Isten országa
Isten országa (görög Βασιλεία τοῦ Θεοῦ baszileia tú theú; jelentése: Isten uralma, Isten királysága) a bibliai teológia egyik központi fogalma. Isten országa dinamikus fogalom, amely az Újszövetségben csak Jézus szájából hangzik el. Az újszövetségi görög kifejezés (Isten királyi uralma) a héber malkut Jahve kifejezésből szárazik. Ez pedig az ószövetségi akklamáció (Jahve a király) absztrakt fogalommá való változtatása.[1]
Az Újszövetségben az Isten országa kifejezés több síkon mozog: legtöbbször a jövőre vonatkozik,[2] olykor viszont mintha már jelen lenne.[3]
Ószövetség[szerkesztés]
Az Ótestamentumban az izraeliták a honfoglalás és letelepedés után kezdték Jahvét úgy emlegetni, mint Izráel királyát, majd a monarchia idejétől az izraeli királyság lesz egyenlő Isten országával. A király Jahve királyságát kapja meg[4] ezért Jahve törvényeit be kell tartania és a néppel el kell ismertetnie.
A királyság összeomlása után, a Babiloni fogságban egy olyan Isten országa kép rajzolódik ki, amely a távoli jövőben kiterjed majd a Föld határáig, de amelynek Jeruzsálem lesz a központja, ahova mindenhonnan jönnek az emberek, hogy imádják Jahvét, a királyt. A jövő Isten országának a megteremtője a Messiás. [5]
Újszövetség[szerkesztés]
Az Újtestamentum úgy beszél Isten országáról, mint amely Keresztelő János fellépésével elközelgett[6] Jézus Krisztussal pedig elérkezett,[6] az emberek között van,[7] kiteljesedése azonban csak a világ végén, az utolsó ítélet után következik be,[8] ezért imádkozni kell az eljöveteléért.[9]
Isten országa elsősorban az alázatosaké, az ártatlanoké (a gyermekekhez hasonlóké)[10] és a szegényeké[11](ld. egyszerűség), a gazdagok csak igen nehezen lehetnek részesei.[12] Aki be akar lépni az Isten országába, annak újjá kell születnie[13] és Isten akaratát kell teljesítenie.[14]
Máté az Isten országa fogalmát a "mennyek országa" kifejezéssel írja körül, anélkül, hogy ezzel Isten uralmának várását valamilyen túlvilágba plántálná. [15] Isten országának kérdése az egész Újszövetségben csak a szinoptikus evangéliumokban játszik ilyen nagy szerepet. A helyenként említett "Krisztus országa" nem azonos Isten uralmával. [15]
Kereszténység[szerkesztés]
A krisztológiában azt mondják, Jézus Krisztus a maga személyében Isten országa. Az ekkléziológiában az egyházat tekintik Isten országának, vagy legalábbis Isten országának itt a Földön. Az eszkatológiában Isten uralmának megvalósulását az e világon túl, a mennyországban vagy az újjáteremtett Földön látják.
Amikor Szt. Ágoston a hívők elé festette a jó és gonosz birodalmának harcát, akkor a jó birodalmán nem a Bibliában meghirdetett Isten országát értette, hanem Krisztusnak az egyházban megvalósult uralmát. Az eszkatológiai elgondolás pedig Fiorei Joachim (†1202) és Aquinói Szt Tamásnál érvényesült, bár Tamásnál megjelent Isten országa spirituális-benső jelenlétének a gondolata is (a hívők igazságossága, békéje és öröme formájában). [15] Éppígy bensőleg képzelte el Luther Márton is a két birodalom tanában. Kálvin álláspontja szerint viszont lehetőség van arra, hogy Isten uralmát a világi társadalmak ellenében már itt a földön érvényesítsük. [15]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Kránitz Mihály, Szopkó Márk: Teológiai kulcsfogalmak szótára
- ↑ Mt 6,10 Márk 14,25
- ↑ Luk 11,20
- ↑ 2 Krón 13,8
- ↑ Gecse Gusztáv: Vallástörténeti kislexikon
- ↑ a b Mt 12,28
- ↑ Lk 17,21
- ↑ Mt 25,34
- ↑ Mt 6,10
- ↑ Mt 19,14 Mt 18,3
- ↑ Mt 5,3
- ↑ Máté 19,23, Márk 10,25
- ↑ Ján 3,3
- ↑ Nem mindenki, aki azt mondja nekem: ‘Uram, Uram!’, megy be a mennyek országába, csak az, aki megteszi Atyám akaratát - Mt 7,21
- ↑ a b c d Herbert Vorgrimler: Új teológiai szótár → Isten országa
Hivatkozások[szerkesztés]
- Gecse Gusztáv: Bibliai kislexikon, 1978
- Herbert Vorgrimler: Új teológiai szótár, 2006
- Kránitz Mihály, Szopkó Márk: Teológiai kulcsfogalmak szótára, 2001
