Iskarióti Júdás
| Iskarióti Júdás | |
 | |
| Giotto di Bondone: Júdás csókja | |
| Született | 1. század |
| Elhunyt |
30[1] Jeruzsálem |
| Foglalkozása | közgazdász |
| Tisztség | Apostol |
| Halál oka | akasztás |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Iskarióti Júdás témájú médiaállományokat. | |
A karióti Júdás vagy Júdás Iskáriótes (? – 30 körül) a 12 tanítvány egyike volt, Jézus árulója. Júdás az egyetlen Júda törzsbeli apostol, az iskarióti Simon fia (Jn 6,71). Az evangéliumok szerint Júda déli részéből származott; Jézus az apostolok közé választja (Mt 10,4; Mk 3,19; Lk 6,16); a tizenkettő közös pénzét kezelte (Jn 12,6; 13,29), pénzsóvár (Mt 26,14-16); Jézust kiszolgáltatta az ellenségeinek (Mt 26,47-49).
A ragadványnév eredetét többen – köztük Vermes Géza – úgy határozzák meg, hogy Júdás Galileából származott több más apostolhoz hasonlóan, és a jelző a latin sīcārius (= késelő) torzított változata. Ők a zélóta mozgalom ultraradikálisai, a politikai terrorizmus első képviselői voltak. Ha ez a feltevés igaz, akkor az apostolok közösségének politikai irányvonalára nézve érdekes lehetőségeket tár fel.
Júdás megbánja tettét és visszaviszi a harminc ezüstöt a főpapoknak és a véneknek: „Vétkeztem, mondta, elárultam az igaz vért” (Mt 27,34).[2]
„Amikor megvirradt, magához hívta tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt. Ezeket elnevezte apostoloknak: Simont, akit Péternek is nevezett, és Andrást, a testvérét, valamint Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant, Mátét és Tamást, Jakabot, Alfeus fiát és Simont, akit Zelótának neveznek, Júdást, Jakab fiát, és iskarióti Júdást, aki áruló lett. Majd lement velük és megállt egy sík helyen. Vele volt tanítványainak egy nagy csoportja és hatalmas népsokaság egész Júdeából, Jeruzsálemből, Tírusz és Szidon tengermellékéről”
Amikor Júdás látta, hogy Jézust halálra ítélik, felakasztotta magát (Mt 27,3-5; ApCsel 1,17-18).
„Akkor látván Júdás, a ki őt elárulá, hogy elítélték őt, megbánta dolgát, és visszavivé a harmincz ezüst pénzt a főpapoknak és a véneknek, Mondván: Vétkeztem, hogy elárultam az ártatalan vért. Azok pedig mondának: Mi közünk hozzá? Te lássad. Ő pedig eldobván az ezüst pénzeket a templomban, eltávozék; és elmenvén felakasztá magát. A főpapok pedig felszedvén az ezüst pénzeket, mondának: Nem szabad ezeket a templom kincsei közé tennünk, mert vérnek ára. Tanácsot ülvén pedig, megvásárlák azon a fazekasnak mezejét idegenek számára való temetőnek. Ezért hívják ezt a mezőt vérmezejének mind e mai napig.”
– (Máté 27,3–8)
Az önmagában ellentmondásos történet – elárulja Jézust, majd emiatt felakasztja magát – Júdás szerepének több különböző értelmezését teszi lehetővé, mivel a körülményekről közelebbit az evangéliumok nem árulnak el.
Tartalomjegyzék
Képek[szerkesztés]
Júdás csókkal árulja el Jézust
Nyikolaj Nyikolajevics Ge: A lelkiismeret, Júdás
Templomfreskó, Karióti Júdás felakasztja magát (Macedónia)
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ https://en.wikipedia.org/wiki/Chronology_of_Jesus
- ↑ A karióti Júdás tragikus módon engedett az ördögi kísértésnek, mert nem tudott hinni az isteni megbocsátás nagyságában Archiválva 2013. május 12-i dátummal a Wayback Machine-ben, storico.radiovaticana.va
Források[szerkesztés]
- Júdás, lexikon.katolikus.hu
További információk[szerkesztés]
- Birtalan Balázs: Rehabilitációs kísérlet, birtalan.hu
|
Ez a vallási tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
|
