Pszeudo-izidori dekretálék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

A pszeudo-izidori dekretálék vagy ál-izidori gyűjtemény a középkorban keletkezett egyházjogi hamisítványok. A kompiláció valószínűleg a reimsi egyháztartományban, a Frank Birodalom felosztása után, a 9. század közepe táján készült.[1] A hamisítványok hatása Európa-szerte érvényesült, a 9. századi kéziratok nagy száma bizonyítja ezen iratok gyors terjedését, különösen Franciaországban és Itáliában.

A 12. századi Decretum Gratiani kánonjogi gyűjtemény is forrásként használta fel a pszeudo-izidori dekretálékat

A gyűjtemény szerzője magát Isidorus Mercatornak nevezi, mely álnév alatt a középkor Sevillai Szt. Izidort és Marius Mercatort vélte. Valószínűleg frank-germán egyházi emberek hozták létre a katolikus egyházi törekvések és a püspöki hatalom megerősítésére, továbbá a pápa felsőbbségének kinyilvánítására a világi hatalmasságok felett. [1][2][3]

A kollekció legnevezetesebb hamisítványa egy korábbi, feltehetőleg a 8. században keletkezett ún. Constantinusi adománylevél (Donatio Constantini), mely szerint I. Constantinus római császár a pápaságnak adományozta Itália és a Nyugat országai feletti hatalmat.

A gyűjtemény egyes darabjainak hitelességét már a 11-12. században is kétségbe vonták, de a 17. századig nagyrészt sikeres volt és hitelesnek tekintették, ekkor mutatták végérvényesen ki, hogy a gyűjtemény hamisítvány.[2]

Részei[szerkesztés]

Fő részei:

  • Collectio Hispana Gallica Augustodunensis – 4–8. századi pápai levelek hamisítványa. Az eredeti spanyol Collectio Hispana átdolgozása után nagy része a gall Autunban keletkezett (latin: Augustodunum); innen a név.[4] Jelenleg a Vatikán tulajdona.[5]
  • Capitularia Benedicti Levitae – hatalmas kapitulárégyűjtemény.[megj. 1] A nevét az önmagát Benedictus diakónusnak (levitae) bemutató szerzőről kapta, aki arról beszél, hogy Odgar mainzi érsek megbízásából a mainzi érseki okmánytár anyagát dolgozta fel.[4]
  • Capitula Angilramni – a püspököket védi a bírósági eljárásoktól. Angilram (wd) metzi püspök (768–791) nevéről elnevezve, akinek a hamisítvány szerint e határozatokat I. Adorján pápa (772–795) küldi
  • Mintegy száz pápai levél gyűjteménye, melynek nagy részét az első három évszázad római püspökeitől származtatták. Közel 90 bizonyítottan hamis, a maradék eredete még vitatott.[4]

A négy fő gyűjteményen kívüli kisebb részek:

  • a khalkédóni zsinat kivonata
  • Collectio Danieliana – a magyar Szent István király bizonyos egyházzal kapcsolatos rendelkezései[6] igen pontos egyezést mutatnak vele, akárcsak az ál-izidori gyűjtemény többi részével.[7] Jelenleg a berni könyvtárban (Berner Burgerbibliothek) őrzik.[8]

Jegyzetek[szerkesztés]

Megjegyzés[szerkesztés]

  1. kapituláré = a frank birodalomnak királyi rendeletekben kinyilvánított törvényei

Források[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Pseudo Isidorian Decretals című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés]