Lótusz szútra

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Avalókitésvara bodhiszattva, aki először tűnik fel a Lótusz-szútrában

A Lótusz szútra (szanszkrit: Szaddharma Pundaríka szútra) az egyik legnépszerűbb és legjelentősebb mahájána szútra. Erre alapozva indult el a tientaj és a nicsiren buddhizmus.

A cím[szerkesztés]

A szútra legkorábbi szanszkrit címe Szaddharma Pundaríka szútra, melynek jelentése "A szent dharma lótuszának írása".[1] A magyar rövidített címe egyszerűen csak Lótusz-szútra. Eredeti címek azokban az ázsiai országokban, ahol a mahájána buddhizmust gyakorolják hagyományosan:

  • szanszkrit: सद्धर्मपुण्डरीकसूत्र Szaddharma Pundaríka szútra
  • kínai: 妙法蓮華經 miaofa lienhua csing, rövidítve: 法華經 fahua csing
  • japán: 妙法蓮華経 mjóhó-renge-kjó, rövidítve: 法華経 hokke-kjó, hoke-kjó
  • koreai: 묘법연화경 mjobop jonhva kjong, rövidítve: 법화경 pophva kjong
  • tibeti: དམ་ཆོས་པད་མ་དཀར་པོའི་མདོ dam chos pad-ma dkar po'i mdo
  • vietnámi Diệu pháp liên hoa kinh, rövidítve: Pháp hoa kinh
  • szingaléz: ආර්ය සද්ධර්මපුන්ඩරික සුත්‍රය[2]

Története és háttere[szerkesztés]

A szöveg legrégebbi részeit (1–9. és 17. fejezet) valószínűleg i.e. 100 és i.sz. 100 között írták és a szöveg többi része is megjelent 200 körülre.[3]

A Lótusz szútra Gautama Buddha élete vége felé tartott egyik beszédét tartalmazza. A mahájána hagyományok szerint a szútrákat Buddha idején írták le, amelyeket azután 500 évig őriztek a kígyó istenek birodalmában (nágák) és csak azután hozták vissza az emberek birodalmába a negyedik buddhista tanácskozás idejében. A szútra tanai tartalmazzák a Szútra-pitaka ágamáinál magasabb rendű tanításokat, amelyeket Buddha idejében nem voltak képesek megérteni az emberek - emiatt lett késleltetve a tanításuk.

Tanítások[szerkesztés]

Sakjamúni Buddhát ábrázoló hordozható urna, amint a Lótusz szútrát tanítja.[4] The Walters Art Museum.
A Lótusz szútra ezüst betűkkel tölgyfapapíron, Dél-Korea 185. nemzeti kincse

A Lótusz szútra a tudás átadásának módszerét hangsúlyozza – (szanszkrit: upája, japán: hóben), a hetedik páramitá vagy bodhiszattva tökéletesség – leginkább példabeszédeken keresztül. Ez az egyik legelső szútra, amelyben szerepel a mahájána, vagy "nagy jármű" fogalom. A szútra egy másik újdonsága, hogy a Buddha egy örök entitás, aki már eonokkal ezelőtt elérte a nirvánát, de szándékosan azt választotta, hogy marad az újraszületések forgatagában, hogy segítse a dharma beindítását. Minden lény "apjaként" jelenik meg, és az apai szeretetet mutatja be. A mű utal rá, hogy a Buddha a parinirvánája (látszólagos, fizikai halál) után is valóságos marad és képes kommunikálni a világgal.[5]

Ez a szöveg és a belőle kiinduló mozgalom elutasítja annak a gondolatát, hogy egy buddha fizikális halála annak a buddhának a megszűnését jelentené. A szútrában ugyanis egy másik, eonokkal azelőtti korból származó buddha is szerepel, akivel találkozik Gautama Buddha. A Lótusz szútra alapján a buddhák halhatatlanok és örökké léteznek. Az örök buddhákhoz hasonló ideológia szerepel a tathágata-garbha szútrákban is.

A Lótusz szútra említést tesz egy magasabb szintű tanításra, de az olvasás, másolás, recitáláson kívül nem közöl konkrét gyakorlatokat. A negyedik fejezetben szerepel, hogy az üresség (súnjata) nem a legvégső tudás a bodhiszattva számára: a Buddha bölcsesség elérése egy csodás boldogság, amely több annál mintsem, hogy minden üresség természetű.

A szútra irodalmi stílusa az időtlenség és a felfoghatatlanság érzetét kelti, gyakran használva nagy számokat az idő és tér kifejezésére. A szútrában szereplő egyéb buddhák több száz tucat kalpa (világmindenségnyi idő) óta élnek és a "Bódhiszattvák eljövetele a Földból" című fejezetben a bodhiszattvák száma milliárdnál is több.

Ebben a kozmológiában istenek, dévák, sárkányok és egyéb mitológiai lények is szerepelnek. A benne szereplő buddhák a lények türelmes tanítóiként tűnnek fel. A szútrában szereplő nyolc sárkányt japánban úgy nevezik, hogy hacsidai rjúou (八大竜王). Ezek mindenhol feltűnnek a japán buddhista művészetben.[6]

Abból a szempontból is fontos ez a szöveg, mivel ez alapján a nők és a gonosz emberek is elérhetik a megvilágosodást (12. fejezet: Dévadatta). Azt tanítja, hogy minden ember elérheti a buddhaságot jelenlegi életében. Tahát a Lótusz szútra szerint az embereknek nem kell végtelen számú kalpán át aszkézist gyakorolniuk és nem kell új fizikai testben való újraszületésre várniuk.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Hurvitz, Leon; ford. (1976). Scripture of the Lotus Blossom of the Fine Dharma: The Lotus Sutra. New York: Columbia University Press
  2. Arya Saddharma Pundareeka Suthraya - Prof. W.M.Gunathilake és Senior Lecturer Thilak S. Subasinghe. szanszkrit nyelvből fordítva.
  3. Williams, Paul. Mahāyāna Buddhism: the doctrinal foundations. Routledge, 142. o. (1989). ISBN 9780415356534 
  4. Portable Buddhist Shrine. The Walters Art Museum
  5. Skilton 90. o.
  6. 子規·正岡 (Shiki Masaoka). 歌よみに与ふる書 (Utayomi ni atauru sho). Tokyo: Iwanami Shoten, 17. o. (1983) 

Források[szerkesztés]

  • Cole, Alan (2005). Text as Father: Paternal Seductions in Early Mahayana Buddhist Literature. University of California Press. Chapters 2 and 3 of this work present a close reading of the first four chapters of the Lotus Sūtra.
  • Murano, Senchu (1967). An Outline of the Lotus Sūtra, Contemporary Religions in Japan 8/1, 16-84
  • Pye, Michael (1978). Skilful Means - A concept in Mahayana Buddhism. London, UK: Gerald Duckworth & Co. Ltd. ISBN 0-7156-1266-2. 2nd edition: Routledge 2003.
  • Rawlinson, Andrew (1972). Studies in the Lotus Sutra (Saddharmapuṇḍarīka), Ph. D. Thesis, University of Lancaster. OCLC 38717855
  • Shinjo Suguro, Nichiren Buddhist International Center, trans. (1998): Introduction to the Lotus Sutra, Fremont, Calif.: Jain Publishing Company. ISBN 0875730787
  • Skilton: Skilton, Andrew. A Concise History of Buddhism (A buddhizmus rövid története, fordította: Agócs Tamás). Windhorse Publications, 108. o. (1997). ISBN 0-904766-92-6 
  • Tanabe, George J.; Tanabe, Willa Jane (szerk.) (1989). The Lotus Sutra in Japanese Culture. University of Hawaii Press, Honolulu. ISBN 0-8248-1198-4. [II, 15]
  • Tola, Fernando, Dragonetti, Carmen (2009). Buddhist positiveness: studies on the Lotus Sūtra, Delhi: Motilal Banarsidass Publ., 978-81-208-3406-4.
  • Yuyama, Akira (1970). A Bibliography of the Sanskrit-Texts of the Sadharmapuṇḍarīkasūtra. Faculty of Asian Studies in Association With Australian National University, Canberra, Ausztrália

Külső hivatkozások[szerkesztés]