Nemes nyolcrétű ösvény

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Dharmacsakra (magyarul: „dharma kerekere” a Nemes nyolcrétű ösvényt jelképezi.

A nemes nyolcrétű ösvény (szanszkrit: árjástánga-márga, páli: árija-atthangika-magga)[1][2]) a „történelmi Buddha” egyik legfőbb tanítása, amely szerint a módszer követése a szenvedés megszüntetéséhez (dukkha) és a megvilágosodáshoz vezető út.[3] A buddhisták ezeknek a tanításoknak az intelmeit arra használják, hogy a jelenségek tiszta természetébe bepillantást nyerjenek, és megszabaduljanak a kapzsiságtól, a gyűlölettől és az érzéki csalódásoktól. A nemes nyolcrétű ösvény a négy nemes igazság negyedik pontjának felel meg, miközben a nemes nyolcrétű ösvény első pontja megegyezik a négy nemes igazság megértésével. Ezt nevezik a buddhizmusban középútnak.

A buddhista szimbolikában a nemes nyolcrétű ösvényt gyakran ábrázolják dharmacsakrával, azaz dharma-kerékkel (tankerék), amelynek nyolc küllője az ösvény nyolc összetevőjét jelenti.

Eredete[szerkesztés]

A nemes nyolcrétű ösvényt a megvilágosodáshoz vezető utat kereső Gautama Buddha fedezte fel újra, a páli kánon théraváda iskolájának és a kínai buddhista kánon néhány iskolájának szövegei szerint. Az írások szerint létezett egy ősi ösvény, amelyet már az összes korábbi buddha is gyakorolt. A nemes nyolcrétű ösvény egy olyan gyakorlat, amelyről azt mondják, hogy megvilágosodáshoz és megszabaduláshoz vezet. Az ösvényt Buddha hirdette tanítványai számára.

A nemes nyolcrétű ösvény gyakorlata a buddhista iskolák között eltérő. Az iskolától függően gyakorolják egészben, részletekben illetve módosításokkal. Mindegyik buddhista irányzat saját állítása szerint képes arra, hogy a tanulók számára a leghasznosabban adja át az ösvény gyakorlásának módszerét.

Az ösvény hármas tagolása[szerkesztés]

A nemes nyolcrétű ösvényt gyakran három részre szokták tagolni a következők szerint:[4]

Felosztás Nyolcrétű ösvény tényezői Megszerzett tényezők
Bölcsesség (szanszkrit: pradzsnyá, páli: pannyá) 1. Helyes szemlélet 9. Legfelsőbb igaz tudás
2. Helyes szándék 10. Legfelsőbb igaz megszabadulás
Erény (szanszkrit: síla, páli: szíla) 3. Helyes beszéd
4. Helyes cselekvés
5. Helyes életmód
Elmélyedés (szanszkrit és páli: szamádhi) 6. Helyes erőfeszítés
7. Helyes éberség
8. Helyes elmélyedés

A mahájána buddhizmusban a "három magasabb gyakorlat" néven ismert.

Helyes szemlélet - a képzetalkotás módja[szerkesztés]

Buddha szerint ez a négy nemes igazság belátása. Ez az elfogulatlan szemlélet feltárja, hogy a lét szenvedés, a szenvedés oka a vágyakban rejlik, a vágyak megszüntetése a szenvedést is megszünteti. Ez a nemes nyolcrétű ösvény gyakorlásával lehetséges.[5]

Helyes szándék - elhatározás[szerkesztés]

Buddha egyszerűen azt mondja, határozzuk el a lemondást (nekkhamma), a jóakaratot (mettá) és az ártó szándék elkerülését. Valójában a helyes szemléletből fakadó elhatározásokat jelenti. Mindenre megalapozottan, átgondoltan határozzuk el magunkat, mindenre megfontolt okunk legyen. Tartsuk távol tudatunktól a meggondolatlan, jelentős ok nélküli tetteket.[6]

Helyes beszéd[szerkesztés]

Itt Buddha négy dolgot említ: tartózkodás a hazugságtól, a rágalmazástól, a durva beszédtől és az üres fecsegéstől. Tehát csak az igaz, egyetértést hozó, szeretettel és szellemmel teli beszéd a helyénvaló. Beszédünk legyen értelmes, jelentős, megfontolt, ne legyen se túl sok, se túl kevés, és hűen tükrözze a külvilág folyamatait. Kerüljük a csak a beszéd kedvéért való, alaptalan és össze-vissza beszédet, de ne zárkózzunk el az embertársakkal való érintkezéstől.[7]

Helyes cselekvés - magatartás, külső cselekvés[szerkesztés]

A testtel elkövethető káros tettektől, érző lények elpusztításától, ártástól, nem adott dolog elvételétől és helytelen szexuális viselkedéstől, a vágyak mértéktelen kiélésétől való tartózkodást jelenti. Manicheista értelemben a kéz és az öl pecsétje tartozik ide.[8]

Helyes megélhetési mód - életmód[szerkesztés]

Olyan életvitel, amelyben javainkat békés úton, tisztességesen és másoknak szenvedést nem okozva szerezzük meg, illetve nem hágjuk át a helyes beszéd és cselekvés elveit. Buddha öt foglalkozást említ negatív példaként. Elsőre idejétmúltnak tűnhetnek, ma is esedékesek: fegyverekkel, emberekkel, élőlényekkel, bódító szerekkel és mérgekkel való kereskedés.[9]

Helyes erőfeszítés - törekvés[szerkesztés]

Buddha négy elvet említ a helyes erőfeszítések között:

  1. Megsemmisíteni mindazt a rosszat, ami már felmerült bennünk,
  2. A még meg nem született rossz létrejöttét megakadályozni,
  3. A még meg nem született jó létrejöttét elősegíteni,
  4. A már meglévő jót megtartani, ápolni.

Ebben segíti a tanítványt a hét megvilágosodási tényező.[10]

Helyes éberség - jelenlét, figyelem, tanulás az élettől[szerkesztés]

Buddhánál ez tudatosságot, majd éberséget jelent: a test, az érzések, a gondolatok, illetve a jelenségek terén. Az utóbbinál öt jelenségcsoportban való éberség kerül említésre. Elsőként a megvilágosodás akadályai: érzéki vágy, rosszakarat, tompaság, nyughatatlanság, kétely. Másodikként a létezés halmazaiban: anyagi forma, érzet, észlelés, késztetés, tudat. Harmadik az érzékek és a benyomásaik, valamint a tudat és a gondolatok egymásba fonódásának megfigyelése. Negyedikként megfigyelni, hogy bennünk van-e a megvilágosodás hét tényezője, tehát az éberség, a jelenségek elfogulatlan vizsgálata, a tetterő, az öröm, a bizalom, az elmélyedés, a felülemelkedett egykedvűség. Az ötödik pedig a négy nemes igazság, illetve a szellemi ismeretek tudatosítása az életben.[11]

Helyes elmélyedés - önvizsgálat[szerkesztés]

Ez az előző lépések jelenléte mellett fokozatosan valósul meg. Egy tárgyra való koncentrációval kezdődik, amelyhez Buddha negyvenféle tárgyat (kammatthána) említ, de a megfelelőt egy külső tanító szóban adhatja át. Buddha négy szintet ismertet az elmélyedésben. Az elsőt gondolati felfogás, fogalmi működés, elragadtatás, boldogság és egyhegyűség jellemzi. A másodikban az első két elem eltűnik, a harmadikban az elragadtatás is. Az utolsóban csak az egyhegyűség marad. A kontempláció ehhez hasonló, de belső tárggyal végezendő. A meditáció Buddhánál a teljes kiüresítést jelenti. Ma a célja sokkal inkább a gondolkodás élővé, tevékennyé, elevenné tétele. Ennek technikáját, ha megérett a tanítvány, a mester meditációban adja át.[12]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Dunlap, Knight. „The Great Aryan Myth”. The Scientific Monthly 6, 296. o.  
  2. Brekke, Torkel. „The Religious Motivation of the Early Buddhists”. Journal of the American Academy of Religion 67, 860. o.  
  3. SN 56.11 Dhammacakkappavattana Sutta. A-Buddha-Ujja. (Hozzáférés: 2011. március 20.)
  4. A Nemes Nyolcrétű Ösvény régen és ma. ebredes-hajnala.hu. (Hozzáférés: 2010. december 4.)
  5. Helyes nézet. Buddhsta-szakkör. (Hozzáférés: 2016. szeptember 27.)
  6. Helyes elhatározás. Buddhsta-szakkör. (Hozzáférés: 2016. szeptember 27.)
  7. Helyes beszéd. Buddhsta-szakkör. (Hozzáférés: 2016. szeptember 27.)
  8. Helyes cselekedet. Buddhsta-szakkör. (Hozzáférés: 2016. szeptember 27.)
  9. Helyes megélhetés. Buddhsta-szakkör. (Hozzáférés: 2016. szeptember 27.)
  10. Helyes erőfeszítés. Buddhsta-szakkör. (Hozzáférés: 2016. szeptember 27.)
  11. Helyes éberség. Buddhsta-szakkör. (Hozzáférés: 2016. szeptember 27.)
  12. Helyes elmélyedés. Buddhsta-szakkör. (Hozzáférés: 2016. szeptember 27.)

Bibliográfia[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Magyarul[szerkesztés]

Angolul[szerkesztés]