Píti

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

A píti (páli; szanszkrit: Príti) a buddhizmusban egy mentális tényező (páli:csetaszika, szanszkrit: csaitaszika), amely a buddhista meditációban a koncentrációs abszorpció (szanszkrit: dhjána; Pali: dzshána). A píti egy nagyon különleges öröm, amelyre a mély nyugalom állapota jellemző. Magyar fordításai: elragadtatás, öröm, érdeklődő öröm, lelkesültség. Ezt megkülönböztetik a hosszabban tartó meditációs „örömtől” vagy „boldogságtól” (páli, szanszkrit: szukha), amely a píti mellett jelentkezik.

Az abszorpció tényezője[szerkesztés]

A buddhista meditációban a koncentrációs abszorpció kialakítását (szanszkrit: dhjána; páli: dzshána) a következő tényezőkben határozza meg a buddhista kánon:

  • alkalmazott gondolat (vitakka)
  • kitartott gondolat (vicsára)
  • öröm/lelkesség (píti)
  • boldogság/öröm (szukha)
  • egykedvűség (upekkhá)[1]

A píti és a szukha is a testtől való elkülönülésből és a mentális nyugalomból fakad. Az 5. századi Viszuddhimagga a következőképpen tesz különbséget píti és szukha között:

„ahol píti van, ott szukha is van, viszont ahol szukha van, ott nem feltétlenül van píti. Tartalmi fordítás innen:[2]

Ötrétű osztályozása[szerkesztés]

Amint a meditáló tapasztalja a nyugalmat (szamatha) az ötféle öröm (piti) közül valamelyik fel fog lépni. Ezek a következők:

  • Gyenge öröm - csupán libabőrt okoz.
  • Rövid öröm - időről időre villámszerűen.
  • Lefelé menő öröm - a testen belül robban és hullámszerűen érkezik.
  • Magasztos öröm - ettől a test fel akar ugrani az égig.
  • Beteljesítő öröm - olyan áradat, ami akkora mint egy óriási hegy.

Igazából csak az utolsó kettő tekintendő pítinek. Az első négy mind a legutolsó előkészítésére szolgál, amely már az első dhjána tényező.[3]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Lásd például: Samádhaṅga Sutta (a/k/a, Pañcaṅgikasamādhi Sutta, AN 5.28) (Thanissaro, 1997).
  2. Vsm. IV, 100 (Ñāṇamoli, 1999, 142. o.)
  3. Vsm. IV, 94-99 (Ñāṇamoli, 1999, 141-2. o.).

Források[szerkesztés]