Avatamszaka-szútra

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

Az Avatamszaka-szútra (szanszkrit; vagy Mahávaipulja-buddhávatamszaka-szútra) vagy magyarul Virágfüzér szútra, az egyik legjelentősebb mahájána szútra a kelet-ázsiai buddhizmusban.[1]

Az Avatamszaka-szútra egy végtelen világokból álló univerzumot taglal, amelyek kölcsönösen tartalmazzák egymást. A műben kifejezett képre épült a kínai buddhizmushoz tartozó hua-jen iskola, amely Koreában hvaom, Japánban pedig kegon néven ismert.

Címe[szerkesztés]

Szudhana az 52 tanító egyikétől tanul a megvilágosodása felé vezető ösvényen. Szanszkrit kézirat - 11-12. század.

A művet több ország buddhista hagyományaiban is használják. Ezek közül a legfontosabbak a következők:

  • szanszkrit: Mahávaipulja Buddhávatamszaka-szútra[2]
  • kínai: Da-fang-kuang fo-hua-jan csing (大方廣佛華嚴經), általában csak hua-jan csing (華嚴經)[3]
  • japán: Daihókó Bucu-kegon kjó (大方広仏華厳経), vagy egyszerűen Kegon kjó (華厳経).
  • koreai: 대방광불화엄경 Tebanggvang Pulhvaomgjong vagy Hvaomhjong (화엄경)
  • vietnámi: Đại phương quảng Phật hoa nghiêm kinh, rövidítve Hoa nghiêm kinh
  • tibeti: མདོཕལཔོཆེ་, wylie: mdo phal po che, sztenderd tibeti: Dopel pocse

A Tunhuangi kéziratok szerint úgy is nevezték ezt a szútrát, hogy Bodhiszattvapitaka Buddhávatamszak-szútra.[4]

Története[szerkesztés]

Az Avatamszaka-szútra sillai átirata fehér papíron tintával, Dél-Korea 196. nemzeti kincse

Az Avatamszaka-szútra szakaszokban íródott, Gautama Buddha halála után 500 évvel kezdődően. Egy forrás szerint a szútra egy nagyon hosszú szöveg, amely eredetileg egymástól független eredetű írásokból állt, és amelyet valószínűleg Közép-Ázsiában állítottak össze a 3-4. század környékén.[5] Két kínai fordítás készült a teljes szövegről. Részleges fordítások valószínűleg már a 2. században készültek, és legelőször a híres Ten Stages Sutra került fordításra, amelyet gyakran külön szövegként is értelmeztek. A teljes szöveget legelőször Buddhabhadra fordította le kínai nyelvre 420-ban 60 tekercsre, 34 fejezetben.[6] A második fordítást Sikszánanda készítette 699-ben 80 tekercsre, amely 40 fejezetből állt.[7][8] A Gandavjúha fejezetet 798-ban lefordította egy Pradzsnyá nevű buddhista szerzetes. A második fordításban több szútra szerepel mint az elsőben. A tibeti fordításban több eltérés is található, és a tudósok szerint a gyűjteményhez később adtak hozzá részeket.

Paramártha 6. századi közép-indiai szerzetes szerint sz Avatamszaka-szútrát úgy is nevezik, hogy „Bodhiszattva-pitaka”.[4] Az általa készített Mahájánaszangrahabhásja című írásban utalást tesz, hogy a Bodhiszattva-pitaka megegyezik az Avatamszaka-szútrával.[4] A Mokao-barlangokban talált egyik kínai kézirat hasonlót állít: A tíz állapotot elmagyarázó Egy mindentudó lény bölcsesség teremtője fokozatonként című mű, a mahájána szútrák egy fejezete, a Bodhiszattva-pitaka Buddhávatamszaka ezzel vége."[4]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Szung Szán zen mester. Zen iránytű. Kvanum Zen Iskol. ISBN 963-000-5647-X 
  2. Keown, Damien. A Dictionary of Buddhism. Oxford University Press (2003). ISBN 978-0-19-860560-7 
  3. A Dictionary of Chinese Buddhist Terms. London: Trübner (1937) 
  4. ^ a b c d Ōtake Susumu. On the Origin and Early Development of the Buddhāvataṃsaka-Sūtra, Reflecting Mirrors: Perspectives on Huayan Buddhism. Otto Harrassowitz Verlag, 89–93. o. (2007). ISBN 978-3-447-05509-3. Hozzáférés ideje: 2011. június 12. 
  5. Huayan, Encyclopedia of Religion, 2nd ed., pg 41-45
  6. Taisho Tripitaka No. 278. [2012. június 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 2.)
  7. Taisho Tripitaka No. 279. [2012. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 23.)
  8. Hamar, Imre (2007), The History of the Buddhāvataṃsaka Sūtra. In: Hamar, Imre (szerk.), Reflecting Mirrors: Perspectives on Huayan Buddhism (Asiatische Forschungen Vol. 151), Wiesbaden: Harrassowitz, ISBN 344705509X, pp.159-161

További információk[szerkesztés]