Ugrás a tartalomhoz

Pascendi Dominici gregis

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Pascendi Dominici Gregis kezdetű enciklikát a modernizmus tévedései ellen fogalmazta X. Piusz pápa, és írta alá 1907. szept. 8-án. A megfogalmazásban a pápa legnagyobb segítsége Joseph Lemius jezsuita filozófus volt, aki főként Alfred Loisy francia modernista teológus munkásságait vette kritika alá. A modernizmus a 19. század utolsó és a 20.század első évtizedének mozgalma, mely történeti, filozófiai és pszichológiai oldalról közelíti meg a hagyományos katolikus vallást.[1] A pápák közül még II. János Pál pápa érinti ezt a témát az 1998-as Fides et ratio kezdetű enciklikájában.

Pascendi Dominici gregis az 1910. szeptember 1-jén bevezetett kötelező anti-modernista esküt írt elő, amely minden katolikus püspököt, papot és tanárt arra kötelezett, hogy világosan megfogalmazott hit szövegre[2] esküdjenek fel. Az eskü mindaddig érvényben maradt, amíg VI. Pál pápa el nem törölte, 1967-ben.

Szerkezete

[szerkesztés]

Bevezetés

  • Rejtőzködő ellenségek: Elvetemült újítók az Egyházon belül
  • A Jó Pásztor a báránybőrbe bújt farkasok, a modernisták ellen

Első rész: A modernisták tanainak elemzése

1. A modernista mint bölcselő. Az agnoszticizmus

  • A modernisták vitális immanenciája
  • Következmény: A vallástörténelem kiforgatása
  • Hogyan keletkeznek a dogmák a modernisták szerint

2. A modernista mint hívő. Az egyéni tapasztalás mint a vallási bizonyosság forrása

  • A hagyomány fogalmának szétrombolása a modernisták által
  • A hit és tudomány közti kapcsolat a modernisták szerint
  • A hit a tudomány rabszolgája

3. A modernista, mint teológus. A két fő elv: immanentizmus és szimbolizmus

  • Az istentisztelet
  • A szentségek
  • A Szent könyvek
  • Egyház
  • Az Egyház és állam viszonya
  • Egyház és állam szétválása
  • A rendszer lényege az evolúció

4. A modernista mint történész és kritikus

  • A kritika mint segédeszköz
  • E módszer alkalmazás a Szentírásra

5. A modernista mint apologéta

6. A modernista mint reformátor

Az első rész záradéka: A modernizmus a foglalata minden eretnekségnek

Második rész A modernizmus okai, erkölcsi okok: kíváncsiság, kevélység

  • Értelmi okok: járatlanság a skolasztikus bölcseletben
  • A modernizmus terjesztése

Harmadik rész. Az egyház parancsolt szigorú intézkedési a modernizmus ellen

  • A skolasztikus bölcselet mint a szent tudományok alapja
  • E szabályok végrehajtása
  • A püspökök kötelessége: A könyvek, lapok gyűlések feletti örködés
  • Az egyház és a tudományos haladás

Tartalma

[szerkesztés]

Bevezetés

[szerkesztés]

A bevezetőjében megemlíti mindig is éber féltékenységgel nézte a legfőbb Jó Pásztor a nyáj legeltetését a múltban is. Mindig voltak hamisak, tévelygők. De most különös álnokságokkal támadják az egyház alapjait.

Elítélt tanok

[szerkesztés]

A tagadó oldal. Az agnoszticizmus a vallás alapján érvényteleníti az észszerű bizonyítékokat. Szerintük az ész csak a tüneményekből indulhat ki, azon túl nem bizonyíthatóak a dolgok. Ezért a tudomány és a történelmen kívül helyezi Istent. A pápa kinyilvánítja, hogy így nem érnek fel Istenig csak a tünemények körében maradnak, ami egyenlő az ateizmussal, és Krisztus műve is értelmetlenné válna. Ezért az első vatikáni zsinatot idézi:

„Ha valaki azt állítaná, hogy az isteni kinyilatkoztatás nem lehet hihetővé külső jelek által, és így az embereket csak az egyéni tapasztalás avagy a magánsugallat vannak hivatva a hitre indítani, átok alatt legyen.”

Az állító oldal. Immanentizmus, amely az élet szükségletei szemszögből válogatja a vallási igazságokat.[3] A vallás az ember belsejében található. Azt állítják, hogy Isten az ember belsejében létezik, és ő a kinyilatkoztatásnak oka is és tárgya is. A hit a tudatalattiból származik, abból fejlődik ki. Azt állítják, saját önkéntes tette ez a természetnek. Ez pedig a természetfeletti rend eltörléséhez vezetne. Ezért a pápa emlékeztet a Vatikáni zsinat kiközösítésére:

„Aki azt állítja, hogy az ember isteni segítséggel nem emelkedhet olyan ismeretre és olyan tökéletességre, amely meghaladja a természetet, hanem képes és köteles is folytonos fejlődéssel magától eljutni minden igaz és minden jó birtokába: átok alatt legyen.”

Modernista szándékok

  • Minél jobban tanulmányozzák a természettudományokat, annál kevésbé érdeklődnek, illetve elhanyagolják a magasabb tanulmányokat.
  • Vak szeretettel keresik az újdonságokban az igazságot a tudomány nevében, ott keresik az örök igazságot, ahol nincs, és azt utasítják el ahol az örök igazság van.
  • A fejlődést teszik meg törvényként, amelynek alárendelik a Bibliát és a szent dolgokat is.
  • Az Egyház tekintélyét ellentétbe állítják a hívők vallásos érzésének szabadságával. Így vallási öntudat alárendeltje az Egyház, és nem pásztora.
  • Az államot el akarják választani az Egyháztól, a katolikust az állampolgártól.
  • A nemzeti és családelemek kiküszöbölésével, egy új haladó világnézetű ember a példakép

Parancsolt intézkedések

  • A skolasztikus bölcselők közül Aquinói Szent Tamás a szent tanulmányok alapja.
  • Ne érje a papságot éberség, buzgalom, szilárdság, mulasztás kifogása.
  • Anti-modernista esküt kell tenni.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Modernism | Roman Catholicism (angol nyelven). Encyclopedia Britannica. (Hozzáférés: 2019. május 3.)
  2. katolikus-honlap/könyvtár/Antimodernista eskü. www.katolikus-honlap.hu. (Hozzáférés: 2019. április 24.)
  3. Pascendi dominici gregis – Magyar Katolikus Lexikon. lexikon.katolikus.hu. (Hozzáférés: 2019. május 18.)