Síla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A síla (szanszkrit) vagy szíla (páli) a buddhizmusban a Nemes nyolcrétű ösvény hármas felosztásából az egyik, amely egyben a hármas gyakorlat közül a második páramitá.[1] Ez a magaviseleti útmutató segít a buddhista gyakorlónak a harmónia elérésében, illetve abban, hogy hogyan tartózkodjon az erőszaktól és a másoknak való ártástól. Tulajdonképpen a szenvedés (dukkha) megszüntetésének a gyakorlatai közé tartozik. Erényként,[2] helyes magaviseletként,[3] moralitásként,[4] és előírásként szokás jellemezni.

A síla egy belső, tudatos és szándékos etikai viselkedésforma az egyén saját elkötelezettségének mértékében, ahogyan a megvilágosodás útján halad előre. A szanszkrit és páli szíla szó egy etikai iránymutatás az egyén belső világával és emberi kapcsolataival kapcsolatban. Tehát nem moralitást jelent, amely távol áll a történelmi Buddha által az i.e. 588-ban tanított fogalmától. Valójában, a buddhista magyarázó szövegek a sílát más szavakkal szokták leírni: "harmónia" vagy "koordináció".[5]

A síla az is jelenti, hogy az egyén teljes szívvel elkötelezi magát az üdvös cselekedeteknek. A gyakorló számára a síla két kétféleképpen is lényeges: helyes "kivitelezés" (Karitta), és helyes "elkerülés" (varitta). A síla előírások tiszteletbe tartását "hatalmas ajándékként" (mahadana) tartják számon, mert az bizalmat, tiszteletet és biztonságot teremt az egyén környezetébe. Ez azt jelenti, hogy ez az egyén nem jelent veszélyt más ember életére, tulajdonára, családjára, jogaira, vagy jólétére.[6]

A síla különböző szintjei[szerkesztés]

A sílának különböző szintjei vannak elhivatottságtól függően. A legalapvetőbb az öt fogadalom. A nyolc fogadalom (vagy nyolc erkölcsi fogadalom) már megfelel az aszketizmus alapvető erkölcseinek, a tíz erény pedig az újonc szerzetesek fogadalmában, valamint a vinaja és a prátimoksa teljes beavatási fogadalmában szerepel. A világi emberek általában csupán az öt fogadalmat gyakorolják, amely az összes buddhista iskolában teljesen megegyezik.

Az öt erény[szerkesztés]

Az öt fogadalom (panycsa-síla) nem parancs formájában van megadva, hanem gyakorlati leírásként szerepel. Ez egy ajánlás, ami segít az egyén számára, hogy boldogságban élhessen, aggodalomtól mentesen és képes legyen meditálni.[7] Ezek:[8]

  • Az öléstől való tartózkodás (ahimsza)
  • A lopástól való tartózkodás (asztéja)
  • Az erkölcstelen élettől való tartózkodás (brahmacsarja)
  • A hamis beszédtől való tartózkodás (szatja)
  • A tudatra ható anyagoktól való tartózkodás (szurámatta)

A nyolc erkölcsi fogadalom[szerkesztés]

Különleges alkalmakkor, például elvonulások alkalmával, a világi emberek vállalkozni szoktak szigorúbb fogadalmakra, általában 24 órán keresztül. A nyolc erkölcsi fogadalom az öt erényen túl további erkölcsi megkötéseket tartalmaz. Ezek a megkötések a szerzetesi szabályok közül vannak. A nyolc erkölcsi fogadalomban a harmadik szabály szigorúbb szexuális magatartást ír elő, amely egyben nőtlenséget is jelent.

A nyolc erkölcsi fogadalom kiegészítő szabályai[8]

  • A napi egyszeri étkezés (dél után szilárd ételt nem szabad fogyasztani)
  • Az ünnepléstől való tartózkodás (éneklés, táncolás, zenélés)
  • A kényelmes hely(zet)ek kerülése (parfüm, kozmetikumok és díszes kiegészítők használatának kerülése)

A tíz erkölcsi fogadalom[szerkesztés]

Az újonc szerzetesek a tíz erkölcsi fogadalmat teszik érkezésükkor. Ez a nyolc erkölcsi fogadalmat kettővel egészíti ki:

  • tartózkodni a magas ülésektől és a kényelmes, puha ágyaktól
  • nem szabad elfogadni pénz vagy ékszert

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. Horner, I.B. (trans.) (1975; reprinted 2000). The Minor Anthologies of the Pali Canon (Part III): 'Chronicle of Buddhas' (Buddhavamsa) and 'Basket of Conduct' (Cariyapitaka). Oxford: Pali Text Society. ISBN 086013072X
  2. Gethin (1998), p. 170; Harvey (2007), p. 199; Ñānamoli (1999), pp. 3 passim; Nyanatiloka (1988), entry for "sīla"; Thánisszaró (1999); and, Warder (2004), p. 100.
  3. Gethin (1998), p. 170.
  4. Gombrich (2002), p. 89; Nyanatiloka (1988), entry for "sīla"; and Saddhatissa (1987), pp. 54, 56.
  5. Bhikku Bodhi, The Noble Eightfold Path, Buddist Publication Society, Sri Lanka 1994.
  6. Living This Life Fully: Teachings of Anagarika Munindra, by Mirka Knaster Ph.D., Shambhala Publications, USA, 2010. Pg. 67
  7. Stewart McFarlane in Peter Harvey, ed., Buddhism. Continuum, 2001, pages 195-196.
  8. ^ a b Bodhi Monastery: the Five Precepts. (Hozzáférés: 2011. március 14.)

Hivatkozások[szerkesztés]

  • Bhikkhu Bodhi (2005). In the Buddha's Words: An Anthology of Discourses from the Pali Canon. Boston: Wisdom Publications. ISBN 0861714911 .
  • Rupert Gethin (1998). The Foundations of Buddhism. Oxford: Oxford University Press. ISBN 0192892231 .
  • Richard Gombrich (2002). Theravāda Buddhism: A Social History from Ancient Benares to Modern Colombo. London: Routledge. ISBN 0415075858 .
  • Harvey, Peter (1990). An Introduction to Buddhism: Teachings, History and Practices. Cambridge: Cambridge University. ISBN 0521313333 .
  • Knaster, Mirka, Ph.D. (2010). Living this Life Fully: Stories and Teachings of Munindra. Boston: Shambhala Publications. ISBN 9781590306741
  • Ñānamoli, Bhikkhu (trans.) (1999). The Path of Purification: Visuddhimagga. Seattle, WA: Buddhist Publication Society Pariyatti Editions. ISBN 1928706002 .
  • Nyanatiloka Mahathera (1988). Buddhist Dictionary: Manual of Buddhist Terms and Doctrines. Kandy: Buddhist Publication Society. ISBN 9552400198 .
  • Saddhatissa, Hammalawa (1987). Buddhist Ethics: The Path to Nirvāna. London: Wisdom Publications. ISBN 0-86171-53-3.
  • Shih, Heng-ching, transl. (1994). "The Sutra on Upāsaka Precepts" / transl. from the Chinese of Dharmarakṣa, Berkeley, CA: Numata Center for Buddhist Translation & Research, ISBN 0962561851 .
  • Thánisszaró Bhikkhu (1999). The Ten Perfections: A Study Guide.
  • A.K. Warder (2004). Indian Buddhism. Delhi: Motilal Banarsidass. ISBN 8120817419 .
  • Sila as explained in the Buddhist Encyclopedia.
  • Excerpt from Thich Nhat Hanh on Sila The Third Precept: Sexual Responsibility For a Future to Be Possible: Commentaries on the Five Wonderful Precepts (1993) by Thich Nhat Hanh. Copyright 1993.