Buddhizmus Nepálban

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A buddhizmus Nepálban történelmi fontosságú, ugyanis a mai Nepál területén lévő Lumbini zónában született Gautama Sziddhártha, a későbbi Sákjamuní Buddha, a buddhizmus kulcsfontosságú alakja.[1][2] A tudósok a mai napig nem tudták pontosan megállapítani Gautama Buddha pontos születési idejét. Nepálban hagyományosan az i. e. 623-as esztendőt tekintik Buddha születési dátumának.[3] Az ország lakosságának 10,74%-a gyakorolja a buddhizmust, jellemzően a tibeti-burmai etnikumú lakosság.[4] A himalájai ország hegyvidékein élő lakosság hitvilágában a hinduizmus erőteljesen beszivárgott a buddhista tanokba, olyannyira, hogy sok esetben közös isteneik vannak és osztoznak a templomaikon. Például a Muktinath templomra mind a hinduk, mind a buddhisták szent helyként tekintenek, ahol vallási hódolatot lehet kifejezni.[5]

Áttekintés[szerkesztés]

Buddhista imazászlók Nepálban.

Nepálban az emberek többsége hindu vallásúnak vallja magát, azonban az országban olyan erős a buddhizmus hatása a kultúrára, hogy a buddhisták és a hinduk gyakran osztoznak templomaikon és szent helyeiken. Olyan természetes módon léteznek egymás mellett, hogy – más országokkal ellentétben – a két világvallás között nem is mindig világos a különbség. Amsuvarman király idején a nepáli Bhrikuti hercegnő jelentős szerepet játszott a buddhizmus tibeti és távol-keleti terjesztésében és népszerűsítésében. A nepáli művészek a tibeti buddhista építészetet már régóta a középkori, nepáli Araniko hatásának tulajdonítják. A mahájána buddhista irányzat szent szövegeit főleg randzsana írással (a nevarok írása), vagy az ebből származó lanca írással készítették.[6]

A hagyományos nepáli buddhizmusban kilenc szövegnek tulajdonítanak különleges jelentőséget. Ezeket úgy nevezik, hogy a „kilenc dharma-ékszer” (Navagrantha):[7][8]

A tibeti-burmai törzsek körében a tibeti buddhizmust gyakorolják a legtöbben. A nevar népcsoport gyakorlata a vadzsrajána és a théraváda buddhizmus nevar változata. Sok buddhista csoportra szintén hatással volt a hinduizmus. Uralkodó vallásnak számít a buddhizmus a ritkán lakott északi területeken, ahol főleg tibeti származású emberek élnek, főleg serpák, lopák, manangik, thakalik, lhomik, dolpák és nyimbák. Ez az ország lakosságának nagyon kis részét jelenti.

A Nepál középső részén élő kisebbségi csoportok - gurungok, lepcsák, tamangok, magarok, nevarok, jakkhák, thamik, cshantjalok és csepangok szintén a buddhizmust gyakorolják. Ezek létszáma jóval nagyobb, mint az északi embereké. Ezekre az emberekre hatással volt a hinduizmus, olyannyira, hogy legtöbben át is tértek a hindu vallásra és lassan beépültek a kasztrendszerbe is.

A kirant törzs, főleg a limbu és a rai emberek átvették a tibeti buddhista gyakorlatokat a szomszéd országukból. A kirátának számító dzsirel emberek is a tibeti buddhizmust követik.

Története[szerkesztés]

Buddha szülőhelye Nepálban
A Szvajambhunath sztúpa és imazászlók.
Az Amitabh kolostor Nepálban.

A korai szövegek bizonyítékai alapján Gautama Sziddhártha a Sakja klánból származik, egy olyan nemzetségből, amely az i. e. 5. századi Észak-India perifériáján helyezkedett el (földrajzilag és kulturálisan is).[9] Lehetett egy kis köztársaság, amelyben az apja egy választott törzsfőnök volt, vagy lehetett egy oligarchia, amelyben az apja volt a tartományúr.[10] A buddhista hagyomány szerint Gautama Lumbiniben született, a mai modern Nepál területén, és Kapilavasztuban nevelkedett (a sákja főváros), amely vagy a mai Nepál területén lévő Tilaurakot község, vagy az indiai Piprahva falu.[* 2] A sakja (vagy szakja) klán később áttette székhelyét a Katmandu-völgybe. Úgy tartják, hogy a sakák a Tharu törzsbe tartoztak. A tharu és a nevar emberek hasonló szokásokkal bírnak és rokonnépként tekintenek egymásra.

Buddhizmus a liccsavi uralkodók előtt[szerkesztés]

A Szvajambhu purána szerint Mandzsusrí, buddhista istenség alapította az első települést Mandzsupattanban és uralkodónak Dharmakar királyt tette meg.

A kirantok uralkodása idején, úgy tartják, hogy Buddha ellátogatott a Katmandu-völgybe. A buddhista szerzetesek létrehoztak egy erdei kolostort a mai Szankhu település közelében.

Gautama életéből nem maradtak fent írásos emlékek, illetve az azt követő évszázadokból sem. Az i. e. kb. 269 és i. e. 232 között uralkodó Asóka király egyik rendelete megemlékezik az uralkodó zarándoklatáról, amelyet Buddha szülőhelyén tett, Lumbiniben. Egy másik rendelete néhány dhamma szöveget említ. Innentől számítják az írott buddhista hagyomány létezését, amely a Maurja Birodalom korának felel meg.[27]

A harmadik buddhista tanácskozás után Asóka hittérítőket küldött Nepálba. Hagyományosan úgy tartják, hogy Asóka ellátogatott Patanba, ahol négy sztúpát építtetett. Úgy tartják, hogy lánya, Csarumati alapította meg Csabahi falut, amely Katmandu és Bodhnath (nevar nyelven: kaszti) között helyezkedik el. Található itt egy sztúpa és egy kolostor, amelyet az ő idejéből származtatnak.

A nepáli hagyományban úgy tartják, hogy a Maurja Birodalom Nepál területére történő terjeszkedésével a tharu emberek ősei áttértek a buddhizmusra, egészen addig, amíg a liccsavi uralkodók a 2. században el nem űzték őket.

A liccsavi kor (400-750)[szerkesztés]

A liccsavi korban együtt virágzott a hinduizmus és a buddhizmus Nepálban. A buddhista művészet kiváló példáinak számít a félig elsüllyedt Buddha-szobor Pasupatinatban, az alvó Visnu-szobor Budhanilkantában, valamint a Buddha-szobor és a különböző Visnu ábrázolások Csangunarajanban. Mintegy negyven felirat maradt fenn ebből a korból, amelyek többsége egyházi témájú, azonban nem sokat lehet tudni a kor szerzeteseinek hétköznapi életéről. Tizenöt kolostor neve ismeretes, ezek a kor kiemelkedő vallási központjai voltak. Arra is léteznek források, hogy a buddhizmus mely iskolái voltak jelentősek ebben a korban. A legfontosabbak a mahászánghika, a szammitija és a szarvásztiváda iskolák voltak. A madhjamaka és a jógácsára filozófiák csak később váltak jelentőssé a vadzsrajána buddhizmus megjelenésével. Bizonyítékként szolgáló feliratok beszámolnak a kor vallási adományozási szokásairól is, amelyet a világi emberek érdemszerzésre használtak, főleg a nők.

A liccsavi korra a vallásszabadság és a szinkretizmus volt jellemző. Manadeva király hódolatát fejezte ki mind a hindu, mind a buddhista szentélyeknél. A királyi család tagjai is különböző vallásokat követtek. Hozzávetőlegesen ebben az időszakban került bevezetésre az Avalókitésvarát ünneplő Rath dzsatra szekérfesztivál és az ún. csaitják (szentélyek) előtti tiszteletadás. A Katmandu-völgy több ősi helyszínén találhatók ilyen csaitják, például Szvajambhunáth-ban, Baudhanáth-ban, Katmanduban és a Patanban található négy "Asóka" sztúpa, valamint mintegy kétszáz liccsavi korból származó kő csaitja. Lehetséges, hogy ennek a tiszteletadási szokásnak az eredete a kőimádathoz vezethető vissza. A legkorábbi liccsavi felirat tanúsága szerint a csaitják előtti hódolat bemutatása a csaitják szertartásos körbejárásával és olyan felajánlásokkal kezdődött, mint a tömjén, az olajlámpa vagy a szertartásos mosdás.

A tömegeket vonzó szekérfesztiválon megépítettek egy Avalókitésvara képével feldíszítettek szekeret, amelyet napokon vagy heteken át szállítottak egy előre meghatározott útvonalon. Ez a népszerű fesztivál megerősítette a Katmandu-völgyben a buddhizmus helyzetét a hindu és más animista vallásokkal szemben.

Liccsabi kor (600-1200)[szerkesztés]

Az Amitabh kolostor Nepálban.
Avalókitésvara bodhiszattva aranyozott bronz szobra - Nepál, 16. század

Az első liccsabi király, Amszuvarma a tibeti Szongcen Gampo király lányát, Bhrikutit vette feleségül. A legenda szerint Bhrikuti nászajándékának a részeként, magával vitte az egykori Gautama Buddha eredeti alamizsnás edényét. Úgy tartják, hogy rajta keresztül került el a buddhizmus Tibetbe, ahol a zöld Tárá reinkarnációjának tekintik és számtalan thangka festmény fő alakja. A liccsabi kort a buddhizmus fénykorának tekintik Nepálban.

Malla-dinasztia (1200–1769)[szerkesztés]

A Malla-dinasztia a hindu és a buddhista művészet szinkretizmusának legfényesebb időszaka volt. Ekkoriban vált rendkívül népszerűvé a Paubhá, a tibeti buddhista thangka nevar megfelelője.

Dzsajaszthiti Malla uralkodása idején a nőtlen szerzeteseknek megtiltották a vallásgyakorlatot Nepálban. Ez vezetett oda, hogy a nevar buddhizmusban a szerzetesek házasodhatnak. Eltűnt viszont Nepálból a théraváda buddhizmus, amelyet csak a 20. században élesztettek újjá.[28]

Sah-dinasztia (1769–1846) és Rana-dinasztia (1846–1951)[szerkesztés]

A Sah-dinasztia idején hanyatlott a buddhizmus Nepálban, végül összeolvadt a hinduizmussal, amikor a hindu gurkák kerültek hatalomra. Északon virágzott a vadzsrajána buddhizmus (tibeti buddhizmus) a lopák és a takalik lakta területeken.

A mai nepáli nevar buddhista gyakorlatok nagy része beleolvadt a hinduizmus fő sodrásában szereplő gyakorlatokba és csak kevés gyakorlat, művészeti forma és kaszt maradt meg eredeti formájában. Északon, a tibeti származású emberek körében a tibeti buddhizmus szinte eredeti formája maradt fent, főleg a nyimba kaszt esetében. Ezzel szemben az egykor szintén tibeti buddhizmust gyakorló és a társadalmi életben fontos szerepet betöltő takali emberek lassan átvették a hinduizmust.

A Rana-dinasztia zsarnoksága alatt, 1926-ban és 1944-ben, sok théraváda buddhistát üldöztek el az országból, mintegy válaszul az 1920-as években kezdődő théraváda fellendülésre. Szintén ebben a korban fedezték fel Buddha születési helyét Lumbini közelében.[29]

Sah-dinasztia (1951–2006)[szerkesztés]

Rana-dinasztia megbuktatása után, 1951-től lassú fejlődésnek indult a buddhizmus Nepálban, amelyben fontos szerepet játszottak a théraváda buddhisták kampányai. Ez a mozgalom segített a buddhizmusnak, hogy a kisebbségi csoportok és kasztok vallásából kiemelkedjen. Jelenleg három fő buddhista iskola létezik az országban: tibeti, théraváda és nevar buddhizmus.

A világ számára a turizmus is fontos szerepet játszik a nepáli buddhizmus terjesztésében. Évente több mint tízezer utazó látogat el az ország fővárosába, Katmanduba a világ minden tájáról, hogy megnézhesse Baudhanáth és Szvajambhunáth sztúpáit. Ezek látványos és jelentős építészeti helyszínek, amelyek csak Nepálban találhatók. Ezek mellett több száz buddhista emlékmű található Katmandu és más nepáli városok utcáin és terein.

Nepáli köztársaság (2006-tól)[szerkesztés]

Nepál 2006-ban hivatalosan is világi állammá vált. Az országban jelenleg minden vallásnak egyenlő jogai vannak és egyenlő lehetőség a vallás terjesztésére.

Jelenlegi helyzet[szerkesztés]

A 2001-es népszámlálás adatai szerint a buddhista lakosság aránya a következő:

Népcsoport Teljes lakosság Buddhisták száma Százalék
Tamang 1 282 304 1 157 461 90,3
Magar 1 887 733 1 268 000 67,2
Gurung 3 500 000 3 000 000 85,7
Nevar 1 242 232 0 190 629 15,3
Serpa 0 150 000 0 130 000 86,7
Bhote 0 100 000 0 098 000 98,0
Thakali 0 050 000 0 035 000 70,0
Cshantjal 0 030 000 0 018 000 60,0
Dzsirel 0 020 500 0 019 600 95,6
Lepcsa 0 060 000 0 050 800 84,7
Hjolmo 0 198 000 0 195 400 98,7

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. Egyes forrásokban Kapilavasztut említik Buddha szülőhelyeként. Gethin álláspontja a következő: „A legkorábbi buddhista források szerint Gautama Sziddhártha, a helyi törzsfőnök fia Kapilavasztuban (páli: Kapilavatthu) született, a mai indiai-nepáli határon”.[20] Gethin nem ad meg semmilyen forrást ezzel kapcsolatban.
  2. A buddhista hagyomány szerint, a Nidanakatha alapján,[11] A Buddha születéstörténeteit bemutató Dzsátaka mesék bevezetője szerint Gautama Lumbiniben született, a mai Nepál területén.[12][13] Az i. e. 3. század közepén Asóka király állapította meg, hogy Gautama Lumbiniben született, ahol ezután oszlopot emeltetett a következő felirattal: ...„itt született Buddha, a Sájkák (Sákjamuni) bölcse”.[14]

    Egyes kőfeliratok alapján azt is feltételezik, hogy Lumbini az India keleti partján fekvő Orisza állambeli Lumbei, Kapileszvar falu is lehetett.[15][16][17] Hartmann erről a feltételezésről úgy vélekedik, hogy „a feliratokat általánosan hamisnak tartják (...)"[18] Sicar-t idézi: „Szinte semmi kétség, hogy a kapileszvarai feliratok készítői az említett hasonmásról másolták nem sokkal 1928 előtt”.

    Kapilavasztuban nőtt fel:[19][* 1]
    • Warder: „Buddha [...] a Sákja köztársaságban született, amely Kapilavasztu városállamnak felelt meg, egy aprócska birodalom volt, a mai Nepál és Észak-India határánál”.[21]
    • Walshe: „A himalájai Sákja klánhoz tartozott és a valódi szülőhelye a mai Nepálban van, pár mérföldre az indiai határtól. Apja király helyett, inkább a klán választott vezetője volt, bár a rangja rádzsa volt – amely csak részben egyezik meg a „király” fogalmával. Akkoriban Észak-India néhány állama királyságnak mások pedig köztársaságnak számítottak. A Sákja köztársaság a délre található, hatalmas Koszala királyság alá tartozott”.[22] Kapilavasztu ősi helyszíne nem ismert.[23] Lehetett Uttar Prades állambeli Piprahva falu,[24][25] vagy a nepáli Tilaurakot község is.[26] A két helyszín mindössze 10 km-re fekszik egymástól.
    Lásd még: fogantatása és születése

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Smith, Vincent A.. The Early History of India from 600 B.C. to the Muhammadan Conquest Including the Invasion of Alexander the Great, 3rd, London: Oxford University Press, 168–169. o (1914) 
  2. UNESCO: Lumbini, the Birthplace of the Lord Buddha. UNESCO: World Heritage Centre, 2012
  3. Thomas, Edward Joseph. The Birth of Buddha, The Life of Buddha as Legend and History. New Delhi: Asian Educational Services (AES), 27–37. o (1927 (AES Reprint: 2000)). ISBN 81-206-0979-4 
  4. Dahal, Dilli Ram (2003). „Social Composition of the Population: Caste/Ethnicity and Religion in Nepal”. Population Monograph of Nepal 2003 1, 104–106. o, Kiadó: Central Bureau of Statistics (CBS), Government of Nepal.  
  5. Shastri, G. C (1968. július 1.). „Hinduism and Buddhism in Nepal”. Ancient Nepal: Journal of the Department of Archaeology 4, 48–51. o.  
  6. Murthy, K. Krishna. Advent of Buddhism, Buddhism in Tibet. Delhi, India: Sundeep Prakashan, 15. o (1989). ISBN 81-85067-16-3 
  7. Burnouf, Eugène. Buffetrille, Katia. Lopez, Donald. Introduction to the History of Indian Buddhism. 2010. p. 111
  8. Hirakawa, Akira. Groner, Paul. A History of Indian Buddhism: From Śākyamuni to Early Mahāyāna. 2007. 294. o.
  9. Gombrich 49. o.
  10. Gombrich 49. o.
  11. Buddhista születéstörténetek; Dzsátaka mesék. Bevezető. címe: Nidanakatha; a hagyományvonal története. az eredeti: páliból fordította Rhys Davids, 1878.
  12. Lumbini, the Birthplace of the Lord Buddha. UNESCO. (Hozzáférés: 2011. május 26.)
  13. The Astamahapratiharya: Buddhist pilgrimage sites. Victoria and Albert Museum. (Hozzáférés: 2012. december 25.)
  14. Gethin 19. o.
  15. Mahāpātra
  16. Mohāpātra (2000) 114. o..
  17. Tripathy  2014
  18. Hartmann 38–39. o.
  19. Keown 436. o.
  20. Gethin 14. o.
  21. Warder 45. o.
  22. Walshe 20. o.
  23. Keown 436. o.
  24. Nakamura 18
  25. Keown  436. o.
  26. Keown 436. o.
  27. Dhammika, S.. The Edicts of King Asoka: An English Rendering, The Wheel Publication. Buddhist Publication Society (1993). ISBN 955-24-0104-6 
  28. Theravada Buddhism in Modern Nepal. Lumbini Nepalese Buddha Dharma Society (UK). (Hozzáférés: 2013. május 22.)
  29. Dhammaduta: The Theravada Bhikkhu Sangha in Nepal. (Hozzáférés: 2015. március 1.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Külső hivatkokzások[szerkesztés]