már korábban is felépült az avignoni püspökök palotája.

Az építkezés két, meglehetősen jól elhatárolható szakaszban zajlott, ennek eredményeként készült el a "Régi palota" (Palais Vieux) és az "Új Palota" (Palais Neuf). Miután befejezték az építkezést, a két palota összesen 11 000 m² (2,6 hektár) területet foglalt el. Az építkezés ideje alatt a pápai bevételek nagy részét a palotára kellett fordítani.

A Palais Vieux építésze egy bizonyos Pierre Poisson volt, Mirepoix városból, aki XII. Benedek utasításai alapján dolgozott. A szigorú Benedek utasítani alapján a régi püspöki palotát lerombolták és helyén egy jól megerősített, szinte erődszerű épületet emeltek, a középpontjában egy kolostorral. A palota négy szárnyát masszív tornyok erősítették meg.

A pápai palota alaprajza

VI. Kelemen, VI. Ince és V. Orbán pápák uralkodása alatt tovább folyt az építkezés, ebben a szakaszban készült el a Palais Neuf. Jean de Louvres építészt VI. Kelemen fogadta fel, hogy egy toronnyal és új épületekkel bővítse ki a régi palotát, többek között felépítette az 52 méter hosszú "Nagy kápolnát" (Grand Chapel), ahol a pápák imádkoztak. VI. Ince uralkodása alatt két további torony épült fel, majd V. Orbán fejezte be a belső udvart (Court d'Honneur), amikor felépítette az udvart szegélyező épületeket. Az épületek belsejét fényűzően kidíszítették freskókkal, faliszőnyegekkel, festményekkel, szobrokkal és díszes famennyezetekkel.

Grand Chapel - a pápák 52 méter hosszú kápolnája.
Avignon, Cour d'Honneur.

IX. Gergely döntése, hogy 1377-ben visszahelyezi a pápai székhelyt Rómába, előidézte a nagy nyugati egyházszakadást. Avignon az ellenpápák székhelye lett, itt tartózkodott VII. Kelemen ellenpápa és XIII. Benedek ellenpápa egészen 1403-ig. Utóbbi 5 évig volt a palota foglya, amikor 1398-ban Geoffrey Boucicaut hadsereg elfoglalta Avignont. A palota ezt követően pápaellenes erők kezére került, 1410-1411-ben ostromzár alatt volt, és csak 1433-ban került vissza a pápa képviselőinek kezére.

Bár a római pápák a következő 350 évben is folyamatosan fennhatóságot gyakoroltak a palota felett, az épület lassan hanyatlásnak indult, állaga leromlott az 1516-ban végrehajtott felújítás ellenére. 1789-ben, amikor a forradalmi erők elfoglalták és kifosztották, a palota már igen rossz állapotban volt. 1791-ben az ide bebörtönzött, ellenforradalminak bélyegzett személyeket lemészárolták, a holttesteket a Tour des Latrines toronyba halmozták.

Napóleon uralkodása alatt a palotát katonai célra, laktanyának és börtönnek használták. Ebben az időszakban az épület további károkat szenvedett, elsősorban a Harmadik köztársaság ideje alatt, amikor a freskókat és a belső díszítéseket lerombolták és az épületet istállónak használták.

A francia hadsereg csak 1906-ban ürítette ki a palotát, amikor is a francia nemzeti örökség részének nyilvánították. Az épület felújítása lényegében azóta tart. A palota nagy része ma nyitva áll a látogatók előtt, itt található még egy konferenciaközpont és Vaucluse megye levéltárait.

Leírása[szerkesztés]

A palota háromdimenziós rajza

A palota 15 000 m2-es alapterületével Európa legnagyobb gótikus stílusú épülete.[6]

A tornyok[szerkesztés]

A pápai palota tornyai keletről
1- "Tour de Trouillas"
2- "Tour des Latrines" vagy "Tour de la Glacière"
3- "Tour des Cuisines" (konyhatorony
4- "Tour Saint-Jean"
5- "Tour de l'Étude"
6- "Tour des Anges" vagy "Tour du pape" (pápai torony)
7- "Tour du Jardin" (kerti torony)
8- "Tour de la Garde-Robe"
9- "Tour Saint-Laurent"
10- "Tour de la Gache" (hátsó torony)
11- "Tour d'angle" vagy "Tour des Grands Dignitaires" (nem látható)
12- "Tour de la Campane"


VI. Kelemen szobája - "la chambre du cerf"[szerkesztés]

V. Kelemen szobájában található festmények részlete

V. Kelemen irodája a palota egyik leghíresebb terme, mivel itt maradtak meg a legjobb állapotban a falakat és a mennyezetet díszítő festmények.

A kápolnák[szerkesztés]

Saint-Martial kápolna[szerkesztés]

A Saint-Martial kápolna belseje

A Tour de Saint-Jean (Szent János-torony) második emeletén található a Chapel Saint-Martial (Szent Martial volt Limoges első püspöke). A kápolnában található freskók a szent életének történetét mesélik el. A festményeket Matteo Giovanetti olasz mester készítette 1344 és 1345 között.[7]

A Chapel Saint-Jean[szerkesztés]

A Chapel Saint-Jean belseje

1347 és 1348 között Matteo Giovannetti mester a Chapel Saint-Jean (Szent János kápolna) díszítéséért volt felelős. A kápolna a Szent Martial kápolna alatt található.[8]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Hét pápa és két ellenpápa követte itt egymást, először 1309 és 1376 között, majd 1378 és 1413 között.

Források[szerkesztés]

A francia cikk forrásjegyzéke[szerkesztés]

  • Eugène-Emmanuel Viollet-le-Duc, Dictionnaire raisonné de l'architecture française du XIe au XVIe siecle, publié par Banc, 1864
  • Paul Pansier, Les Sièges du Palais d’Avignon sous le pontificat de Benoît XIII, Annales d’Avignon et du Comtat Venaissin, 1923.
  • Joseph Girard, Avignon. Histoire et Monuments, Éd. Dominique Seguin, Avignon, 1924.
  • Léon-Honoré Labande, Le Palais des papes d’Avignon et les monuments historiques d’Avignon au XIVe siecle, T. I et II, Éd. Detaille, Aix-Marseille, 1925.
  • L. Imbert et abbé J. Sautel, Avignon et Villeneuve-lès-Avignon, Avignon, 1925.
  • Joseph Girard, Évocation du vieil Avignon, 1958 - ré-édité Éd. de Minuit, Paris, 2000 ISBN 2-7073-1353-X
  • Michel Laclotte, L’École d’Avignon. La peinture en Provence aux XIVe et XVe siecles, Paris, 1960.
  • Enrico Castelnuovo, Un pittore italiano alla corte di Avignone. Matteo Giovannetti e la pittura in Provenza nel secolo XIV. Torino, Einaudi, 1962, ré-édité en 1991, puis, version française, Un peintre italien à la cour d'Avignon, Matteo Giovanetti et la peinture en Provence au XIVe siecle, Paris, G. Monfort, 1996 ISBN 2-85226-037-9
  • Yves Renouard, La Papauté à Avignon, Paris, PUF, coll. «Que sais-je?» n°630, 1969.
  • Philippe Prévot, Histoire du ghetto d'Avignon, Éd. Aubanel, Avignon, 1975, ISBN 2-7006-0056-8
  • Sylvain Gagnère, Le Palais des papes d’Avignon, Les Amis du Palais du Roure, 1983, ASIN B0014MWJ7U
  • Marc Maynègre, La visite de Louis XIV à Avignon et Le massacre de la Glacière in De la Porte Limbert au Portail Peint, histoire et anecdotes d’un vieux quartier d’Avignon, Sorgues, 1991 ISBN 2-9505549-0-3
  • Dominique Vingtain, Avignon, le palais des papes, Éd. Zodiaque, La Pierre-qui-Vire, 1998 ISBN 2-7369-0240-8
  • Bernard Guillemain, Les Papes d'Avignon (1309-1376), Ed. cerf, Paris, 2000, ISBN 2-204-05895-5
  • Le Palais des Papes, Avignon - guide de visite, Éd. Gaud et Éd. RMG Palais des Papes, 3e édition, 2004 ISBN 2-84080-063-2
  • Hervé Aliquot et Cyr Harispe, Les Palais du pape Clément VI en Avignon, Éd. École Palatine, Avignon, 2008 ISBN 2-9522477-2-2

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Dominique Vingtain, Avignon, le palais des papes, p. 13.
  2. Raymond Dugrand et Robert Ferras, article Avignon, in La Grande Encyclopédie, T. III, p. 1355, Éd. Larousse, Paris, 1972, ISBN 2-03-000903-2 (pour le T. III).
  3. Yves Renouard, La Papauté à Avignon, p. 7.
  4. Raymond Dugrand et Robert Ferras, i.m. p. 1355, becslése szerint a teljes, családokkal együtt számított létszám elérte a háromezer főt.
  5. Historic Centre of Avignon: Papal Palace, Episcopal Ensemble and Avignon Bridge (angol nyelven). UNESCO. (Hozzáférés: 2006. június 16.)
  6. The Pope's Palace | welcome. Palais-des-papes.com. (Hozzáférés: 2011. június 10.)
  7. Saint-Martial chapel. Culture.gouv.fr. (Hozzáférés: 2011. június 10.)
  8. Saint-Jean chapel. Culture.gouv.fr. (Hozzáférés: 2011. június 10.)

Fordítás[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]