János apokrifonja

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
János apokrifonja
Apocryphon of John.jpg

Szerző nem ismert
Megírásának időpontja nem ismert
Nyelv kopt
Műfaj evangélium
Kiadás
Magyar kiadás nincs magyar nyelvű kiadás

János apokrifonja, János apokrifje, János titkos könyve, vagy János titkos evangéliuma címen egy újszövetségi apokrif iratot tartanak számon.

A mű két változatban maradt fenn a kopt nyelv szahidi dialektusában lejegyezve. A hosszabb és a rövidebb változat mellett ismert volt Szent Iréneusz recenziója is a szövegről 150 körülről. A 20. század közepén felfedezett Nag Hammádi-i lelet között is megtalálták töredékeit.[1]

A gnosztikus szemléletű evangélium közli a feltámadt Jézus kinyilatkoztatásait az Olajfák hegyén. Megnevez több – az Újszövetségből nem ismert – rendkívüli eseményt a feltámadás után. Ilyen például Zebedeus fiának a története: Zebedeus fia felmegy a templomba, ahol találkozik egy Arimaniosz nevű farizeussal, és vitatkozni kezd vele. Arimaniosz csalónak tartja Jézust, amire megnyílik az ég, és alakját többször változató lény különféle csodálatos tanításokat közöl. Elmondja, hogy a láthatatlan lélek készteti gondolkodásra az Egyszülöttről. Az Egyszülöttet Krisztusnak, Autogenésznek, Nousznak, Akaratnak, és Logosznak (Igének) nevezi, és aki szerinte az eonból alászállt lény. Az Isten után következő lény a mű szerint a Barbelo nevet viseli, és ő a látható lények feje. Barbelo formálja a női eonokat, kik ezután szembesülnek az Elsőszülöttel, azaz a láthatlan lélekkel. A mű szól a pszichikus és a földi Ádám eredetéről, illetve az élet és a gnószisz fájáról. Igen sok utalást tartalmaz az Ó- és az Újszövetségre.[1]

Grant szerint a művet Antiochiai Saturnius írta Szíriában. A könyvet feltehetően az egyiptomi Sethiánus gnosztikus szekta használta.[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c Benyik, i. m., I. kötet, 114–115. oldal

Forrás[szerkesztés]

  • Benyik György. Az újszövetségi szentírás I–II. Szeged: JATE Press (1995)